Amikor elkezdtem hadszíntérkutatással foglalkozni, abszolút nem gondoltam azokra a következményekre ami ezzel a tevékenységgel jár.
A keresős társadalom képviselői általában kerülik a hatósági személyeket, és erre többnyire minden okuk meg is van. Számos esetben fordul elő, hogy keresősöknél vagy gyűjtőknél házkutatások történnek egy-egy lakossági bejelentés kapcsán. Ismét divat lett feljelenteni a szomszédunkat.
De már az elején elegem lett az örökös bujkálásból ha erdészt, vadászt, madarász, vagy rendőrt láttam. Ezért határoztam el, hogy tevékenységemet szervezett formában, és kizárólag engedélyek beszerzésével végzem.
Létrehoztam egy egyesületet, beszereztem a szükséges engedélyeket, és egyfajta szakmai iránymutatást próbálunk adni az amatőr kutatók számára.
Megalkottunk egy szakmai-etikai kódexet, aminek betartására ösztönözünk mindenkit.
Nyilván mivel sokat vagyunk terepen, gyakran összefutunk a hatóságokkal is.
Ezek a találkozások hol ilyenek, hol meg olyanok...
Általánosságban meg kell állapítanom, hogy például a rendőrség képtelen bármilyen módon együttműködni a civilekkel.
Az én esetem is bizonyítja, hogy vannak esetek amikor nélkülözhetetlen segítséget tudunk nyújtani, akár véletlenül is. De a másik oldalon a fogadtatása egyszerűen borzalmas.
Amikor például kijönnek egy helyszínre, megfelelő eszközök nélkül. Mi voltunk azok, akik bejelentésünkkel, a saját műszereinkkel, ásóinkkal a segítségükre voltunk.
Ehhez képest a köszönet...
Vagy egy napokban történt esetet is kiemelhetnék:
Hazaérkezve a házam előtt találom a bűnügyieket. Már ismernek...
Kiderül, hogy ismeretlen elkövető valami olajszármazékot öntött nagy mennyiségben a fokozottan védett erő talajára, ami környezetkárosítást okozott.
Kolléga elővesz a kocsi hátuljából néhány papírzacskót a talajmintagyűjtéshez, majd hozzám fordul:
-Nincs véletlenül egy ásód kölcsön?
Természetesen volt, de felvetődött bennem a kérdés, hogy amikor elindult az örsről, mit gondolt, mivel fog ásni?
Majd amikor gondosan elvégezte a munkát, és elvonultak, a barátommal felsétáltunk az erdei úton. Kisvártatva meg is pillantottuk a két eldobott olajos flakont.
Feltételezem azon több bizonyítékot talált volna az elkövető személyére vonatkozóan mint a talajmintában.
De sebaj, majd lezárják ezt az ügyet is "ismeretlen elkövető" stb.
Összegezve: azt hiszem éretlen még a rendőrség a civilekkel történő együttműködésre. "Szolgálunk és védünk" azt hiszem ez a szlogen. De valójában még tanulni kell!
A keresős társadalom képviselői általában kerülik a hatósági személyeket, és erre többnyire minden okuk meg is van. Számos esetben fordul elő, hogy keresősöknél vagy gyűjtőknél házkutatások történnek egy-egy lakossági bejelentés kapcsán. Ismét divat lett feljelenteni a szomszédunkat.
De már az elején elegem lett az örökös bujkálásból ha erdészt, vadászt, madarász, vagy rendőrt láttam. Ezért határoztam el, hogy tevékenységemet szervezett formában, és kizárólag engedélyek beszerzésével végzem.
Létrehoztam egy egyesületet, beszereztem a szükséges engedélyeket, és egyfajta szakmai iránymutatást próbálunk adni az amatőr kutatók számára.
Megalkottunk egy szakmai-etikai kódexet, aminek betartására ösztönözünk mindenkit.
Nyilván mivel sokat vagyunk terepen, gyakran összefutunk a hatóságokkal is.
Ezek a találkozások hol ilyenek, hol meg olyanok...
Általánosságban meg kell állapítanom, hogy például a rendőrség képtelen bármilyen módon együttműködni a civilekkel.
Az én esetem is bizonyítja, hogy vannak esetek amikor nélkülözhetetlen segítséget tudunk nyújtani, akár véletlenül is. De a másik oldalon a fogadtatása egyszerűen borzalmas.
Amikor például kijönnek egy helyszínre, megfelelő eszközök nélkül. Mi voltunk azok, akik bejelentésünkkel, a saját műszereinkkel, ásóinkkal a segítségükre voltunk.
Ehhez képest a köszönet...
Vagy egy napokban történt esetet is kiemelhetnék:
Hazaérkezve a házam előtt találom a bűnügyieket. Már ismernek...
Kiderül, hogy ismeretlen elkövető valami olajszármazékot öntött nagy mennyiségben a fokozottan védett erő talajára, ami környezetkárosítást okozott.
Kolléga elővesz a kocsi hátuljából néhány papírzacskót a talajmintagyűjtéshez, majd hozzám fordul:
-Nincs véletlenül egy ásód kölcsön?
Természetesen volt, de felvetődött bennem a kérdés, hogy amikor elindult az örsről, mit gondolt, mivel fog ásni?
Majd amikor gondosan elvégezte a munkát, és elvonultak, a barátommal felsétáltunk az erdei úton. Kisvártatva meg is pillantottuk a két eldobott olajos flakont.
Feltételezem azon több bizonyítékot talált volna az elkövető személyére vonatkozóan mint a talajmintában.
De sebaj, majd lezárják ezt az ügyet is "ismeretlen elkövető" stb.
Összegezve: azt hiszem éretlen még a rendőrség a civilekkel történő együttműködésre. "Szolgálunk és védünk" azt hiszem ez a szlogen. De valójában még tanulni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése