Egy álmom, amely talán egyszer valóra válhat:
Lövészárokból tanösvény
Izgalmas kalandra hívja a második világháború eseményei iránt érdeklődőket Szebenyi István, a móri vérengzésnél használt fegyverek megtalálója. A helytörténész fiatalember irányításával a szeptember 12-i hétvégén feltárnak és hadtörténeti tanösvénnyé alakítanak egy kétszáz méteres lövészárokrendszert az Óbarok feletti erdőben. A leleteket állandó és ingyenesen látogatható kiállításon kívánják bemutatni.
"Feltárásunk jó szórakozást, kiváló tanulási és barátkozási lehetőséget ígér minden résztvevőnek. A szeptember 12-i hétvégére szervezett akciónk – amelyben bárki részt vehet – nem illegális, mindent az érintett polgármester, Borbíró Mihály engedélyével és az önkormányzat tudtával teszünk" – mondta érdeklődésünkre Szebenyi István fiatal helytörténeti kutató, aki ismert lehet az újságolvasók előtt, hiszen ő ásta elő rejtekhelyükről a móri vérengzésnél használt fegyvereket. Megtudtuk, az Óbarok felett húzódó erdőben csaknem kétszáz méteres lövészárokrendszer húzódott, és az idők folyamán jórészt feltöltődött. Az idős szemtanúk szerint az állásokban német katonák harcoltak.
Az ásáskor felbukkanó tárgyakat egy ingyenesen látogatható nyilvános kiállításon szeretnék bemutatni. Szebenyi István szerint elképzelhető, hogy német katonák holttesteit is rejti a föld, mert számos visszaemlékező szerint a háború után több férfit az árokban temettek el. Szebenyi ígéri, hogy fokozott óvatossággal dolgoznak, s ha csontot találnak, azonnal értesítik a hadisírgondozó-szolgálatot. A helytörténész korábban már több nyughelyet jelentett be – a katonák tetemét exhumálták, és egy közös sírkertben helyezték el. Az ásás alatt természetesen figyelnek a robbanótestekre és lőszerekre is: ha bármi ilyet találnak, azonnal leállnak, és értesítik a tűzszerészeket.
"Célunk, hogy a történelmet ne vitrinek mögül, hanem testközelből érzékeljék a látogatók, elsősorban a diákok. Ezért a védvonalat szinte teljesen helyre akarjuk állítani" – mondta Szebenyi István.
A környéken egyébként számos háborús emlék található. Van itt repülősír éppúgy, mint impozáns méretű tüzérségi vagy harckocsiállás. A kiásni kívánt lövészárkot is magában foglaló tanösvény mentén magyarázó táblákat szeretnének elhelyezni. Szebenyi elmondta, hogy a környéken négy hónapig állt a front, a támadók, a védők és a lakosság is egyformán szenvedett. A feltárással az egykori katona- és civil áldozatok előtt is kívánnak tisztelegni, teljesen függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon állt. A helyieknek fontos a turizmus, hiszen a környéken magas a munkanélküliség.
Eredeti forrás: Lázin Miklós András
Lövészárkok az erdőben
Krónika
Kiásták az évtizedek óta a föld alatt megbúvó második világháborús lövészárkokat a múlt hét végén a Nagyegyháza melletti erdőben. A kutatást Szebenyi István, a móri gyilkosságnál használt fegyverek megtalálója szervezte. A föld alól számos háborús tárgy került elő.
Hajdani géppuskafészkek és lövészárkok között bóklászik csaknem negyven vidám ember a Nagyegyháza melletti erdőben. A kezekben szerszámok és fémkeresők. Itt-ott megállunk – ilyenkor Szebenyi István, a móri fegyverek megtalálójának kérésére egy-egy kutató kiválik a csapatból, s nekiáll kiásni a hatvan év alatt betemetődött fedezéket. Ám mielőtt a lapát belemélyedne az erdei talajba, egy fémkeresős alaposan körbenéz, mi lapul a mélyben. A nagyobb jeleket adó tárgyak helyét megjegyzik – ezeket óvatosan fogják körbetakarítani. A figyelem nem árt, hiszen egykori harcterületen járunk, ahonnan bármi előkerülhet.
A felső rétegek leginkább üres réz– vagy vashüvelyeket tartalmaznak. Kissé lejjebb előbukkannak a repeszek – tenyérnyi éppúgy van köztük, mint néhány milliméter átmérőjű, többségük szegélye ma is éles, és súlyos sérüléseket okozhat. Egy-egy szerencsésebb ember olykor egy üres tüzérségi gránátra, népszerűbb néven "malacra" bukkan – ezeket félreteszik a későbbi tárlatra. A volt lövészárok délnyugati szélén dolgozók felől örömkiáltás hallatszik: odaérve kiderül, a csapat átlőtt csajkát és egy német kulacsra való alumíniumpoharat talált. Az állás túlfelén üres hevederdarabokat és fél tucat rozsdás gránátvéget rejtett a föld. A félreértések elkerülése végett: ez utóbbiban semmiféle robbanóanyag nincs, mivel a kézigránát fanyelének végére húzták rá. A nap végére a csaknem negyven ember tizennégy kilogrammnyi, más szemében leginkább rozsdás kacatnak minősülő kincset kotort elő a hajdani csatatérről: egy jövőbeni múzeum gyűjteményének magvát.
Eredeti forrás: Lázin Miklós András
Lövészárokból tanösvény
Izgalmas kalandra hívja a második világháború eseményei iránt érdeklődőket Szebenyi István, a móri vérengzésnél használt fegyverek megtalálója. A helytörténész fiatalember irányításával a szeptember 12-i hétvégén feltárnak és hadtörténeti tanösvénnyé alakítanak egy kétszáz méteres lövészárokrendszert az Óbarok feletti erdőben. A leleteket állandó és ingyenesen látogatható kiállításon kívánják bemutatni.
"Feltárásunk jó szórakozást, kiváló tanulási és barátkozási lehetőséget ígér minden résztvevőnek. A szeptember 12-i hétvégére szervezett akciónk – amelyben bárki részt vehet – nem illegális, mindent az érintett polgármester, Borbíró Mihály engedélyével és az önkormányzat tudtával teszünk" – mondta érdeklődésünkre Szebenyi István fiatal helytörténeti kutató, aki ismert lehet az újságolvasók előtt, hiszen ő ásta elő rejtekhelyükről a móri vérengzésnél használt fegyvereket. Megtudtuk, az Óbarok felett húzódó erdőben csaknem kétszáz méteres lövészárokrendszer húzódott, és az idők folyamán jórészt feltöltődött. Az idős szemtanúk szerint az állásokban német katonák harcoltak.
Az ásáskor felbukkanó tárgyakat egy ingyenesen látogatható nyilvános kiállításon szeretnék bemutatni. Szebenyi István szerint elképzelhető, hogy német katonák holttesteit is rejti a föld, mert számos visszaemlékező szerint a háború után több férfit az árokban temettek el. Szebenyi ígéri, hogy fokozott óvatossággal dolgoznak, s ha csontot találnak, azonnal értesítik a hadisírgondozó-szolgálatot. A helytörténész korábban már több nyughelyet jelentett be – a katonák tetemét exhumálták, és egy közös sírkertben helyezték el. Az ásás alatt természetesen figyelnek a robbanótestekre és lőszerekre is: ha bármi ilyet találnak, azonnal leállnak, és értesítik a tűzszerészeket.
"Célunk, hogy a történelmet ne vitrinek mögül, hanem testközelből érzékeljék a látogatók, elsősorban a diákok. Ezért a védvonalat szinte teljesen helyre akarjuk állítani" – mondta Szebenyi István.
A környéken egyébként számos háborús emlék található. Van itt repülősír éppúgy, mint impozáns méretű tüzérségi vagy harckocsiállás. A kiásni kívánt lövészárkot is magában foglaló tanösvény mentén magyarázó táblákat szeretnének elhelyezni. Szebenyi elmondta, hogy a környéken négy hónapig állt a front, a támadók, a védők és a lakosság is egyformán szenvedett. A feltárással az egykori katona- és civil áldozatok előtt is kívánnak tisztelegni, teljesen függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon állt. A helyieknek fontos a turizmus, hiszen a környéken magas a munkanélküliség.
Eredeti forrás: Lázin Miklós András
Lövészárkok az erdőben
Krónika
Kiásták az évtizedek óta a föld alatt megbúvó második világháborús lövészárkokat a múlt hét végén a Nagyegyháza melletti erdőben. A kutatást Szebenyi István, a móri gyilkosságnál használt fegyverek megtalálója szervezte. A föld alól számos háborús tárgy került elő.
Hajdani géppuskafészkek és lövészárkok között bóklászik csaknem negyven vidám ember a Nagyegyháza melletti erdőben. A kezekben szerszámok és fémkeresők. Itt-ott megállunk – ilyenkor Szebenyi István, a móri fegyverek megtalálójának kérésére egy-egy kutató kiválik a csapatból, s nekiáll kiásni a hatvan év alatt betemetődött fedezéket. Ám mielőtt a lapát belemélyedne az erdei talajba, egy fémkeresős alaposan körbenéz, mi lapul a mélyben. A nagyobb jeleket adó tárgyak helyét megjegyzik – ezeket óvatosan fogják körbetakarítani. A figyelem nem árt, hiszen egykori harcterületen járunk, ahonnan bármi előkerülhet.
A felső rétegek leginkább üres réz– vagy vashüvelyeket tartalmaznak. Kissé lejjebb előbukkannak a repeszek – tenyérnyi éppúgy van köztük, mint néhány milliméter átmérőjű, többségük szegélye ma is éles, és súlyos sérüléseket okozhat. Egy-egy szerencsésebb ember olykor egy üres tüzérségi gránátra, népszerűbb néven "malacra" bukkan – ezeket félreteszik a későbbi tárlatra. A volt lövészárok délnyugati szélén dolgozók felől örömkiáltás hallatszik: odaérve kiderül, a csapat átlőtt csajkát és egy német kulacsra való alumíniumpoharat talált. Az állás túlfelén üres hevederdarabokat és fél tucat rozsdás gránátvéget rejtett a föld. A félreértések elkerülése végett: ez utóbbiban semmiféle robbanóanyag nincs, mivel a kézigránát fanyelének végére húzták rá. A nap végére a csaknem negyven ember tizennégy kilogrammnyi, más szemében leginkább rozsdás kacatnak minősülő kincset kotort elő a hajdani csatatérről: egy jövőbeni múzeum gyűjteményének magvát.
Eredeti forrás: Lázin Miklós András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése