Képzelt riport? Hát igen...azt hiszem a móri üggyel kissé be is skatulyáztam magam. Szinte minden esetben csak ezzel kapcsolatos műsorokba hívnak, illetve erről készülnek cikkek. Holott rengeteg más mondanivalóm is volna, ami így nem juthat el másokhoz.
Ezért most egy képzelt riportot készítek magammal. :-) Tudom, meglehetősen furcsa ha a kérdező is és a válaszoló is én vagyok. De majd igyekszem magamnak kellemetlen kérdéseket is feltenni. Rendben? :-)
Akkor indulhat:
Képzelt Riporter: István! Szinte mindent tudunk már önnel kapcsolatban ami a móri tettesek elfogásának körülményeit illeti. De mi az, amit szívesen elmesélne magáról. Ami nem ezzel az üggyel kapcsolatos?
Szebenyi István: Hát igen. Ez az ügy számomra is újra és újra lerágott csont, mégis érdekli a közvéleményt. Pedig rengeteg másról lehetne beszélgetni. Egyáltalán beszélgetni is elfelejtenek lassan az emberek egymással. Érdektelenné kezdenek válni. Szívesen mesélnék például arról, hogy mintegy két esztendeje dolgozom egy terv megvalósításán, ami részint a turizmus fejlesztésén, másrészt pedig az oktatásról szólna, ha meg tudom valósítani.
K.R.:- Mi ez valójában? Mondana erről bővebben valamit?
SZ.I.: -Egy öt-hat településből álló, a települések életét nagyban befolyásoló projekten gondolkoztunk az érintett települések vezetőivel.Ezek többnyire ki falvak, amelyek sajátos helyzetüknél fogva meglehetősen szűkös anyagi kerettel rendelkeznek. A Vértesben helyezkednek el, ami ezzel szemben eddig kiaknázatlan lehetőségeket rejthet számukra. Gondolok itt elsősorban a turisztikai fejlesztés lehetőségeire. A települések mindegyike fantasztikusan szép környezetben található. Ez olyan adottság, amit nem szabad iparosítással tönkretenni! Ide nem szabad logisztikai központokat építeni! Erdőket irtani. Szerencsés fekvésük, és közös történelmük kötheti össze ezeket a településeket. Egyben ez adhat lehetőséget számukra a fejlődésre. Mivel a második világháborúban mindegyik település a frontvonalon helyezkedett el, ennek a mai napig fellelhető nyomait hordozzák. A települések környékén számos állásrendszer húzódik. Ezeket szeretnénk egy egybefüggő turistaúttal összekötni. Az útvonal kijelölése már megtörtént, nagyjából 27 km hosszúságú szakaszt választottunk ki.
K.R: - Értem. Mi a haszna, vagy érdeke ebben a vállalkozásban a településeknek?
SZ.I.: - Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, kezdetben semmi. Ez egy hosszú folyamat kell legyen, de ha sikerül megvalósítani, akkor számos munkahelyet teremthet, és ha turisztikai vonzerőt biztosítunk a kistelepülésekre, köréjük épülhet számos szolgáltató. Gondolok itt étteremre, panziókra, lovaglási lehetőség biztosítására, kerékpárkölcsönzőre, stb. Minden településen keresztül megy majd a túraútvonal, és mindenki egyenlően profitálhat majd belőle. Szervezünk állandó hadtörténeti tárlatot is, ahol kisdiákoknak tartanánk kihelyezett történelemórákat. Ahol lesz rá lehetőség, felépítenénk egy erdei iskolát, ahol külön túravezetőt biztosítanánk a gyerekek részére, akik nyaranta itt tölthetnék a szünidőt.
K.R: -Milyen programokat tudnának biztosítani az érdeklődők számára, ami máshol nincs?
SZ.I.: - Úgy gondolom jelenleg sehol nincs hasonló kezdeményezés. A felnőttek számára fantasztikus túralehetőséget biztosítanánk egy gyönyörű környezetben, és mindezt egy "időutazással" fűszereznénk. Vissza csöppenhet az érdeklődő a második világháborús Magyarországra. A visszaalakított lövészárokrendszerek, géppuskafészkek segítenének felidézni hogyan harcoltak itt apáik, nagyapáik. De természetesen különböző akadálypályák, és hadijátékok is színesítik majd a programot. Illetve a falusi turizmus kínálta lehetőségek is gazdagíthatják majd a kínálatot.
K.R: - Szép álmok, de miből tudják mindezt megvalósítani?
SZ.I.: - Hát igen, hiába a szép tervek, ha megvalósítatlanul maradnak. Ma nem könnyű mindezekre forrásokat találni. A kistelepüléseknek erre nincs pénzük, és bevallom nekem sincs. Nemrégiben létrehoztunk a célra egy egyesületet, és megpróbálunk pályázati forrásokat találni a megvalósításhoz. Ez sem egyszerű, mivel szinte minden pályázat önerőt vár el, és jelenleg még ezzel sem rendelkezünk. De reméljük ez nem marad mindig így.
K.R: - Egyéb megvalósításra váró tervei?
SZ.I: - Van egy álmom, ami egy nagy kaland volna. Egy dokumentum filmsorozat elkészítésén gondolkozom. Mi több, nem csak gondolkozom, bizonyos dolgokat ezzel kapcsolatban már elkezdtem szervezni. Konkrétan azt tervezem, hogy a Második Világháború meghatározó csatatereit keresnénk fel. Bár egykoron meghatározó történelmi jelentőséggel bírtak ezek a helyszínek, ma javarészt elhagyott terület. Gondolok itt például Al-Alamein hadszínterére, ami ma lezárt terület, még turisták sem látogatják. Rommel, és Monty itt megközelítőleg egymillió aknát telepített. Ezek természetesen ma is működő aknamezők! Természetesen számos más érdekes helyszín is van, például az Ardennek-i offenzíva helyszíne, vagy Sztálingrád, vagy akár a Csendes-Óceáni hadszíntér.
K.R.: - Mi a célja ezzel? Mit szeretne megtudni? Vagy bemutatni? Hiszen ezekről a csatákról rengeteg dokumentumfilm készült már, és töménytelen archív anyag áll rendelkezésre.
SZ.I.: - Ebben igaza van. Mégis úgy érzem lehet egy teljesen új nézőpontból is megközelíteni az ott korábban lezajlott eseményeket. Nálunk még szinte ismeretlen fogalom a hadirégészet, de vannak külföldön akik ezt a tevékenységet mesterfokon űzik, és be is mutatják az erről készített dokumentumsorozatokat. Én is hasonlóképpen gondolkozom, és azt szeretném bemutatni a nézőnek, mi változott, vagy maradt érintetlen a korabeli csatatereken? Egészen konkrétan a korabeli eseményekhez tárgyi bizonyítékokat lehetne csatolni, és azzal igazolni, vagy cáfolni néhány eseményt.
K.R.: - Maradjunk most például Egyiptomnál. Azt mondja oda szívesen menne. Nyaralni, pihenni én is örömmel mennék oda, de egy működő aknamezőre önszántából menni! Ez nem egy veszélyes vállalkozás?
SZ.I.: - Természetesen az. De veszélyes az ejtőernyőzés, és a hegymászás is. Nyilván ez is ez extrém dolog, és nem is sokan csinálják. A célom persze nem csupán a helyszínek öncélú bemutatása, hanem az itt "felejtett" aknákra is fel szeretném hívni ezzel a figyelmet! Nincs rendben véleményem szerint, hogy néhány európai hadsereg egyszerűen otthagyja a "szemetét" és ezzel megnyomorít egy másik országot. Terveim szerint az aknamező egy bizonyos részének felszedésében is segítkeznénk önkéntesen.
K.R.: - Mikor láthatjuk az erről készült filmet?
SZ.I.: - Ez sok mindentől függ. Már megszerveztem az erre a "kalandra" vállalkozó társakat. Felvettük a kapcsolatot az egyiptomi hatóságokkal, az egyeztetés, az engedélyek beszerzése folyamatban van. Tapogatóztam TV csatornánál is, ahol eladható produkciónak tartják. Most szponzorokat kell keresnem, akik hajlandók ebbe befektetni. Hiszek abban, hogy van erre igény, és talán már lassan nem elégednek meg a nézők a televíziós show műsorokkal, vagy valóságshow-k nyújtotta kínálattal. Talán van még igény az ismeretterjesztő, esetleg kalandos úti beszámoló jellegű produkciókra.
K.R.: - Mi van még, amivel mostanában foglalkozik? Amit megosztana az olvasókkal?
SZ.I.: - Mivel jelen pillanatban talán a második legnagyobb ezzel a témával foglalkozó weboldalt működtetjük, mindenképpen szükség van bizonyos szabályrendszer megalkotására. Vagy akár a kutatói, gyűjtői tevékenység megfelelő törvényi keretek között történő működésének megalkotására. A jelenlegi szabályozás úgy gondolom senkinek sem megfelelő. Vonatkozik ez akár a gyűjteményi fegyverek, a hatástalanításra vonatkozó szabályozásra, vagy magára a fémkeresős kutatói tevékenységre egyaránt. Vannak ezzel kapcsolatos ötleteim, elképzeléseim, amelyek nagyon jól betartható, és mindenki számára elfogadható szabályozást eredményezhetnének. Tudomásul kell sajnos venni, hogy ma már egy iparággá vált a korszak kutatása, és a tárgyak, relikviák gyűjtése. Ezt padig csak tiltó intézkedésekkel szabályozni részint bizonyos korábbi időket idéz, másrészt szakmailag sincs rendben. A tiltó intézkedéseket szinte lehetetlen betartatni, és nincs meg a megfelelő számú ember, aki érvényt tudna szerezni a betartásuknak. Lényegesen egyszerűbb egy önmagát szabályozó rendszer kialakítása, ami ráadásul még rendszeres bevételt is hozhatna az államkasszának, ezen keresztül mondjuk a múzeumoknak, kiállítótermeknek. A befolyó pénzt ismeretterjesztésre, könyvek kiadására, tárlatokra, oktatásra lehetne fordítani. Ezen dolgozom most, és remélem rövidesen az érintettek bevonásával közösen gondolkozhatunk egy viszonylag jó megoldáson, amihez majd jó ideig nem kellene hozzányúlni.
K.R.: Hát, most úgy tűnik minden kérdést nem sikerült megvitatnunk, de talán majd legközelebb újabb témákról tudunk beszélgetni. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a tervek megvalósításához!
Ezért most egy képzelt riportot készítek magammal. :-) Tudom, meglehetősen furcsa ha a kérdező is és a válaszoló is én vagyok. De majd igyekszem magamnak kellemetlen kérdéseket is feltenni. Rendben? :-)
Akkor indulhat:
Képzelt Riporter: István! Szinte mindent tudunk már önnel kapcsolatban ami a móri tettesek elfogásának körülményeit illeti. De mi az, amit szívesen elmesélne magáról. Ami nem ezzel az üggyel kapcsolatos?
Szebenyi István: Hát igen. Ez az ügy számomra is újra és újra lerágott csont, mégis érdekli a közvéleményt. Pedig rengeteg másról lehetne beszélgetni. Egyáltalán beszélgetni is elfelejtenek lassan az emberek egymással. Érdektelenné kezdenek válni. Szívesen mesélnék például arról, hogy mintegy két esztendeje dolgozom egy terv megvalósításán, ami részint a turizmus fejlesztésén, másrészt pedig az oktatásról szólna, ha meg tudom valósítani.
K.R.:- Mi ez valójában? Mondana erről bővebben valamit?
SZ.I.: -Egy öt-hat településből álló, a települések életét nagyban befolyásoló projekten gondolkoztunk az érintett települések vezetőivel.Ezek többnyire ki falvak, amelyek sajátos helyzetüknél fogva meglehetősen szűkös anyagi kerettel rendelkeznek. A Vértesben helyezkednek el, ami ezzel szemben eddig kiaknázatlan lehetőségeket rejthet számukra. Gondolok itt elsősorban a turisztikai fejlesztés lehetőségeire. A települések mindegyike fantasztikusan szép környezetben található. Ez olyan adottság, amit nem szabad iparosítással tönkretenni! Ide nem szabad logisztikai központokat építeni! Erdőket irtani. Szerencsés fekvésük, és közös történelmük kötheti össze ezeket a településeket. Egyben ez adhat lehetőséget számukra a fejlődésre. Mivel a második világháborúban mindegyik település a frontvonalon helyezkedett el, ennek a mai napig fellelhető nyomait hordozzák. A települések környékén számos állásrendszer húzódik. Ezeket szeretnénk egy egybefüggő turistaúttal összekötni. Az útvonal kijelölése már megtörtént, nagyjából 27 km hosszúságú szakaszt választottunk ki.
K.R: - Értem. Mi a haszna, vagy érdeke ebben a vállalkozásban a településeknek?
SZ.I.: - Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, kezdetben semmi. Ez egy hosszú folyamat kell legyen, de ha sikerül megvalósítani, akkor számos munkahelyet teremthet, és ha turisztikai vonzerőt biztosítunk a kistelepülésekre, köréjük épülhet számos szolgáltató. Gondolok itt étteremre, panziókra, lovaglási lehetőség biztosítására, kerékpárkölcsönzőre, stb. Minden településen keresztül megy majd a túraútvonal, és mindenki egyenlően profitálhat majd belőle. Szervezünk állandó hadtörténeti tárlatot is, ahol kisdiákoknak tartanánk kihelyezett történelemórákat. Ahol lesz rá lehetőség, felépítenénk egy erdei iskolát, ahol külön túravezetőt biztosítanánk a gyerekek részére, akik nyaranta itt tölthetnék a szünidőt.
K.R: -Milyen programokat tudnának biztosítani az érdeklődők számára, ami máshol nincs?
SZ.I.: - Úgy gondolom jelenleg sehol nincs hasonló kezdeményezés. A felnőttek számára fantasztikus túralehetőséget biztosítanánk egy gyönyörű környezetben, és mindezt egy "időutazással" fűszereznénk. Vissza csöppenhet az érdeklődő a második világháborús Magyarországra. A visszaalakított lövészárokrendszerek, géppuskafészkek segítenének felidézni hogyan harcoltak itt apáik, nagyapáik. De természetesen különböző akadálypályák, és hadijátékok is színesítik majd a programot. Illetve a falusi turizmus kínálta lehetőségek is gazdagíthatják majd a kínálatot.
K.R: - Szép álmok, de miből tudják mindezt megvalósítani?
SZ.I.: - Hát igen, hiába a szép tervek, ha megvalósítatlanul maradnak. Ma nem könnyű mindezekre forrásokat találni. A kistelepüléseknek erre nincs pénzük, és bevallom nekem sincs. Nemrégiben létrehoztunk a célra egy egyesületet, és megpróbálunk pályázati forrásokat találni a megvalósításhoz. Ez sem egyszerű, mivel szinte minden pályázat önerőt vár el, és jelenleg még ezzel sem rendelkezünk. De reméljük ez nem marad mindig így.
K.R: - Egyéb megvalósításra váró tervei?
SZ.I: - Van egy álmom, ami egy nagy kaland volna. Egy dokumentum filmsorozat elkészítésén gondolkozom. Mi több, nem csak gondolkozom, bizonyos dolgokat ezzel kapcsolatban már elkezdtem szervezni. Konkrétan azt tervezem, hogy a Második Világháború meghatározó csatatereit keresnénk fel. Bár egykoron meghatározó történelmi jelentőséggel bírtak ezek a helyszínek, ma javarészt elhagyott terület. Gondolok itt például Al-Alamein hadszínterére, ami ma lezárt terület, még turisták sem látogatják. Rommel, és Monty itt megközelítőleg egymillió aknát telepített. Ezek természetesen ma is működő aknamezők! Természetesen számos más érdekes helyszín is van, például az Ardennek-i offenzíva helyszíne, vagy Sztálingrád, vagy akár a Csendes-Óceáni hadszíntér.
K.R.: - Mi a célja ezzel? Mit szeretne megtudni? Vagy bemutatni? Hiszen ezekről a csatákról rengeteg dokumentumfilm készült már, és töménytelen archív anyag áll rendelkezésre.
SZ.I.: - Ebben igaza van. Mégis úgy érzem lehet egy teljesen új nézőpontból is megközelíteni az ott korábban lezajlott eseményeket. Nálunk még szinte ismeretlen fogalom a hadirégészet, de vannak külföldön akik ezt a tevékenységet mesterfokon űzik, és be is mutatják az erről készített dokumentumsorozatokat. Én is hasonlóképpen gondolkozom, és azt szeretném bemutatni a nézőnek, mi változott, vagy maradt érintetlen a korabeli csatatereken? Egészen konkrétan a korabeli eseményekhez tárgyi bizonyítékokat lehetne csatolni, és azzal igazolni, vagy cáfolni néhány eseményt.
K.R.: - Maradjunk most például Egyiptomnál. Azt mondja oda szívesen menne. Nyaralni, pihenni én is örömmel mennék oda, de egy működő aknamezőre önszántából menni! Ez nem egy veszélyes vállalkozás?
SZ.I.: - Természetesen az. De veszélyes az ejtőernyőzés, és a hegymászás is. Nyilván ez is ez extrém dolog, és nem is sokan csinálják. A célom persze nem csupán a helyszínek öncélú bemutatása, hanem az itt "felejtett" aknákra is fel szeretném hívni ezzel a figyelmet! Nincs rendben véleményem szerint, hogy néhány európai hadsereg egyszerűen otthagyja a "szemetét" és ezzel megnyomorít egy másik országot. Terveim szerint az aknamező egy bizonyos részének felszedésében is segítkeznénk önkéntesen.
K.R.: - Mikor láthatjuk az erről készült filmet?
SZ.I.: - Ez sok mindentől függ. Már megszerveztem az erre a "kalandra" vállalkozó társakat. Felvettük a kapcsolatot az egyiptomi hatóságokkal, az egyeztetés, az engedélyek beszerzése folyamatban van. Tapogatóztam TV csatornánál is, ahol eladható produkciónak tartják. Most szponzorokat kell keresnem, akik hajlandók ebbe befektetni. Hiszek abban, hogy van erre igény, és talán már lassan nem elégednek meg a nézők a televíziós show műsorokkal, vagy valóságshow-k nyújtotta kínálattal. Talán van még igény az ismeretterjesztő, esetleg kalandos úti beszámoló jellegű produkciókra.
K.R.: - Mi van még, amivel mostanában foglalkozik? Amit megosztana az olvasókkal?
SZ.I.: - Mivel jelen pillanatban talán a második legnagyobb ezzel a témával foglalkozó weboldalt működtetjük, mindenképpen szükség van bizonyos szabályrendszer megalkotására. Vagy akár a kutatói, gyűjtői tevékenység megfelelő törvényi keretek között történő működésének megalkotására. A jelenlegi szabályozás úgy gondolom senkinek sem megfelelő. Vonatkozik ez akár a gyűjteményi fegyverek, a hatástalanításra vonatkozó szabályozásra, vagy magára a fémkeresős kutatói tevékenységre egyaránt. Vannak ezzel kapcsolatos ötleteim, elképzeléseim, amelyek nagyon jól betartható, és mindenki számára elfogadható szabályozást eredményezhetnének. Tudomásul kell sajnos venni, hogy ma már egy iparággá vált a korszak kutatása, és a tárgyak, relikviák gyűjtése. Ezt padig csak tiltó intézkedésekkel szabályozni részint bizonyos korábbi időket idéz, másrészt szakmailag sincs rendben. A tiltó intézkedéseket szinte lehetetlen betartatni, és nincs meg a megfelelő számú ember, aki érvényt tudna szerezni a betartásuknak. Lényegesen egyszerűbb egy önmagát szabályozó rendszer kialakítása, ami ráadásul még rendszeres bevételt is hozhatna az államkasszának, ezen keresztül mondjuk a múzeumoknak, kiállítótermeknek. A befolyó pénzt ismeretterjesztésre, könyvek kiadására, tárlatokra, oktatásra lehetne fordítani. Ezen dolgozom most, és remélem rövidesen az érintettek bevonásával közösen gondolkozhatunk egy viszonylag jó megoldáson, amihez majd jó ideig nem kellene hozzányúlni.
K.R.: Hát, most úgy tűnik minden kérdést nem sikerült megvitatnunk, de talán majd legközelebb újabb témákról tudunk beszélgetni. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a tervek megvalósításához!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése