Ma kora délelőtt keresett a sajtó, és akkor még mi sem tudtuk. Kora délelőtt azután az ügyvédi iroda felhívta a bíróságot, és kiderült hogy éppen a mai napon érkezett meg az egyik fél fellebbezése.
Nem tudjuk még hogy a három fél közül (Magyar Posta, ORFK, Veszprém Megyei Rendőr Főkapitányság) ki élt a fellebbezési lehetőségével, de amint hivatalosan is megkapjuk az erről szóló értesítést, közzéteszem itt a blogomon.
Mindenesetre az ma már tényként kijelenthető: az ügy folytatódik II. fokon is.
Mint ismeretes, korábban már két ízben nyertem pert Veszprémben I. illetve II. fokon, majd pedig a PKKB-n I. fokon.
De úgy tűnik mindez kevés hogy a nyomravezetői díjat kitűzők, illetve odaítélők belássák valami hiba volt a rendszerben...
Becslésem szerint a tavasz folyamán várható az ügyben újabb tárgyalás, immár II. fokon.
Én ...az ország "leggazdagabb" csórója... :-)
2011. december 20., kedd
2011. december 5., hétfő
Ismét segítségért kiált egy honvédsír!
Egy tagtársunk keresett meg a napokban egyesületünk weboldalán, aki a Tököli régi temetőben fotózta le a képen látható magyar honvédsírt.
A kép tanulsága szerint igazán ráférne ha a védőszárnyaink alá kerülhetne.
Tagtársunk megkereste a település polgármesterét is ebben az ügyben, illetve az orosz hősök sírjainak rendbehozása kapcsán. Elmondása szerint jó néhány évvel ezelőtt munkagéppel kidöntötték a Szovjet síremléket, és azóta úgy hever a földön!
Senkinek sem jut eszébe azt visszarakatni!
Számomra ez azért megdöbbentő, mert nekünk sem esne jól ha a Doni sírjainkkal valaki ugyanezt tenné.
Barátunk egy sírköves ismerősétől kapott erre a célra egy faragott keresztet, amit ki lehetne helyezni a magyar honvédsírra.
Megpróbálunk intézkedni az ügyben, és a tavasz folyamán ezt a sírt is szeretnénk rendbe hozni, megmenteni!
Itt szeretném megköszönni Bán László tagtársunknak az eddigi fáradozásait az ügyben!
2011. december 3., szombat
Rendhagyó történelem oktatás
Nem mindennapos történelemórákat tartunk közép, illetve általános iskolákban.
A dolog lényege, hogy megpróbáljuk testközelbe hozni a papír alapon tanultakat. Különböző felszerelési tárgyakat, fegyvereket, a katonák személyes tárgyait, korabeli levelezéseket viszünk be azokba az oktatási intézményekbe, ahová hívnak minket.
Legutóbb 2011. december 01-én csütörtökön voltam a Tatabányai Bolyai Általános Iskola 8.-ik osztályos tanulóinál. Témák: Magyarország német megszállása (Margaréta hadművelet) és a Konrád I. hadművelet voltak.
Minden tárgyat megfoghattak, megnézhettek, kipróbálhattak, ami nagy sikert aratott!
Az oktatás azután beszélgetéssel zárult, ahol néhány nebuló azt is elmesélte, hogy a dédpapája harcolt a háborúban, majd fogságba is esett. Ezek után elhatározta, hogy kifaggatja a dédit, amit eddig még soha nem tett meg.
Nagyon jó volt látni hogy mennyire érdeklődőek, ha egy kicsit másképp kerül előadásra a számukra sokszor unalmasnak tűnő tananyag.
Terveim szerint az előadássorozatot folytatjuk, igyekszünk minél több helyre elmenni ahová hívnak!
Az előadásaink minden esetben ingyenesek, nem szeretnék abba a csapdába esni, hogy az az érzés alakuljon ki bennem hogy fizetnek érte, ezért muszáj leadni az anyagot...
Ebben az esetben ez a szenvedély halála volna!
2011. december 1., csütörtök
2011.11.30.-i ítélet, és annak indoklása
Tisztelt Olvasó!
Az elmúlt órákban nagyon sok üzenetet, telefonhívást, és e-mailt kaptam, amelyben gratulálnak nekem, és egyértelműen arra buzdítanak folytassam amit elkezdtem.
Ezúton is köszönöm a gratulációkat, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy teljes mértékben meg voltam győződve arról már az ügy elindulásakor, hogy az igazság az én oldalamon áll. Erről folyamatosan meggyőződhettem a nyilvánosság hozzáállását illetően is.
Mint ahogy az eddigiek során minden alkalommal minden információt megosztottam a nyilvánossággal, ez alkalommal sem teszek kivételt.
Teljes terjedelmében közzéteszem a tegnapi - számomra kedvező - ítélet teljes szövegét, illetve az ahhoz tartozó indoklást.
Az indoklást elolvasva - bár nem vagyok jogász - azt kell mondjam le a kalappal a T. Bíróság, és a Bírónő előtt!
Nagyon megalapozott, és érvekkel teljes körűen alátámasztott indoklást olvastam.
Ebből számomra mindenképpen az következik, hogy a bíróság teljesen alaposan megvizsgálta az ügyet, a rendelkezésre álló bizonyítékok, és egyéb információk alapján kétséget kizáróan alapos döntést hozott.
Nem látom okát, és kiváltképp logikáját, hogy ezt az ügyet tovább kellene még folytatnia az ORFK-nak. Amúgy sem túlzottan jó ez reklámnak, ráadásul tudomásul kellene végre venni, hogy minden egyes kamatterhes napon az adófizető állampolgárok pénzével játszanak!
Annyi kellemetlen dolog történt már ebben az ügyben, el kellene végre engedni!
Javaslom az illetékeseknek vegyék ezt a lehetőséget is fontolóra, ne ragaszkodjanak a korábbi rossz beidegződésekhez, sémákhoz.
Én nem a rendőrség ellen hadakozom, csupán az igazam mellett állok ki.
Hasonló helyzetben ők is védeni szokták a "mundért", és nincs is ezzel baj abban az esetben ha ez jogos!
Ebben az esetben ez nem az...
Az elmúlt órákban nagyon sok üzenetet, telefonhívást, és e-mailt kaptam, amelyben gratulálnak nekem, és egyértelműen arra buzdítanak folytassam amit elkezdtem.
Ezúton is köszönöm a gratulációkat, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy teljes mértékben meg voltam győződve arról már az ügy elindulásakor, hogy az igazság az én oldalamon áll. Erről folyamatosan meggyőződhettem a nyilvánosság hozzáállását illetően is.
Mint ahogy az eddigiek során minden alkalommal minden információt megosztottam a nyilvánossággal, ez alkalommal sem teszek kivételt.
Teljes terjedelmében közzéteszem a tegnapi - számomra kedvező - ítélet teljes szövegét, illetve az ahhoz tartozó indoklást.
Az indoklást elolvasva - bár nem vagyok jogász - azt kell mondjam le a kalappal a T. Bíróság, és a Bírónő előtt!
Nagyon megalapozott, és érvekkel teljes körűen alátámasztott indoklást olvastam.
Ebből számomra mindenképpen az következik, hogy a bíróság teljesen alaposan megvizsgálta az ügyet, a rendelkezésre álló bizonyítékok, és egyéb információk alapján kétséget kizáróan alapos döntést hozott.
Nem látom okát, és kiváltképp logikáját, hogy ezt az ügyet tovább kellene még folytatnia az ORFK-nak. Amúgy sem túlzottan jó ez reklámnak, ráadásul tudomásul kellene végre venni, hogy minden egyes kamatterhes napon az adófizető állampolgárok pénzével játszanak!
Annyi kellemetlen dolog történt már ebben az ügyben, el kellene végre engedni!
Javaslom az illetékeseknek vegyék ezt a lehetőséget is fontolóra, ne ragaszkodjanak a korábbi rossz beidegződésekhez, sémákhoz.
Én nem a rendőrség ellen hadakozom, csupán az igazam mellett állok ki.
Hasonló helyzetben ők is védeni szokták a "mundért", és nincs is ezzel baj abban az esetben ha ez jogos!
Ebben az esetben ez nem az...
2011. november 30., szerda
Móri ügy: 4,9 millió a használt fegyverek megtalálójának
Egy mai cikk:
* MTI
* 2011-11-30 16:56
Nem jogerősen 4,9 millió forintot ítélt meg a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyverek megtalálójának a nyomravezetői díjjal összefüggésben a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) szerdán kihirdetett nem jogerős ítéletében.
Ezekkel a fegyverekkel öltek a nyolc halálos áldozatot követelő, 2002-ben elkövetett móri bankrablásnál, és a tettesek DNS-maradványait is azonosították a fegyvereken, így a Mórral kapcsolatban felajánlott - és már évekkel ezelőtt kifizetett - nyomravezetői díjjal kapcsolatban is eljárások indulhatnak.
A veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket 2006 őszén a Tatabánya és Tarján közti út melletti erdőben egy rejtekhelyen találta meg, majd szolgáltatta be a rendőrségnek Szebenyi István hobbi fémkereső, aki a polgári perben eredetileg a teljes 10 milliós nyomravezetői díjat követelte, majd a per közben ezt leszállította 4,9 millióra.
A veszprémi postásgyilkosság és más, postai dolgozók elleni támadások ügyében ugyanis korábban már kifizették a 10 milliót egy tanúnak, aki a rendőrség szerint nyomravezető. A tanú azonban csak azután jelentkezett a rendőrségen, hogy a sajtóból értesült a megtalált fegyverekről. A rendőrség mégis azon az állásponton volt, hogy Szebenyi nem közvetlenül segítette az elkövetők kézre kerítését, ő csak a fegyvereket találta meg.
A PKKB azonban szerdán kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa beszolgáltatott fegyverek nélkül nem derülhetett volna fény a veszprémi postásgyilkosságra, így részben neki is jár a kitűzött díj. A Herendi Városi Bíróság 2009 nyarán már a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítése ügyében a település önkormányzata által felajánlott 200 ezer forintos nyomravezetői díjjal kapcsolatban jogerősen kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa megtalált fegyverek nélkül nem jelentkezett volna a tanú, és akkor nem is fogták volna el az elkövetőket, így pedig a hobbi fémkeresőnek is jár a város által felajánlott nyomravezetői díjból 100 ezer forint. Erre a döntésre a PKKB is egyetértőleg hivatkozott szerdai nem jogerős ítéletében.
A PKKB döntésében Szebenyi István felperesnek az eljárás során módosított keresetével egyezően kötelezte a Magyar Postát, mint elsőrendű alperest 3 millió 250 ezer forint megfizetésére, az ORFK-t, mint másodrendű alperest 1,4 millió forint megfizetésére, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot pedig 250 ezer forint megfizetésére a 2007-től járó kamatokkal együtt. A határozathirdetésen a bíró a jelen lévő felperesnek átadta az írásba foglalt ítéletet, ám a három alperes ezúttal nem képviseltette magát, így egyelőre nem tudni, hogy fellebbeznek-e.
A móri ügyben korábban 25 millió forintot fizetett ki a rendőrség Kiglics Attilának, mint nyomravezetőnek, aki a Kaiser Ede és Hajdú László ellen folyó per vádlottja és egyúttal koronatanúja is volt, ugyanis a 8 halálos áldozatot követelő bankrablással kapcsolatban terhelő vallomást tett két társára. Kiglics Attila azt vallotta, hogy Kaiser felvetette neki, rabolják ki közösen a móri bankfiókot, ő azonban elzárkózott ettől. A Kaiser Edére 2005 őszén jogerősen kiszabott tényleges életfogytiglan részben ezen a tanúvallomáson alapult, ráadásul a bíróság még nyomatékos enyhítő körülményként is figyelembe vette Kiglics vallomását az ő cselekményei miatt kiszabott büntetés mértékének megállapításánál.
Kaiser már megkezdte tényleges életfogytiglani szabadságvesztésének letöltését, amikor előkerültek a Szebenyi által megtalált fegyverek és kiderült, hogy Kaisernek és Hajdúnak semmi köze a móri mészárláshoz. Az azóta is rekordösszegűnek számító nyomravezetői díjat azonban a rendőrség nem kérte vissza Kiglicstől.
A Szebenyi által megtalált és a rendőrségnek beszolgáltatott fegyverek, illetve más információk, bizonyítékok alapján 2007-ben rendőrkézre került valódi elkövetők közül Nagy László, aki a feltételezések szerint a gyilkosságok zömét elkövette, még a büntetőper előtt a fogva tartása során egy büntetés-végrehajtási intézetben öngyilkos lett. Így egyedül Weiszdorn Róbertet ítélték el jogerősen a móri mészárlás miatt, büntetése életfogytiglani szabadságvesztés, melyből leghamarabb 40 év múlva engedhető feltételes szabadságra.
* MTI
* 2011-11-30 16:56
Nem jogerősen 4,9 millió forintot ítélt meg a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyverek megtalálójának a nyomravezetői díjjal összefüggésben a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) szerdán kihirdetett nem jogerős ítéletében.
Ezekkel a fegyverekkel öltek a nyolc halálos áldozatot követelő, 2002-ben elkövetett móri bankrablásnál, és a tettesek DNS-maradványait is azonosították a fegyvereken, így a Mórral kapcsolatban felajánlott - és már évekkel ezelőtt kifizetett - nyomravezetői díjjal kapcsolatban is eljárások indulhatnak.
A veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket 2006 őszén a Tatabánya és Tarján közti út melletti erdőben egy rejtekhelyen találta meg, majd szolgáltatta be a rendőrségnek Szebenyi István hobbi fémkereső, aki a polgári perben eredetileg a teljes 10 milliós nyomravezetői díjat követelte, majd a per közben ezt leszállította 4,9 millióra.
A veszprémi postásgyilkosság és más, postai dolgozók elleni támadások ügyében ugyanis korábban már kifizették a 10 milliót egy tanúnak, aki a rendőrség szerint nyomravezető. A tanú azonban csak azután jelentkezett a rendőrségen, hogy a sajtóból értesült a megtalált fegyverekről. A rendőrség mégis azon az állásponton volt, hogy Szebenyi nem közvetlenül segítette az elkövetők kézre kerítését, ő csak a fegyvereket találta meg.
A PKKB azonban szerdán kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa beszolgáltatott fegyverek nélkül nem derülhetett volna fény a veszprémi postásgyilkosságra, így részben neki is jár a kitűzött díj. A Herendi Városi Bíróság 2009 nyarán már a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítése ügyében a település önkormányzata által felajánlott 200 ezer forintos nyomravezetői díjjal kapcsolatban jogerősen kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa megtalált fegyverek nélkül nem jelentkezett volna a tanú, és akkor nem is fogták volna el az elkövetőket, így pedig a hobbi fémkeresőnek is jár a város által felajánlott nyomravezetői díjból 100 ezer forint. Erre a döntésre a PKKB is egyetértőleg hivatkozott szerdai nem jogerős ítéletében.
A PKKB döntésében Szebenyi István felperesnek az eljárás során módosított keresetével egyezően kötelezte a Magyar Postát, mint elsőrendű alperest 3 millió 250 ezer forint megfizetésére, az ORFK-t, mint másodrendű alperest 1,4 millió forint megfizetésére, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot pedig 250 ezer forint megfizetésére a 2007-től járó kamatokkal együtt. A határozathirdetésen a bíró a jelen lévő felperesnek átadta az írásba foglalt ítéletet, ám a három alperes ezúttal nem képviseltette magát, így egyelőre nem tudni, hogy fellebbeznek-e.
A móri ügyben korábban 25 millió forintot fizetett ki a rendőrség Kiglics Attilának, mint nyomravezetőnek, aki a Kaiser Ede és Hajdú László ellen folyó per vádlottja és egyúttal koronatanúja is volt, ugyanis a 8 halálos áldozatot követelő bankrablással kapcsolatban terhelő vallomást tett két társára. Kiglics Attila azt vallotta, hogy Kaiser felvetette neki, rabolják ki közösen a móri bankfiókot, ő azonban elzárkózott ettől. A Kaiser Edére 2005 őszén jogerősen kiszabott tényleges életfogytiglan részben ezen a tanúvallomáson alapult, ráadásul a bíróság még nyomatékos enyhítő körülményként is figyelembe vette Kiglics vallomását az ő cselekményei miatt kiszabott büntetés mértékének megállapításánál.
Kaiser már megkezdte tényleges életfogytiglani szabadságvesztésének letöltését, amikor előkerültek a Szebenyi által megtalált fegyverek és kiderült, hogy Kaisernek és Hajdúnak semmi köze a móri mészárláshoz. Az azóta is rekordösszegűnek számító nyomravezetői díjat azonban a rendőrség nem kérte vissza Kiglicstől.
A Szebenyi által megtalált és a rendőrségnek beszolgáltatott fegyverek, illetve más információk, bizonyítékok alapján 2007-ben rendőrkézre került valódi elkövetők közül Nagy László, aki a feltételezések szerint a gyilkosságok zömét elkövette, még a büntetőper előtt a fogva tartása során egy büntetés-végrehajtási intézetben öngyilkos lett. Így egyedül Weiszdorn Róbertet ítélték el jogerősen a móri mészárlás miatt, büntetése életfogytiglani szabadságvesztés, melyből leghamarabb 40 év múlva engedhető feltételes szabadságra.
Győztünk elsőfokon!
A mai napon a Pesti Központi Kerületi Bíróság igazságot szolgáltatott keresetemben. Immár valóban elmondható, megszületett a "móri fiaskó" néven elhíresült ügyben talán az első valóban igazságos ítélet.
Mindvégig hittem az igazamban, egy percig sem volt semmiféle kétségem. Akkor sem amikor bizonyos szervezetek munkatársai le akartak beszélni a perről, és akkor sem, amikor ismeretlenül zaklattak telefonon, e-mailben, és próbáltak megfélemlíteni.
Köszönöm mindenkinek aki szurkolt nekem akár ismeretlenül is, és persze köszönet Dr. Dezső Antalnak, ügyvédemnek.
Nem állom meg azonban hogy megemlítsem azokat is, akiknek az évek során különböző beadványokat, leveleket írtam az ügyben, de nem segítettek. Voltak akik egyszerűen válaszra sem méltattak.
Levelet írtam pl. az előző, és a jelenlegi kormány belügyminisztereinek, akik nem segítettek. Szintén írtam az előző, és a jelenlegi miniszterelnöknek, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző, és a jelenlegi országos rendőrfőkapitánynak, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző és jelenlegi köztársasági elnöknek, akik szintén nem álltak mellém, de a jelenlegi legalább válaszolt...
Nekik tehát nem tartozom köszönettel semmiért, de nem neheztelek rájuk. Biztosan sok az enyémnél sokkal fontosabb ügyben kell naponta eljárniuk, és az ehhez hasonló csip-csup ügyekre nincs energiájuk...
Talán el sem jutott a fülükig a segélykiáltásom, és nem hallották meg, hogy nem kunyerálok, csupán annyit kérek amennyi jár... egy forinttal sem többet!
Még vállveregetést sem! Csupán annyit, amit kitűztek, és megszolgáltam.
Részükről valójában erre is számítottam, nem vártam köszönetet, hiszen az sem volna őszinte. Számomra valójában nem csupán a mai nap jelenti a sikert, hanem az a tény is hogy véletlen közreműködésemmel megszabadítottam az országot egy tömeggyilkostól, aki bármikor szeretteink, barátaink, ismerőseink életére törhetett volna.
Sikerként könyvelem el továbbá hogy a veszprémi postai dolgozó Fódi György, és a móri mészárlás során elhunyt áldozatok hozzátartozói valóban az elkövetőket, vagy elkövetőt tudhatják rács mögött.
Sikerként könyvelem el továbbá, hogy az ebben az ügyben ártatlanul elítélt Kaiser Ede és Hajdú László nevéhez nem tapad móri vér, és Kaiser előbb-utóbb kiszabadulhat.
Bízom benne, hogy él a sorstól kapott lehetőséggel, és jó útra tér szabadulását követően.
A sok korábbi ígérettel ellentétben azonban hiányolom az elrontott ügyben közreműködők felelősségre vonását. Néhány alkalommal ígéretet tettek erre, de valójában mindmáig elmaradt a vizsgálat, és a felelősök megnevezése.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az általam perelt, és megnyert összeg valójában az adófizetők pénze, és ezzel az elhúzódó perpatvarral tulajdonképpen folyamatosan ők vannak megkárosítva, hiszen a kamatok kifizetése is őket terheli.
Nagyon fontos döntés született ma, egy bölcs, és igazságos döntés.
Ezzel együtt továbbra is méltatlannak tartom azt, hogy egy ennyire nyilvánvaló ügyben egyáltalán a bíróságon, szemben álló félként kell hogy álljak a rendőrséggel. Azzal a rendőrséggel, akiknek tulajdonképpen tálcán kínáltam fel a veszprémi postásgyilkosság, és a móri mészárlás ügyeinek megoldását.
Megfogadtam az elején, végig viszem az ügyemet, nem hagyom annyiban.
Azt is eldöntöttem akkor, hogy a korábban tőlük "köszönetként" kapott üveg bort akkor nyitom majd fel, amikor az egész ügy véget ér.
Tudom hogy közterületen TILOS alkoholt fogyasztani, de úgy gondolom megér számomra egy szabálysértési eljárást ha az ORFK épülete előtt koccintok majd az ügyvédemmel, szeretteimmel, barátaimmal.
Remélem eljön majd rövidesen az a pillanat is!
2011. november 26., szombat
Egy csepp szeretet...
A tegnapi, és a mai napon feleségem és én részt vettünk egy barátunk alapítványának felkérésére önkéntesként a Magyar Élelmiszerbank Egyesület akciójában.
Rászoruló családok számára gyűjtöttünk tartós élelmiszereket, hogy legalább az Ünnepek idején legyen terített asztal azoknál, akik mély szegénységben élnek.
Sajnos egyre többen vannak...
Egy TESCO áruházban hívtuk fel az emberek figyelmét erre a problémára, és kértük őket, tegyenek egy csomag lisztet, cukrot, konzervet, egyebet a kosarukba a saját bevásárlásuk mellé, és kifelé menet adományozzák a szegények számára.
Őszintén meglepődtem, mennyi jóérzésű ember van, aki hajlandó segíteni.
Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak, akik a tatai TESCO-ban vásároltak, és adományukkal támogatták az akciót!
Egy csepp szeretetet mindenképpen eljuttattak ezen a két napon...
2011. november 23., szerda
A móri állatorvosi ló - Megválaszolatlan kérdések a nyolc emberéletet követelő bankrablás ügyében
Annyira jó cikk, hogy ezt fel kell raknom! :-)
Csibra Tibor írása a múlt heti Magyar Nemzet hasábjain volt olvasható.
Büntetőjogilag befejeződött múlt hét csütörtökön a móri bankrablás és gyilkosságok ügyében indított per. Weiszdorn Róbertet – akárcsak az ügyben született korábbi döntések esetében – életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a Legfelsőbb Bíróság (LB), az elítélt legkorábban negyven év múltán bocsátható feltételesen szabadlábra. Az LB bár megfontolásra érdemesnek találta a védelem érveléseit, gyakorlatilag lesöpörte őket a pulpitusról, és Weiszdornt, az elkövető páros életben lévő tagját előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés miatt marasztalta el.
Az ítélet szerint a terhelt abban bűnös, hogy a bankfiókba elsőként belépve az előtérben álldogáló biztonsági őr felé tüzelt a nála lévő pisztolyból, s ezzel a halálát okozta. A vád szerint társa, Nagy László ezután fegyverével öt emberrel végzett a bank belső helyiségeiben, ketten később a kórházban haltak meg, a helyszínelők hat holttestet találtak a bankban.
2002. május 9-én mindenki tudta, hogy elképesztő és egyedülálló bűncselekmény tetteseit keresi a rendőrség. Azt azonban senki nem sejthette, hogy a vérengzés vizsgálata akkora feladat elé állítja a hazai nyomozó hatóságokat, valamint az igazságszolgáltatást, hogy azon a különböző szintű testületek gyakorlatilag elvéreznek. A történtek után hetekkel letartóztatták Kaiser Edét és vélt társát, Hajdú Lászlót. Az egyébként hétpróbás bűnözők mindent tagadtak, Hajdúnak alibije volt. Kaiser hiába bizonygatta, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapesten volt barátnője szüleinek lakásán, nem hittek neki. Aznapi programjának több tanúja is volt, de a hatóságok inkább őket is megvádolták hamis tanúzással. A Fővárosi Bíróságot nem hatották meg a kételyek, a bizonyításban figyelmen kívül hagyták a vádat gyengítő részleteket, és Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélték, a Fővárosi Ítélőtábla pedig gyakorlatilag egy láttamozással helybenhagyta az alaptalan döntést.
A férfi bűnösségében kezdettől kételkedett hazánk egyik legjobb gyilkossági nyomozója, így őt az akkor hivatalos elmélet alátámasztására felettesei gyorsan kivették az ügy vizsgálatából. Bár az elkövetéshez használt fegyvereket nem találták, Hajdút azért biztos, ami biztos alapon elítélték azok beszerzéséért. Aztán öt év múltán bement a rendőrségre egy világháborús relikviákat gyűjtő amatőr történész, és elmondta a nyomozóknak, hogy gondosan becsomagolt fegyvereket, ruhákat talált a Tatabánya környéki erdőkben. Kétszer küldték el a nyomozók, mielőtt kimentek a helyszínre, a fegyverszakértő pedig hamarosan elkészítette jelentését: az egyik pisztollyal lőttek a móri bankban, és azzal végeztek Veszprémben egy postással is. A híradások alapján jelentkezett az a később védetté tett tanú, aki elvezette Nagy Lászlóhoz, illetve Weiszdornhoz a nyomozókat. Nagy titokban írt egy naplót letartóztatása alatt, amelyben – saját szerepét mellékesnek beállítva – feltárta a bankrablás körülményeit, majd öngyilkos lett zárkájában.
A hatóságok mindvégig összezártak a móri ügy vizsgálatában, így az ügyből a hazai igazságszolgáltatás állatorvosi lova lett: a rendőrség, a bíróságok minden lehetséges hibát elkövettek, amit igyekeznek erényükként feltüntetni. Mintha azok ellehetetlenítése lett volna a céljuk, akik akár akaratukon kívül is az igazság kiderítését szolgálták. A Kaisernak alibit igazoló családot bíróság elé citálták még akkor is, amikor jogerős döntés mondta ki, hogy a férfinak nincs köze a móri bankrabláshoz. A fegyverek megtalálóját nem jutalmazták meg, jelenleg is a nyomravezetői díjért pereskedik a hatóságokkal. A rendőrség inkább rendszeresen vegzálja otthonában, ahová hazaviszi a kutatásain felfedezett használhatatlan világháborús eszközöket. Ugyanaz a rendőrség helyénvalónak tartja, hogy a legnagyobb hazai nyomravezetői díjat – 25 millió forintot – kifizették Kaiser egykori bűntársának, aki bizonyítottan hazudott a móri ügyben. Érvelésük szerint a vallomás ugyan hamis volt, de további súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Lehet. Csakhogy a móri ügy nyomravezetőjének jár a nyomravezetői díj, így kifizetése, illetve vissza nem követelése a jogszabályok semmibevétele a hatóságok részéről.
Weiszdorn Róbertet a fent említett bűncselekményekért ítélte el az LB, holott az aktákban sem szerepel több, mint hogy a biztonsági őr felé tüzelt a bankban. Az ügyben nyilatkozó fegyver-, illetve orvos szakértők véleményének változása aggodalomra ad okot: amikor Kaiser ült a vádlottak padján, még azt mondták, nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a pisztolyból kilőtt két lövedék megsebezte az őrt, azt pedig semmiképp, hogy a halálát okozták. Amikor Weiszdorn került sorra, már lehetségesnek tartották ezt. Vajon mi változott meg az akkor öt éve porosodó aktákban? Az LB aztán csütörtökön kijelentette, hogy a terhelt szíven lőtte az áldozatot, aki ettől azonnal meghalt. Punktum. Akkor is, ha ilyet korábban egyik szakértő sem jelentett ki. Akkor is, ha az iratokban az szerepel, hogy az őr még hosszú percekig mozgott a padlón. Akkor is, ha testén csaknem tucatnyi olyan sérülést találtak, amelyek a Nagy Lászlónál lévő géppisztolyból származtak, s mindegyikük halálos volt.
Weiszdorn Róbertet nem lehet sajnálni, és nem szabad mentegetni. Az évszázad bűncselekményének részese volt, ezért a rácsok mögött a helye. A nyolc áldozat, azok családja és saját szerettei miatt is neki kell elszámolnia lelkiismeretével. Magyarországon azonban mindenkinek – bármilyen szörnyűséget követett el – joga van a tisztességes eljáráshoz. Vajon az ügy súlyához mérten tisztességes-e a helyszínelői munka, ha három hónap múlva találják meg az állítólag az őr halálát okozó, Weiszdorn pisztolyából származó lövedéket? Nagytakarítás, a helyiség teljes átrendezése után. Tisztességes-e, hogy ezután bejelentik: a lőmagon az áldozat DNS-ét találták meg, de a legfontosabb tárgyi bizonyítékot egyszer sem hajlandó bemutatni az ügyészség, s még a dokumentációjáról sem tudni semmit? Biztosnak tekinthető-e a genetikai egyezés, ha a golyót olyan szakértői csoport találta meg, amelyik 2002. május 9-én a helyszínen talált összes lőmagot, hüvelyt ömlesztve egyetlen zacskóba rakta, mondván, abból keveset hoztak magukkal?
Tisztességes-e, hogy – bár a védelem többször kérte – az ügyben eljáró egyik bíró sem rendelte el a lövedék bemutatását? Nem voltak rá kíváncsiak? Elég volt hivatkozni rá? Beszédes közjáték volt, amikor a golyó sorsát firtató ügyvédhez így szólt indulatosan az azt állítólag megtaláló fegyverszakértő: „Csak nem képzeli, hogy nem létezik?” Egy ilyen kijelentés ma Magyarországon elég, hogy valamiből megdönthetetlen bizonyíték legyen? Nem állítható, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság néha presszionálja a különböző ügyekben nyilatkozó igazságügyi szakértőket, akiket esküjük köt az igazmondásra. Csak úgy látszik.
A bírák egy része magát teszi komolytalanná, amikor érveket, bizonyítékokat söpör félre csuklóból, s hoz érthetetlen döntéseket. A miértre nem lehet zsigeri választ adni, miszerint a firtatás a bírói szabadság megsértése. Néhányan elfelejtik, hogy tiszteletre méltó hivatásuk révén kötelességük, hogy a társadalom lelkiismerete és a jogszabályok szerinti, igazságos, megtámadhatatlan döntéseket hozzanak. Olyanokat, amelyekhez aztán nem szükségeltetik magyarázat, kiváltképp nem magyarázkodás.
A címben szereplő állatorvosi ló nem élte túl a megpróbáltatásait. A móri aktákat azonban a jelek szerint hiába zárták le, az egyedülálló rémtett körülményeit a döntéshozóknak még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Több a kérdés, mint 2002. május 9-én.
Csibra Tibor írása a múlt heti Magyar Nemzet hasábjain volt olvasható.
Büntetőjogilag befejeződött múlt hét csütörtökön a móri bankrablás és gyilkosságok ügyében indított per. Weiszdorn Róbertet – akárcsak az ügyben született korábbi döntések esetében – életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a Legfelsőbb Bíróság (LB), az elítélt legkorábban negyven év múltán bocsátható feltételesen szabadlábra. Az LB bár megfontolásra érdemesnek találta a védelem érveléseit, gyakorlatilag lesöpörte őket a pulpitusról, és Weiszdornt, az elkövető páros életben lévő tagját előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés miatt marasztalta el.
Az ítélet szerint a terhelt abban bűnös, hogy a bankfiókba elsőként belépve az előtérben álldogáló biztonsági őr felé tüzelt a nála lévő pisztolyból, s ezzel a halálát okozta. A vád szerint társa, Nagy László ezután fegyverével öt emberrel végzett a bank belső helyiségeiben, ketten később a kórházban haltak meg, a helyszínelők hat holttestet találtak a bankban.
2002. május 9-én mindenki tudta, hogy elképesztő és egyedülálló bűncselekmény tetteseit keresi a rendőrség. Azt azonban senki nem sejthette, hogy a vérengzés vizsgálata akkora feladat elé állítja a hazai nyomozó hatóságokat, valamint az igazságszolgáltatást, hogy azon a különböző szintű testületek gyakorlatilag elvéreznek. A történtek után hetekkel letartóztatták Kaiser Edét és vélt társát, Hajdú Lászlót. Az egyébként hétpróbás bűnözők mindent tagadtak, Hajdúnak alibije volt. Kaiser hiába bizonygatta, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapesten volt barátnője szüleinek lakásán, nem hittek neki. Aznapi programjának több tanúja is volt, de a hatóságok inkább őket is megvádolták hamis tanúzással. A Fővárosi Bíróságot nem hatották meg a kételyek, a bizonyításban figyelmen kívül hagyták a vádat gyengítő részleteket, és Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélték, a Fővárosi Ítélőtábla pedig gyakorlatilag egy láttamozással helybenhagyta az alaptalan döntést.
A férfi bűnösségében kezdettől kételkedett hazánk egyik legjobb gyilkossági nyomozója, így őt az akkor hivatalos elmélet alátámasztására felettesei gyorsan kivették az ügy vizsgálatából. Bár az elkövetéshez használt fegyvereket nem találták, Hajdút azért biztos, ami biztos alapon elítélték azok beszerzéséért. Aztán öt év múltán bement a rendőrségre egy világháborús relikviákat gyűjtő amatőr történész, és elmondta a nyomozóknak, hogy gondosan becsomagolt fegyvereket, ruhákat talált a Tatabánya környéki erdőkben. Kétszer küldték el a nyomozók, mielőtt kimentek a helyszínre, a fegyverszakértő pedig hamarosan elkészítette jelentését: az egyik pisztollyal lőttek a móri bankban, és azzal végeztek Veszprémben egy postással is. A híradások alapján jelentkezett az a később védetté tett tanú, aki elvezette Nagy Lászlóhoz, illetve Weiszdornhoz a nyomozókat. Nagy titokban írt egy naplót letartóztatása alatt, amelyben – saját szerepét mellékesnek beállítva – feltárta a bankrablás körülményeit, majd öngyilkos lett zárkájában.
A hatóságok mindvégig összezártak a móri ügy vizsgálatában, így az ügyből a hazai igazságszolgáltatás állatorvosi lova lett: a rendőrség, a bíróságok minden lehetséges hibát elkövettek, amit igyekeznek erényükként feltüntetni. Mintha azok ellehetetlenítése lett volna a céljuk, akik akár akaratukon kívül is az igazság kiderítését szolgálták. A Kaisernak alibit igazoló családot bíróság elé citálták még akkor is, amikor jogerős döntés mondta ki, hogy a férfinak nincs köze a móri bankrabláshoz. A fegyverek megtalálóját nem jutalmazták meg, jelenleg is a nyomravezetői díjért pereskedik a hatóságokkal. A rendőrség inkább rendszeresen vegzálja otthonában, ahová hazaviszi a kutatásain felfedezett használhatatlan világháborús eszközöket. Ugyanaz a rendőrség helyénvalónak tartja, hogy a legnagyobb hazai nyomravezetői díjat – 25 millió forintot – kifizették Kaiser egykori bűntársának, aki bizonyítottan hazudott a móri ügyben. Érvelésük szerint a vallomás ugyan hamis volt, de további súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Lehet. Csakhogy a móri ügy nyomravezetőjének jár a nyomravezetői díj, így kifizetése, illetve vissza nem követelése a jogszabályok semmibevétele a hatóságok részéről.
Weiszdorn Róbertet a fent említett bűncselekményekért ítélte el az LB, holott az aktákban sem szerepel több, mint hogy a biztonsági őr felé tüzelt a bankban. Az ügyben nyilatkozó fegyver-, illetve orvos szakértők véleményének változása aggodalomra ad okot: amikor Kaiser ült a vádlottak padján, még azt mondták, nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a pisztolyból kilőtt két lövedék megsebezte az őrt, azt pedig semmiképp, hogy a halálát okozták. Amikor Weiszdorn került sorra, már lehetségesnek tartották ezt. Vajon mi változott meg az akkor öt éve porosodó aktákban? Az LB aztán csütörtökön kijelentette, hogy a terhelt szíven lőtte az áldozatot, aki ettől azonnal meghalt. Punktum. Akkor is, ha ilyet korábban egyik szakértő sem jelentett ki. Akkor is, ha az iratokban az szerepel, hogy az őr még hosszú percekig mozgott a padlón. Akkor is, ha testén csaknem tucatnyi olyan sérülést találtak, amelyek a Nagy Lászlónál lévő géppisztolyból származtak, s mindegyikük halálos volt.
Weiszdorn Róbertet nem lehet sajnálni, és nem szabad mentegetni. Az évszázad bűncselekményének részese volt, ezért a rácsok mögött a helye. A nyolc áldozat, azok családja és saját szerettei miatt is neki kell elszámolnia lelkiismeretével. Magyarországon azonban mindenkinek – bármilyen szörnyűséget követett el – joga van a tisztességes eljáráshoz. Vajon az ügy súlyához mérten tisztességes-e a helyszínelői munka, ha három hónap múlva találják meg az állítólag az őr halálát okozó, Weiszdorn pisztolyából származó lövedéket? Nagytakarítás, a helyiség teljes átrendezése után. Tisztességes-e, hogy ezután bejelentik: a lőmagon az áldozat DNS-ét találták meg, de a legfontosabb tárgyi bizonyítékot egyszer sem hajlandó bemutatni az ügyészség, s még a dokumentációjáról sem tudni semmit? Biztosnak tekinthető-e a genetikai egyezés, ha a golyót olyan szakértői csoport találta meg, amelyik 2002. május 9-én a helyszínen talált összes lőmagot, hüvelyt ömlesztve egyetlen zacskóba rakta, mondván, abból keveset hoztak magukkal?
Tisztességes-e, hogy – bár a védelem többször kérte – az ügyben eljáró egyik bíró sem rendelte el a lövedék bemutatását? Nem voltak rá kíváncsiak? Elég volt hivatkozni rá? Beszédes közjáték volt, amikor a golyó sorsát firtató ügyvédhez így szólt indulatosan az azt állítólag megtaláló fegyverszakértő: „Csak nem képzeli, hogy nem létezik?” Egy ilyen kijelentés ma Magyarországon elég, hogy valamiből megdönthetetlen bizonyíték legyen? Nem állítható, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság néha presszionálja a különböző ügyekben nyilatkozó igazságügyi szakértőket, akiket esküjük köt az igazmondásra. Csak úgy látszik.
A bírák egy része magát teszi komolytalanná, amikor érveket, bizonyítékokat söpör félre csuklóból, s hoz érthetetlen döntéseket. A miértre nem lehet zsigeri választ adni, miszerint a firtatás a bírói szabadság megsértése. Néhányan elfelejtik, hogy tiszteletre méltó hivatásuk révén kötelességük, hogy a társadalom lelkiismerete és a jogszabályok szerinti, igazságos, megtámadhatatlan döntéseket hozzanak. Olyanokat, amelyekhez aztán nem szükségeltetik magyarázat, kiváltképp nem magyarázkodás.
A címben szereplő állatorvosi ló nem élte túl a megpróbáltatásait. A móri aktákat azonban a jelek szerint hiába zárták le, az egyedülálló rémtett körülményeit a döntéshozóknak még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Több a kérdés, mint 2002. május 9-én.
Az igazságszolgáltatás kiköszörüli a csorbát?
A mai napon 09.30-tól folytatódott a perem a PKKB-n, a Veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítésére kitűzött nyomravezetői jutalom tárgyában.
A tárgyalást a Bírónő időben megkezdte. Mindkét fél - azaz mi, és az ORFK, ill. a Magyar Posta - fenntartotta korábbi álláspontját.
Az ORFK jogi képviselője előadta, hogy egy tanút szeretne beidéztetni, az ügy egyik korábbi főnyomozóját, aki ismételten elmondaná a rendőrség álláspontját, illetve megindokolná, szerintük miért nem jár nekem a kitűzött összegből.
Mi a Magyar Posta korábbi vezérigazgatóját szerettük volna beidéztetni, aki akkoriban a megtalálás időpontját követően felhívott engem telefonon, és megköszönte a közreműködésemet az ügyben. Biztosított arról, hogy korrekt lesz a kifizetés. Nem így történt...
Jogi képviselőm az ORFK által beterjesztett tanú meghallgatást ellenezte, elmondta semmi értelme őt meghallgatni, érdemi információt az ügyben nem tudna előadni, csupán a rendőrség álláspontját.
Az általunk korábban beterjesztett keresethez csatoltuk az akkori kiírás teljes szövegét, amely szerint a kitűzés annak jár, aki az ügyben bármilyen érdemi információval szolgál.
Mi ezt messzemenően teljesítettük!
Nekem is volt ezután alkalmam hozzászólni, elmondtam hogy nagyon méltatlannak tartom ezt az egész ügyet, illetve hogy egyáltalán itt a bíróságon kell "kunyerálnom" azért ami jogosan megilletne.
Mi több forgathatjuk a szavakat, keresgélhetjük a kiírásban utólag a kibúvókat, de amit én tettem az tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a rendőrség 2002. és 2006. között egyik ügyben sem tudott felmutatni semmit!
A postásgyilkost nem tudták kézre keríteni, a móri ügyben pedig nem a valódi elkövetőket dugták rács mögé.
Ezek tények!
Majd 2006.-ban, akkor vett fordulatot mindkét ügy, és vezetett megoldáshoz, amikor én megtaláltam, bejelentettem, és erőszakoskodtam hogy ezt meg azt találtam, tessenek komolyan venni, és nyomozni ebben!
Rövidesen bejelentették, hogy a rendőrség elfogta a postásgyilkost, és a móri mészárosokat, akik közül az egyik személy mindkét ügyben érintett.
Ezek után a Bírónő bejelentette: a tárgyalást berekeszti, 2011.november 30.-án azaz mához egy hétre ítéletet hirdet!
A döntés szinte még minket is meglepett! Szinte el sem akartam hinni ezt a számunkra úgy tűnik igen kedvező bejelentést!
A Független Magyar Bíróság úgy fest kiköszörüli ebben az ügyben a korábbi csorbákat?
Végre igazságot szolgáltatnak ennyi év után?
Jövőhéten minden kiderül!
A tárgyalást a Bírónő időben megkezdte. Mindkét fél - azaz mi, és az ORFK, ill. a Magyar Posta - fenntartotta korábbi álláspontját.
Az ORFK jogi képviselője előadta, hogy egy tanút szeretne beidéztetni, az ügy egyik korábbi főnyomozóját, aki ismételten elmondaná a rendőrség álláspontját, illetve megindokolná, szerintük miért nem jár nekem a kitűzött összegből.
Mi a Magyar Posta korábbi vezérigazgatóját szerettük volna beidéztetni, aki akkoriban a megtalálás időpontját követően felhívott engem telefonon, és megköszönte a közreműködésemet az ügyben. Biztosított arról, hogy korrekt lesz a kifizetés. Nem így történt...
Jogi képviselőm az ORFK által beterjesztett tanú meghallgatást ellenezte, elmondta semmi értelme őt meghallgatni, érdemi információt az ügyben nem tudna előadni, csupán a rendőrség álláspontját.
Az általunk korábban beterjesztett keresethez csatoltuk az akkori kiírás teljes szövegét, amely szerint a kitűzés annak jár, aki az ügyben bármilyen érdemi információval szolgál.
Mi ezt messzemenően teljesítettük!
Nekem is volt ezután alkalmam hozzászólni, elmondtam hogy nagyon méltatlannak tartom ezt az egész ügyet, illetve hogy egyáltalán itt a bíróságon kell "kunyerálnom" azért ami jogosan megilletne.
Mi több forgathatjuk a szavakat, keresgélhetjük a kiírásban utólag a kibúvókat, de amit én tettem az tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a rendőrség 2002. és 2006. között egyik ügyben sem tudott felmutatni semmit!
A postásgyilkost nem tudták kézre keríteni, a móri ügyben pedig nem a valódi elkövetőket dugták rács mögé.
Ezek tények!
Majd 2006.-ban, akkor vett fordulatot mindkét ügy, és vezetett megoldáshoz, amikor én megtaláltam, bejelentettem, és erőszakoskodtam hogy ezt meg azt találtam, tessenek komolyan venni, és nyomozni ebben!
Rövidesen bejelentették, hogy a rendőrség elfogta a postásgyilkost, és a móri mészárosokat, akik közül az egyik személy mindkét ügyben érintett.
Ezek után a Bírónő bejelentette: a tárgyalást berekeszti, 2011.november 30.-án azaz mához egy hétre ítéletet hirdet!
A döntés szinte még minket is meglepett! Szinte el sem akartam hinni ezt a számunkra úgy tűnik igen kedvező bejelentést!
A Független Magyar Bíróság úgy fest kiköszörüli ebben az ügyben a korábbi csorbákat?
Végre igazságot szolgáltatnak ennyi év után?
Jövőhéten minden kiderül!
2011. november 5., szombat
Kopjafák a hősöknek!
Már-már azt hittem, hogy korábbi felhívásom süket fülekre talált, de nem!
Amint azt talán tudjátok, egy felhívást tettem közzé nemrégiben három katonasír megmentése érdekében.
A sírok Kömlődön, (Komárom-Esztergom Megye) a Református Egyház temetőjében találhatók.
Sajnos fogott rajtuk az idő, állaguk meglehetősen leromlott. Gondozzák ugyan a jóérzésű helyi lakosok, de arra sajnos nincs forrás, hogy ezen kívül bármire is futná.
Ezért intéztem felhívást weboldalunkon, illetve egyesületünk Facebook oldalán, aki tud segítsen a hősök részére tisztességes emlékművet állítani.
Örömmel jelentem, hogy társoldalunkról megkeresett Kovács Zsolt (MORMOGI) tagtársunk, aki felajánlotta hogy térítésmentesen megfarag három egyforma kopjafát erre a nemes célra. Csupán annyi a kérése, szerezzük be az erre alkalmas faanyagot.
Ezek után megkerestem egyik partnerünket, a Vértesi Erdő Zrt.-t, akik úgy tűnik szintén szívükön viselik az ügyet, és adományoznak a részünkre három darab erre alkalmas fát.
Amennyiben minden a terveink szerint alakul, úgy a tavaszi Nap első sugarai már a megszépült, megújult, rendbe hozott, a hőseink tetteihez méltó emlékhelyre süthetnek le.
Ezúton is köszönöm Kovács Zsoltnak, és a Vértesi Erdő Zrt.-nek hogy meghallották a hívó szót!
Amint azt talán tudjátok, egy felhívást tettem közzé nemrégiben három katonasír megmentése érdekében.
A sírok Kömlődön, (Komárom-Esztergom Megye) a Református Egyház temetőjében találhatók.
Sajnos fogott rajtuk az idő, állaguk meglehetősen leromlott. Gondozzák ugyan a jóérzésű helyi lakosok, de arra sajnos nincs forrás, hogy ezen kívül bármire is futná.
Ezért intéztem felhívást weboldalunkon, illetve egyesületünk Facebook oldalán, aki tud segítsen a hősök részére tisztességes emlékművet állítani.
Örömmel jelentem, hogy társoldalunkról megkeresett Kovács Zsolt (MORMOGI) tagtársunk, aki felajánlotta hogy térítésmentesen megfarag három egyforma kopjafát erre a nemes célra. Csupán annyi a kérése, szerezzük be az erre alkalmas faanyagot.
Ezek után megkerestem egyik partnerünket, a Vértesi Erdő Zrt.-t, akik úgy tűnik szintén szívükön viselik az ügyet, és adományoznak a részünkre három darab erre alkalmas fát.
Amennyiben minden a terveink szerint alakul, úgy a tavaszi Nap első sugarai már a megszépült, megújult, rendbe hozott, a hőseink tetteihez méltó emlékhelyre süthetnek le.
Ezúton is köszönöm Kovács Zsoltnak, és a Vértesi Erdő Zrt.-nek hogy meghallották a hívó szót!
2011. október 28., péntek
A Bíróság sosem hibázik?
Korábbi írásaimban már olvashatták, hogy még 2009-ben zárult néhány ellenem indult eljárás. Lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés tárgyában, majd pedig robbanószerrel visszaélés tárgyában.
I., majd pedig II.fokon is felmentett a Bíróság az ellenem felhozott vádak alól.
Igen ám, de az eljárás során jó néhány tétel lefoglalásra került.
Sokáig vártam hogy rendelkeznek a lefoglalt, és tőlem elszállított tárgyak visszaadásáról, de csak nem történt semmi.
Nagyjából egy hónappal ezelőtt levélben kértem a Tatabányai Városi Bíróságot, hogy határozzon az ügyben.
A tegnapi napon azután megérkezett a Bíróság határozata, ami enyhén szólva is zagyvaságokat taglal oldalakon keresztül.
Már az eljárás megnevezése is sokat sejtet, idézem:
"A Tatabányai Városi Bíróság Tatabányán, 2011.október 17. napján különleges eljárásban meghozta a következő végzést:"
Mi az hogy különleges eljárás? Hmmm...
Szerény jogi tudásom szerint a büntetőeljárás végén, az ítéletben szoktak rendelkezni a bűnjelként lefoglalt tárgyak elkobzásáról, vagy kiadásáról. Ez esetemben nem történt meg, azaz a Bíróság mulasztást követett el.
Idézek végzés indoklásából:
" A Tatabányai Városi Bíróság 3.B.437/2008/8.számú ítéletével, amely a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság 2.Bf.244/2009/5. számú végzésével 2009. október 15. napján emelkedett jogerőre, Szebenyi István II.r vádlottat az ellene 1rb. robbanóanyaggal visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, stb.stb.
Ugyanakkor a bíróság ügydöntő határozataiban nem rendelkezett az eljárás során lefoglalt fenti bűnjelekről, amelyeket - a rendelkezésre álló iratok alapján - a Tatabányai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya a II.r. vádlott Szárliget Tölgyfa u.26. szám alatti lakásán 2007. november 13. napján, illetve a BRFK I. kerületi Rendőrkapitánysága az I.r. vádlott lakásán 2007. november 14. napján megtartott házkutatások során foglalt le.
A Be. 571.§-a alapján ha a bíróság az ügydöntő határozatában a lefoglalt dolog kiadásáról, megsemmisítéséről, illetőleg arról, hogy az állam tulajdonába kerül, nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, erről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag az 570.§ megfelelő alkalmazásával határoz.
A Btk. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik.
A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a robbanóanyagok gyártását - ideértve a robbanóanyag helyszíni kezelését is -, megszerzését, tárolását, felhasználását a tevékenység helye szerint illetékes bányakapitányság engedélyezi.
A 6.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint robbanóanyag gyártási, forgalmazási, felhasználási, illetve megsemmisítési munkát, valamint e munkák irányítását nem végezheti az a természetes személy, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlati feltételekkel nem rendelkezik.
A 2.§ 9. pontja szerint robbanóanyagoknak minősülnek a pirotechnikai termékek kivételével azok az anyagok és tárgyak, amelyek a 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak.
A 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak, a 2.2.1.1.1.a) pontja alapján a robbanóanyagok és pirotechnikai termékek, b.) pontja alapján a robbanótárgyak, c.) pontja alapján azok az előzőekben nem említett anyagok és tárgyak, amelyek arra a célra készültek, hogy gyakorlati hatásukat robbanás vagy pirotechnikai jelenség formájában fejtsék ki.
A rendelet "A" melléklete szerint ilyen, az I. osztályba tartozó robbanóanyagoknak, robbanószereknek minősülnek különösen az aknák, a nitrocellulóz alapon felépített anyagok, a nitroglicelines lőpor, a feketelőpor, a gránátok, gyújtószerkezettel vagy anélkül, a gyakorlógránátok és gyakorlólőszerek, a gyújtáserősítők, a gyújtók, a gyújtózsinórok, gyújtóelosztók, a gyújtózsinórgyújtók, a gyutacscsövek, gyutacsszelencék, a gyutacsok, villamosak és nem villamosak, az indítógyújtók, a detonátorok, a kézifegyvertöltények, a csappantyúk, a lőporpaszták, a nyomjelzőlőszerek.
Megállapítható, hogy a rendelkező részben felsorolt és elkobozni rendelt, egyébként a 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" mellékletében felsorolt bűnjelek megszerzésére, illetve birtoklására sem N.L. I.r, sem Szebenyi István II.r. terhelt a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerinti engedéllyel a 6.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján nem rendelkezett, így azok terheltek általi birtoklása jogszabályba ütközik. Emiatt a bíróság - figyelemmel az ügyben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekre is - a fenti lőszerek, lőszeralkatrészek, robbanóanyagok, robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök elkobzásáról rendelkezett."
Ennyi az idézet.
Na most ezzel szemben, az igazságügyi szakértői vélemény szerint a lefoglalt eszközök ( pl. 120mm-es üres aknagránát testek, 82mm-es üres aknagránát testek, 75mm-es üres tüzérségi lövedék, hatástalan aknagránát gyújtók, jelzőrakéták, stb)üresek voltak, robbanóanyagot nem tartalmaztak.
Mi több, a helyszíni szemle, házkutatás során a gyűjteményben lévő hasonló darabokat amelyekről a helyszínen megállapítást nyert hogy veszélytelenek, el sem vitték!
Tehát ha a fenti hosszas, különböző jogszabályokból kiollózott okfejtést követjük, azokat sem birtokolhattam volna, azaz mindet el kellett volna vinniük!
Megjegyzem, ebben az esetben az összes más a háztartásban fellelhető vasanyagot is elvihetnék, amelyek szintén nem tartalmaznak robbanóanyagot, mint például a fűnyírót, egyéb kerti szerszámokat, satut, vasalót, és minden egyebet, hiszen ezekkel is fejbe lehet suhintani valakit. A lefoglalt, és a szakértő által robbanószertől mentes tárgyakkal szintén csak leütni lehetne valakit.
Összegezve: a fenti hosszas zagyvaságot nem tudtam elfogadni, ezért tárgyalás tartását kértem az ügyben!
I., majd pedig II.fokon is felmentett a Bíróság az ellenem felhozott vádak alól.
Igen ám, de az eljárás során jó néhány tétel lefoglalásra került.
Sokáig vártam hogy rendelkeznek a lefoglalt, és tőlem elszállított tárgyak visszaadásáról, de csak nem történt semmi.
Nagyjából egy hónappal ezelőtt levélben kértem a Tatabányai Városi Bíróságot, hogy határozzon az ügyben.
A tegnapi napon azután megérkezett a Bíróság határozata, ami enyhén szólva is zagyvaságokat taglal oldalakon keresztül.
Már az eljárás megnevezése is sokat sejtet, idézem:
"A Tatabányai Városi Bíróság Tatabányán, 2011.október 17. napján különleges eljárásban meghozta a következő végzést:"
Mi az hogy különleges eljárás? Hmmm...
Szerény jogi tudásom szerint a büntetőeljárás végén, az ítéletben szoktak rendelkezni a bűnjelként lefoglalt tárgyak elkobzásáról, vagy kiadásáról. Ez esetemben nem történt meg, azaz a Bíróság mulasztást követett el.
Idézek végzés indoklásából:
" A Tatabányai Városi Bíróság 3.B.437/2008/8.számú ítéletével, amely a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság 2.Bf.244/2009/5. számú végzésével 2009. október 15. napján emelkedett jogerőre, Szebenyi István II.r vádlottat az ellene 1rb. robbanóanyaggal visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, stb.stb.
Ugyanakkor a bíróság ügydöntő határozataiban nem rendelkezett az eljárás során lefoglalt fenti bűnjelekről, amelyeket - a rendelkezésre álló iratok alapján - a Tatabányai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya a II.r. vádlott Szárliget Tölgyfa u.26. szám alatti lakásán 2007. november 13. napján, illetve a BRFK I. kerületi Rendőrkapitánysága az I.r. vádlott lakásán 2007. november 14. napján megtartott házkutatások során foglalt le.
A Be. 571.§-a alapján ha a bíróság az ügydöntő határozatában a lefoglalt dolog kiadásáról, megsemmisítéséről, illetőleg arról, hogy az állam tulajdonába kerül, nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, erről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag az 570.§ megfelelő alkalmazásával határoz.
A Btk. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik.
A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a robbanóanyagok gyártását - ideértve a robbanóanyag helyszíni kezelését is -, megszerzését, tárolását, felhasználását a tevékenység helye szerint illetékes bányakapitányság engedélyezi.
A 6.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint robbanóanyag gyártási, forgalmazási, felhasználási, illetve megsemmisítési munkát, valamint e munkák irányítását nem végezheti az a természetes személy, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlati feltételekkel nem rendelkezik.
A 2.§ 9. pontja szerint robbanóanyagoknak minősülnek a pirotechnikai termékek kivételével azok az anyagok és tárgyak, amelyek a 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak.
A 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak, a 2.2.1.1.1.a) pontja alapján a robbanóanyagok és pirotechnikai termékek, b.) pontja alapján a robbanótárgyak, c.) pontja alapján azok az előzőekben nem említett anyagok és tárgyak, amelyek arra a célra készültek, hogy gyakorlati hatásukat robbanás vagy pirotechnikai jelenség formájában fejtsék ki.
A rendelet "A" melléklete szerint ilyen, az I. osztályba tartozó robbanóanyagoknak, robbanószereknek minősülnek különösen az aknák, a nitrocellulóz alapon felépített anyagok, a nitroglicelines lőpor, a feketelőpor, a gránátok, gyújtószerkezettel vagy anélkül, a gyakorlógránátok és gyakorlólőszerek, a gyújtáserősítők, a gyújtók, a gyújtózsinórok, gyújtóelosztók, a gyújtózsinórgyújtók, a gyutacscsövek, gyutacsszelencék, a gyutacsok, villamosak és nem villamosak, az indítógyújtók, a detonátorok, a kézifegyvertöltények, a csappantyúk, a lőporpaszták, a nyomjelzőlőszerek.
Megállapítható, hogy a rendelkező részben felsorolt és elkobozni rendelt, egyébként a 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" mellékletében felsorolt bűnjelek megszerzésére, illetve birtoklására sem N.L. I.r, sem Szebenyi István II.r. terhelt a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerinti engedéllyel a 6.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján nem rendelkezett, így azok terheltek általi birtoklása jogszabályba ütközik. Emiatt a bíróság - figyelemmel az ügyben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekre is - a fenti lőszerek, lőszeralkatrészek, robbanóanyagok, robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök elkobzásáról rendelkezett."
Ennyi az idézet.
Na most ezzel szemben, az igazságügyi szakértői vélemény szerint a lefoglalt eszközök ( pl. 120mm-es üres aknagránát testek, 82mm-es üres aknagránát testek, 75mm-es üres tüzérségi lövedék, hatástalan aknagránát gyújtók, jelzőrakéták, stb)üresek voltak, robbanóanyagot nem tartalmaztak.
Mi több, a helyszíni szemle, házkutatás során a gyűjteményben lévő hasonló darabokat amelyekről a helyszínen megállapítást nyert hogy veszélytelenek, el sem vitték!
Tehát ha a fenti hosszas, különböző jogszabályokból kiollózott okfejtést követjük, azokat sem birtokolhattam volna, azaz mindet el kellett volna vinniük!
Megjegyzem, ebben az esetben az összes más a háztartásban fellelhető vasanyagot is elvihetnék, amelyek szintén nem tartalmaznak robbanóanyagot, mint például a fűnyírót, egyéb kerti szerszámokat, satut, vasalót, és minden egyebet, hiszen ezekkel is fejbe lehet suhintani valakit. A lefoglalt, és a szakértő által robbanószertől mentes tárgyakkal szintén csak leütni lehetne valakit.
Összegezve: a fenti hosszas zagyvaságot nem tudtam elfogadni, ezért tárgyalás tartását kértem az ügyben!
Folytatódik a perem
2011.november 23-án 9.30-kor a PKKB-n folytatódik a perem a Veszprémi postásgyilkosságra kitűzött nyomravezetői díj tárgyában.
Mint ismeretes korábban a Bíróság elnapolta a tárgyalást, mert a másik fél ítélkezési szünetben adott be egy újabb beadványt, amire azután ott helyben nem volt módunkban reagálni.
Bízom benne, hogy a pénteki napon a tárgyalás megtartásának nem lehet akadálya, és számomra kedvező döntés születik.
Mint ismeretes korábban a Bíróság elnapolta a tárgyalást, mert a másik fél ítélkezési szünetben adott be egy újabb beadványt, amire azután ott helyben nem volt módunkban reagálni.
Bízom benne, hogy a pénteki napon a tárgyalás megtartásának nem lehet akadálya, és számomra kedvező döntés születik.
2011. október 11., kedd
Kis magyar kanasszajárás régészeti ügyekben
Nemrégiben az MR1 Kossuth Rádió egy reggeli beszélgetős műsorában vettem részt. Beszélgetőpartnerem a Nemzeti Múzeum egyik régésze volt. A középpontban a fémkeresőzés, a fémkeresés hazai helyzete volt. Legális? Illegális? Mit, hol, miért?
A beszélgetés során Ő azt mondta, szerinte a régészet nyitott az amatőrökkel való együttműködésre. Akik normálisan, ellenőrzött keretek között működnének együtt a régészekkel, azoknak van helyük ebben az együttműködésben.
Tanácsára úgy gondoltam, megpróbálok utánajárni, milyen módom működhetne az együttműködésünk a régészettel?
Megkerestem tehát a területileg illetékes Megyei Múzeumok Igazgatóságát kérésemmel, akik a következő választ adták:
"Tisztelt Szebenyi István!
Mint a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége tagja, megyei múzeumi
igazgatóságunk megfelelőbbnek tartja ilyen jellegű kérdésben a 19 megyei
múzeumot egységbe foglaló szövetség álláspontját kérni, hogy egységes
álláspontot alakíthassunk ki, mint arra mindig is törekednek a megyei
múzeumok.
Kérem, szíveskedjenek a szervezet elnökét, dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy
Mártont megkeresni (a szövetség hivatalos címe, székhelye: Megyei Múzeumok
Igazgatóságainak Szövetsége 8000 Székesfehérvár Fő u. 6.)
Üdvözlettel
Dr. Fülöp Éva
KEMÖ Múzeumainak Igazgatósága"
Ennek megfelelően megkerestem tehát a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetségét, és annak elnökének írtam.
Na Ők még csak nem is válaszoltak...
Ezek után írtam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal illetékesének, aki a következőt írta válaszában:
'Tisztelt Szebenyi István Úr!
A régészekkel történő együttműködés ügyében tisztelettel javasoljuk, forduljon a Magyar Régész Szövetség elnökéhez, dr. Jankovich-Bésán Dénes úrhoz (jankovichbd@gmail.com). A szervezet honlapja egyébként: http://www.regeszet.org.hu.
Kérem, fogadja munkájukhoz nagyrabecsülésünket és jókívánságainkat.
Tisztelettel üdvözli:
Dr. Deme Péter
társadalmi kapcsolatok referens
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Nemzetközi, Magyar-Magyar, Társadalmi Kapcsolatok
és Világörökség Főosztály
Társadalmi Kapcsolatok Osztály
1014 Budapest, Táncsics M. u. 1.
224-5580"
Így most miután jól körbe küldözgettek mindenhová, megírtam utolsó levelemet a Magyar Régész Szövetség elnökének...
Várom, vajon Ő kihez fog még tovább irányítani?
Mit tegyen hát az állampolgár, ha jogkövető módon szeretne eljárni ebben az ügyben, és megpróbál legálisan fémkeresőt használni, és munkájával segíteni a régészetet?
A beszélgetés során Ő azt mondta, szerinte a régészet nyitott az amatőrökkel való együttműködésre. Akik normálisan, ellenőrzött keretek között működnének együtt a régészekkel, azoknak van helyük ebben az együttműködésben.
Tanácsára úgy gondoltam, megpróbálok utánajárni, milyen módom működhetne az együttműködésünk a régészettel?
Megkerestem tehát a területileg illetékes Megyei Múzeumok Igazgatóságát kérésemmel, akik a következő választ adták:
"Tisztelt Szebenyi István!
Mint a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége tagja, megyei múzeumi
igazgatóságunk megfelelőbbnek tartja ilyen jellegű kérdésben a 19 megyei
múzeumot egységbe foglaló szövetség álláspontját kérni, hogy egységes
álláspontot alakíthassunk ki, mint arra mindig is törekednek a megyei
múzeumok.
Kérem, szíveskedjenek a szervezet elnökét, dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy
Mártont megkeresni (a szövetség hivatalos címe, székhelye: Megyei Múzeumok
Igazgatóságainak Szövetsége 8000 Székesfehérvár Fő u. 6.)
Üdvözlettel
Dr. Fülöp Éva
KEMÖ Múzeumainak Igazgatósága"
Ennek megfelelően megkerestem tehát a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetségét, és annak elnökének írtam.
Na Ők még csak nem is válaszoltak...
Ezek után írtam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal illetékesének, aki a következőt írta válaszában:
'Tisztelt Szebenyi István Úr!
A régészekkel történő együttműködés ügyében tisztelettel javasoljuk, forduljon a Magyar Régész Szövetség elnökéhez, dr. Jankovich-Bésán Dénes úrhoz (jankovichbd@gmail.com). A szervezet honlapja egyébként: http://www.regeszet.org.hu.
Kérem, fogadja munkájukhoz nagyrabecsülésünket és jókívánságainkat.
Tisztelettel üdvözli:
Dr. Deme Péter
társadalmi kapcsolatok referens
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Nemzetközi, Magyar-Magyar, Társadalmi Kapcsolatok
és Világörökség Főosztály
Társadalmi Kapcsolatok Osztály
1014 Budapest, Táncsics M. u. 1.
224-5580"
Így most miután jól körbe küldözgettek mindenhová, megírtam utolsó levelemet a Magyar Régész Szövetség elnökének...
Várom, vajon Ő kihez fog még tovább irányítani?
Mit tegyen hát az állampolgár, ha jogkövető módon szeretne eljárni ebben az ügyben, és megpróbál legálisan fémkeresőt használni, és munkájával segíteni a régészetet?
2011. szeptember 7., szerda
PKKB. 2011.SZEPTEMBER 07.
Ma a Pesti Központi Kerületi Bíróságon megtörtént végre a várva várt tárgyalás - legalábbis azt hittem...
A dolog meglepően érdekesen zajlott. Miután beszólították a feleket, a bírónő megkérdezte kik tartózkodnak még a tárgyalóteremben az érintetteken kívül?
Miután kiderült hogy a sajtó is jelen van, a helyzet kissé megváltozott.
Enyhe tanácstalanság lett úrrá a teremben.
Kérdésére, ki nem járul hozzá hogy a média képviselői is jelen legyenek, az ORFK, és a Magyar Posta képviselői jelezték, nem szeretnék ha jelen lenne a sajtó.
Erre a bíróság 5 perc szünetet rendelt el.
Szünet után pedig kijelentette, hogy a másik fél egy beadványát ítélkezési szünetben küldte be, amelyet most kézbesít részünkre.
Mivel erre nem tudtunk időben felkészülni, átolvasni, ezért a tárgyalást 2011.november 04.-re elnapolta.
Folyt. köv. november 04!
A dolog meglepően érdekesen zajlott. Miután beszólították a feleket, a bírónő megkérdezte kik tartózkodnak még a tárgyalóteremben az érintetteken kívül?
Miután kiderült hogy a sajtó is jelen van, a helyzet kissé megváltozott.
Enyhe tanácstalanság lett úrrá a teremben.
Kérdésére, ki nem járul hozzá hogy a média képviselői is jelen legyenek, az ORFK, és a Magyar Posta képviselői jelezték, nem szeretnék ha jelen lenne a sajtó.
Erre a bíróság 5 perc szünetet rendelt el.
Szünet után pedig kijelentette, hogy a másik fél egy beadványát ítélkezési szünetben küldte be, amelyet most kézbesít részünkre.
Mivel erre nem tudtunk időben felkészülni, átolvasni, ezért a tárgyalást 2011.november 04.-re elnapolta.
Folyt. köv. november 04!
2011. szeptember 6., kedd
Holnap lesz a perem a PKKB-n
Holnap, azaz 2011. szeptember 07.-én délelőtt lesz a perem a nyomravezetői tárgyában.
Drukkoljatok!
Remélem este már azzal az ítélettel megelégedve térek nyugovóra, amire immár 4 éve várok!
Drukkoljatok!
Remélem este már azzal az ítélettel megelégedve térek nyugovóra, amire immár 4 éve várok!
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 16., kedd
Barki Búcsú - Történelmi Kavalkád - Szeptember 17-18.
Mint már korábban beszámoltunk róla, rövidesen ismét megmutatjuk magunkat, a gyűjtők, hagyományőrzők részvételével kétnapos hadtörténelmi fesztivált, "történelmi kavalkádot" tartunk Óbarok (Bicske mellett) településen.
Barki Búcsú - Történelmi Kavalkád címmel kerül megrendezésre 2011.szeptember 17-18.-án.
Kis ízelítő a programokból:
-Honfoglalás-kori vitézek íjász bemutatója, korabeli jurta kerül felállításra
-A török kor vitézei mutatkoznak be korabeli ruhákban, felszerelésekkel, rögtönzött csatával, ágyúval. (Tatai Patarán résztvevők - Bálint Csaba és csapata)
-A közép kor bajvívását oktatják képzett oktatók, korabeli fegyverekkel, és a kornak megfelelő ruházatban. ( A Kard Rendje - Heitter Péter és csapata)
-I. Világháború egyenruháit felszereléseit mutatják be a kor hagyományőrzői.
-A II. Vlilágháború hadieszközeiből, robbanótestekből, egyenruhákból, felszerelésekből nyílik gazdag kiállítás. (Had-és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai)
-Militária börzét tartunk, ahol gazdát cserélhetnek a hozott tárgyak.
-Hadibemutatót tartanak a korábban már beásott magyar és német csapatokból (Magyar Tartalékosok Szövetsége, MATASZ, és a Duna-Menti Hadtörténeti Egyesület hagyományőrzői) álló kézifegyverekkel, ágyúval felszerelt egységei, amelyek éppen "harci feladatot" hajtanak végre a térségben
- Evés-ivás, népi faesztergályosok bemutatója, kirakodóvásár, zene, tánc, stb.
Ezzel is bizonyítani szeretnénk a látogatók, és a "civil" társadalom számára, nincs mitől tartaniuk velünk kapcsolatban!
Látványos, érdekes, de semmiképpen nem veszélyes számukra amit csinálunk.
Minden fegyver hatástalan lesz, de lesz hadi bemutató is, ahol a háborús fegyverekkel lőni is fognak!
Aki szeretné hogy militária börze is legyen, vagy szeretne csere-berélni, jelezze felénk, tudunk ennek is helyet biztosítani a programban!
Az esemény minden programja díjtalanul látogatható!
Mindenkit szeretettel várunk!
2011. augusztus 14., vasárnap
Levél az Amnesty Internationalnak
Ma egy tagtársunk weboldalunkon a következőkről tájékoztatott, idézem:
"Nálam is megvolt....
Tegnap nálam is megvolt a nagy "leleplezés". Vittek mindent mi szem-szájnak ingere. Veszélyes haditechnikai terméknek minősítették a AMD-65 tárakat, és a repeszköpenyes magyar hatástalanított "Rákosi-kori" kézigránátot. Elárultam nekik, hogy ezeket a Magyar Néphadsereg készletéből legálisan meg lehetett vásárolni, amennyiben a rá tett megjegyzésük igaz, hogyan lehetett ezeket annak idején eladni??? Természetesen választ nem kaptam...
Érdekes, hogy ma egy korábbi ügy "gyanusítottjával" futottam össze, akitől nem vittek el semmit, mindent lefényképeztek, és szakértőnek megmutattak. Ebben az ügyben megszüntették az eljárást egy ügyészi állásfoglalásra hivatkozva, miszerint:
Haditechnikai eszközök és termékek: Előállításuk, javításuk, kereskedelmük tilos -vagy engedély köteles! Gyűjtő gyűjthet, gyűjtő-gyűjtővel cserélhet, de el nem adhat! Tehát itt a lefoglalások jogszerűsége terén igen nagy szakadék van a paragrafusok és a tényleges intézkedések között...
Hallomásból szerzett, háttér információként még csak annyit: A Zalaegerszegen magát felrobbantó Úr, minden kapcsolatát nézik, főleg a roncskutató-hadtörténeti oldalakon folytatott levelezés és Internetes áruházak (Vatera, Tesz-Vesz, stb.)vásárlások-levelezések alapján. Állítólag már most 200-250 fő van "képben", és ez a kör még bővülni fog: Úgyhogy gyerekek - Még nagyon az elején tartunk....
Magáról az intézkedésről csak annyit: Nagyon szakszerű, udvarias, tényleg minden elismerésem a rendőröké. Látszott, hogy egy ostoba, fentről kapott parancsot teljesítettek.....
Végül egy fűszer a végére: Ma hajnalban két keresőszót, "hatástalanított kézigránát" és "fegyvertár" szavakat ütöttem be a hazai nagyobb Internetes-áruházak-piacterek keresőibe: Összesen 41 és 81 találat! Erről ennyit...."
A fenti sorokból is kiderül, hogy a Rendőrség hajtóvadászatot indított a hadirelikviák gyűjtői ellen, éppen ezért a mai napon Szervezetünk nevében levelet írtam az Amnesty Internationalnak, és még négy emberjogi szervezetnek, kértem adjanak hangot az ügynek, és lépjenek fel az indokolatlan zaklatások ellen!
Az Európai Unió egyik tagállamában sem ütközik törvénybe az a tevékenység amelyet folytatunk. Miért rendelkezik több joggal egy másik Uniós országban élő állampolgár mint mi? Miért fenyeget 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel egy jogszabály minket amikor nem követünk el semmit ami a társadalomra veszélyes?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben folynak a házkutatások, lefoglalások, zaklatások!
"Nálam is megvolt....
Tegnap nálam is megvolt a nagy "leleplezés". Vittek mindent mi szem-szájnak ingere. Veszélyes haditechnikai terméknek minősítették a AMD-65 tárakat, és a repeszköpenyes magyar hatástalanított "Rákosi-kori" kézigránátot. Elárultam nekik, hogy ezeket a Magyar Néphadsereg készletéből legálisan meg lehetett vásárolni, amennyiben a rá tett megjegyzésük igaz, hogyan lehetett ezeket annak idején eladni??? Természetesen választ nem kaptam...
Érdekes, hogy ma egy korábbi ügy "gyanusítottjával" futottam össze, akitől nem vittek el semmit, mindent lefényképeztek, és szakértőnek megmutattak. Ebben az ügyben megszüntették az eljárást egy ügyészi állásfoglalásra hivatkozva, miszerint:
Haditechnikai eszközök és termékek: Előállításuk, javításuk, kereskedelmük tilos -vagy engedély köteles! Gyűjtő gyűjthet, gyűjtő-gyűjtővel cserélhet, de el nem adhat! Tehát itt a lefoglalások jogszerűsége terén igen nagy szakadék van a paragrafusok és a tényleges intézkedések között...
Hallomásból szerzett, háttér információként még csak annyit: A Zalaegerszegen magát felrobbantó Úr, minden kapcsolatát nézik, főleg a roncskutató-hadtörténeti oldalakon folytatott levelezés és Internetes áruházak (Vatera, Tesz-Vesz, stb.)vásárlások-levelezések alapján. Állítólag már most 200-250 fő van "képben", és ez a kör még bővülni fog: Úgyhogy gyerekek - Még nagyon az elején tartunk....
Magáról az intézkedésről csak annyit: Nagyon szakszerű, udvarias, tényleg minden elismerésem a rendőröké. Látszott, hogy egy ostoba, fentről kapott parancsot teljesítettek.....
Végül egy fűszer a végére: Ma hajnalban két keresőszót, "hatástalanított kézigránát" és "fegyvertár" szavakat ütöttem be a hazai nagyobb Internetes-áruházak-piacterek keresőibe: Összesen 41 és 81 találat! Erről ennyit...."
A fenti sorokból is kiderül, hogy a Rendőrség hajtóvadászatot indított a hadirelikviák gyűjtői ellen, éppen ezért a mai napon Szervezetünk nevében levelet írtam az Amnesty Internationalnak, és még négy emberjogi szervezetnek, kértem adjanak hangot az ügynek, és lépjenek fel az indokolatlan zaklatások ellen!
Az Európai Unió egyik tagállamában sem ütközik törvénybe az a tevékenység amelyet folytatunk. Miért rendelkezik több joggal egy másik Uniós országban élő állampolgár mint mi? Miért fenyeget 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel egy jogszabály minket amikor nem követünk el semmit ami a társadalomra veszélyes?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben folynak a házkutatások, lefoglalások, zaklatások!
2011. augusztus 8., hétfő
Nyomozás megszüntetése
Örömmel tájékoztatom minden kedves barátaimat - és nem barátaimat - hogy a mai napon kézhez kaptam a Fővárosi Bíróság 6.Bk 752/2011/2 sz. határozatát (végzést)amelyben arról tájékoztatnak, hogy a korábban a sajtóban már megírt esetemben " haditechnikai termékkel, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés bűntette" miatt indított ügyben a nyomozást megszüntető határozatát küldte meg részükre a Fővárosi Főügyészség.
Köszönöm a Reptéri Rendőrség munkatársainak, a Fővárosi Főügyészség, a Fővárosi Bíróság ügyemben eljáró munkatársainak hogy a józan ész felülkerekedett egy meglehetősen hézagos, itt-ott helytelenül alkalmazott, és az Unióban ebben a formában ellentétes jogszabályi rendelkezésen!
Javaslom továbbá, hogy a későbbiekben szíveskedjenek figyelembe venni az Unió más országaiban erre az esetre alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket, hiszen bárhol tőlünk nyugatabbra nem minősül bűncselekménynek az amit én tudtom nélkül elkövettem.
Egy Holland, Belga, Német, Spanyol, vagy Osztrák gyűjtő bármikor küldhet Uniós tagállamba postai úton hadi relikviát, hadi régiséget, anélkül, hogy bármi bántódása esne.
Mi miért vagyunk ebben a tekintetben is másodlagos polgárai az Uniónak?
Természetesen a nyomozás megszüntetése mellett, a postán feladott tárgyak elkobzása mellett döntöttek...
Az indoklásban van továbbá egy érdekes rész idézem:
"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Szebenyi István évek óta foglalkozik háborús relikviák, hatástalanított lőfegyverek gyűjtésével." stb.,stb.
Soha nem állítottam a fent leírtak ellenkezőjét, továbbá azt sem hogy bélyeget gyűjtök.
De a mai nap végre megszületett az első olyan hivatalos Ügyészségi, és Bírósági végzés, ahol mindezt egy nyomozás eredményével is alátámasztották. :-)
Így mától nekem hivatalos bírósági végzésem van arról, hogy gyűjtő vagyok, holott mindenki tudta eddig is, hogy az egyik legnagyobb ezzel a témával foglalkozó weboldalt működtetem, és a médiában sem tagadtam soha.
A végzések a holnapi napon teljes terjedelmükben felkerülnek ide a blogomra is, akit érdekel olvashatja!
Köszönöm a Reptéri Rendőrség munkatársainak, a Fővárosi Főügyészség, a Fővárosi Bíróság ügyemben eljáró munkatársainak hogy a józan ész felülkerekedett egy meglehetősen hézagos, itt-ott helytelenül alkalmazott, és az Unióban ebben a formában ellentétes jogszabályi rendelkezésen!
Javaslom továbbá, hogy a későbbiekben szíveskedjenek figyelembe venni az Unió más országaiban erre az esetre alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket, hiszen bárhol tőlünk nyugatabbra nem minősül bűncselekménynek az amit én tudtom nélkül elkövettem.
Egy Holland, Belga, Német, Spanyol, vagy Osztrák gyűjtő bármikor küldhet Uniós tagállamba postai úton hadi relikviát, hadi régiséget, anélkül, hogy bármi bántódása esne.
Mi miért vagyunk ebben a tekintetben is másodlagos polgárai az Uniónak?
Természetesen a nyomozás megszüntetése mellett, a postán feladott tárgyak elkobzása mellett döntöttek...
Az indoklásban van továbbá egy érdekes rész idézem:
"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Szebenyi István évek óta foglalkozik háborús relikviák, hatástalanított lőfegyverek gyűjtésével." stb.,stb.
Soha nem állítottam a fent leírtak ellenkezőjét, továbbá azt sem hogy bélyeget gyűjtök.
De a mai nap végre megszületett az első olyan hivatalos Ügyészségi, és Bírósági végzés, ahol mindezt egy nyomozás eredményével is alátámasztották. :-)
Így mától nekem hivatalos bírósági végzésem van arról, hogy gyűjtő vagyok, holott mindenki tudta eddig is, hogy az egyik legnagyobb ezzel a témával foglalkozó weboldalt működtetem, és a médiában sem tagadtam soha.
A végzések a holnapi napon teljes terjedelmükben felkerülnek ide a blogomra is, akit érdekel olvashatja!
2011. augusztus 4., csütörtök
Házkutatások, lefoglalások, zaklatások, az állítólagos "fegyverarzenálok" nyomában!
Ma a kora reggeli órákban ismét házkutatást tartottak egy ismerősömnél. Ez az elmúlt időszakban immár többtucatnyi fémkeresőzéssel, relikviagyűjtéssel foglalkozó embert érintett. Volt eset amikor csupán házkutatást tartottak, de volt akinek az egész gyűjteményét lefoglalták, elvitték. Hogy a lefoglalt tárgyakból később mi kerül vissza jogos tulajdonosához, azt senki sem tudja.
Naponta történnek hasonló esetek, de a sajtó csak ritkán ír ezekről. Amikor egy-egy esetről beszámol, akkor igyekeznek a legdurvább, a lakosságban félelmet keltő címeket adni a cikkhez. Ilyenek a bombákról, fegyverarzenálokról, vagy a félszáz, félezer, több ezer lőszerről szóló beszámolók, miközben csupán néhány rozsdás pont egy forintot nem érő vasat foglalnak le.
Az esetek nagy részében megérkeznek egy papírt lobogtatva, szétpakolnak, majd miután semmit sem találnak, azt sem mondják: ELNÉZÉST.
Mi több, fáradjon be kihallgatásra, és meséljen kiket ismer? Kikkel lóg együtt? Felfoghatatlan, hogy ha nem találnak semmit ami törvénybe ütközne, miért kell berángatni az embert kihallgatásra? Miután semmi ok rá, nincs ellene semmiféle vád, miért köteles elszenvedni egy halom hülyébbnél-hülyébb kérdést?
Úgyis tudják melyik weboldalakat látogatjuk, kikkel állunk kapcsolatba, kikkel levelezünk, ismerik a nick nevek mögött lévő valós személyeket ha akarják, minek ez a cirkusz?
Nem ránk kellene haragudni, a nyugdíjakat nem mi vettük el Uraim!
A gyűjtők nagy részét ma már nem az bosszantja hogy kimennek hozzá és feltúrják az otthonát, mint inkább az, hogy lefoglalják, elviszik a gyűjteményét. Majd amikor lezárul az eljárás, a gyűjteménye egy részére keresztet vethet!
Nálam például már három alkalommal jártak, és szinte jobban tudják mi van nálam mint én magam. De ha éppen kedvük tartja, bármikor megjelenhetnek ismét! Nincs ezzel baj, szívesen meghívom az Urakat egy csésze kávéra, de ez már lassacskán kimeríti a zaklatás fogalmát. Ráadásul a két utolsó alkalommal történő látogatásuk alkalmával is vittek el tőlem darabokat, amelyekről azóta nincs hír. Fogalmam sincs hogy hol vannak? Mikor kapom vissza? Vissza kapom-e egyáltalán? Ezekről rendszerint elfeledkeznek tájékoztatni.
Szóval ha csupán az a cél hogy néha beszedjék a tizedet, azt is meg lehet tenni ebben a jogállamban, de ezt ki kellene mondani! Akkor senki nem lepődik meg. Majd úgy fogunk gyűjteni, hogy mondjuk kettő az enyém, egy a rendőrség gyűjteményébe!
De akkor néha tessenek helyettünk egy kiállítást is megtartani, és írják ki hogy ezt mi gyűjtők támogattuk!
Naponta történnek hasonló esetek, de a sajtó csak ritkán ír ezekről. Amikor egy-egy esetről beszámol, akkor igyekeznek a legdurvább, a lakosságban félelmet keltő címeket adni a cikkhez. Ilyenek a bombákról, fegyverarzenálokról, vagy a félszáz, félezer, több ezer lőszerről szóló beszámolók, miközben csupán néhány rozsdás pont egy forintot nem érő vasat foglalnak le.
Az esetek nagy részében megérkeznek egy papírt lobogtatva, szétpakolnak, majd miután semmit sem találnak, azt sem mondják: ELNÉZÉST.
Mi több, fáradjon be kihallgatásra, és meséljen kiket ismer? Kikkel lóg együtt? Felfoghatatlan, hogy ha nem találnak semmit ami törvénybe ütközne, miért kell berángatni az embert kihallgatásra? Miután semmi ok rá, nincs ellene semmiféle vád, miért köteles elszenvedni egy halom hülyébbnél-hülyébb kérdést?
Úgyis tudják melyik weboldalakat látogatjuk, kikkel állunk kapcsolatba, kikkel levelezünk, ismerik a nick nevek mögött lévő valós személyeket ha akarják, minek ez a cirkusz?
Nem ránk kellene haragudni, a nyugdíjakat nem mi vettük el Uraim!
A gyűjtők nagy részét ma már nem az bosszantja hogy kimennek hozzá és feltúrják az otthonát, mint inkább az, hogy lefoglalják, elviszik a gyűjteményét. Majd amikor lezárul az eljárás, a gyűjteménye egy részére keresztet vethet!
Nálam például már három alkalommal jártak, és szinte jobban tudják mi van nálam mint én magam. De ha éppen kedvük tartja, bármikor megjelenhetnek ismét! Nincs ezzel baj, szívesen meghívom az Urakat egy csésze kávéra, de ez már lassacskán kimeríti a zaklatás fogalmát. Ráadásul a két utolsó alkalommal történő látogatásuk alkalmával is vittek el tőlem darabokat, amelyekről azóta nincs hír. Fogalmam sincs hogy hol vannak? Mikor kapom vissza? Vissza kapom-e egyáltalán? Ezekről rendszerint elfeledkeznek tájékoztatni.
Szóval ha csupán az a cél hogy néha beszedjék a tizedet, azt is meg lehet tenni ebben a jogállamban, de ezt ki kellene mondani! Akkor senki nem lepődik meg. Majd úgy fogunk gyűjteni, hogy mondjuk kettő az enyém, egy a rendőrség gyűjteményébe!
De akkor néha tessenek helyettünk egy kiállítást is megtartani, és írják ki hogy ezt mi gyűjtők támogattuk!
2011. június 25., szombat
Kulturális Örökség Napjai - 2011.szeptember 17-18.
Tisztelt Érdeklődők!
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) egy felhívást tett közzé nemrégiben az Európa szerte népszerű KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI című programhoz való csatlakozás lehetőségéről.
A program kiemelten kezeli a magyar szellemi kulturális örökség értékeinek bemutatását, a kortárs építészet, tájépítészet, a népi- és ipari emlékek kiemelkedő alkotásainak, valamint a feltárt régészeti lelőhelyek, temetők megismertetését stb.
A kiírásban szerepel még továbbá kiállítás, vetítés, sétaútvonalak szervezése, és még sok más.
Egyesületünk a Had-és Kultúrtörténeti Egyesület illetve két kistelepülés Önkormányzata, Óbarok és Csabdi, erre az alkalomra közös rendezvény szervezésével csatlakozik a programhoz.
Mivel egyesületünk tevékenysége a hadtörténelemhez, hagyományőrzéshez kapcsolódik, egy egészen rendhagyó esemény megszervezése mellett döntöttünk.
Rendezvényünk a Magyarok katonák vitézségét célozza bemutatni, a Honfoglalástól napjainkig.
Ezen a hétvégén a Magyar Történelem különböző korszakai elevenednek meg a látogatók előtt, korhű öltözetek, és eszközök bemutatásával.
Ennek megfelelően, e köré szerveződik az egész program, amely nagyjából az alábbiak szerint áll majd össze:
- Honfoglalás-kori vitézek íjász bemutatója, korabeli jurta kerül felállításra
- A török kor vitézei mutatkoznak be korabeli ruhákban, felszerelésekkel, rögtönzött csatával, ágyúval
- I. Világháború egyenruháit felszereléseit mutatják be a kor hagyományőrzői
- A II. Vlilágháború hadieszközeiből, robbanótestekből, egyenruhákból, felszerelésekből nyílik gazdag kiállítás
- Militária börzét tartunk, ahol gazdát cserélhetnek a hozott tárgyak
- Hadtörténeti Élménytúra indul a szomszédos Csabdi településre korabeli, II. Világháborús állásrendszerek tekinthetők meg útközben. Óbarok fehér szikláin, amelyek a település fölé magasodnak már várja őket a korábban beásott magyar és német csapatokból (Magyar Tartalékosok Szövetsége, MATASZ hagyományőrzői) álló kézifegyverekkel, ágyúval felszerelt egység, amely éppen "harci feladatot" hajt végre a térségben.
- A "háború" után a turisták folytatják útjukat Csabdira. Itt képzett régész kalauzolja őket az Árpád-kori templom, majd pedig a Vasztélyi kastély tekinthető meg.
A rendezvény programja folyamatosan bővül, így előre láthatólag fellépnek néptáncosok, lesz faesztergályos bemutató, különböző népi használati tárgyakat készítenek majd helyben, amelyeket meg lehet vásárolni. Sörsátor, zene, stb.
Amennyiben lehetséges, szeretnénk ha a H.M. katonái is képviseltetnék magukat, ebben az ügyben még folyik a szervezés.
A rendezvényt az Európa Tanács védnökségével már negyvennyolc országban rendezik meg, és az egyik lényeges szempont hogy ingyenesen legyen látogatható!
Rendezvényünk legfőképp abban tér el a többi helyszínen rendezett rendezvénytől, hogy nem a gasztronómiát, a borturizmust, vagy a welness hétvégét népszerűsíti, hanem az egyik legfontosabb értékünket, hazánk történelmét!
A RENDEZVÉNY DÍJTALANUL LÁTOGATHATÓ!
A részletes programot egy-két héten belül közzétesszük!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Szebenyi István
Had-és Kultúrtörténeti Egyesület
2011. június 16., csütörtök
"Ha van rajta sapka azért, ha nincs..."
Már-már elképesztő dolgok történnek a hadi relikviákat gyűjtőkkel hazánkban!
Gondoltam nem állom meg szó nélkül, hiszen az alábbiakban leírt esetek naponta történnek meg, rengeteg felesleges eljárási, szakértői, nyomozati költséget generálnak, miközben a valódi bűncselekményeknek még a gyanúja sem áll fenn.
A házkutatásoknak, lefoglalásoknak elszenvedő alanyaitól a felmentésüket követően még elnézést sem kér senki!
Én magam is elszenvedtem már néhány házkutatást, vádoltak már meg robbanószerrel visszaéléssel, lőfegyverrel-lőszerrel visszaéléssel, és amikor mindezekben jogerősen felmentettek senki sem kártalanított. Mi több, a tőlem lefoglalt tárgyak zömét a mai napig nem kaptam vissza, fogalmam sincs hol, kinek a raktárában lehetnek? Az ügyemet tárgyaló bírónak címzett levelemre a mai napig még csak válasz sem érkezett!
Jelenleg is folyik ellenem egy eljárás, amely nem tudom valójában most hol tart, talán ügyészi szakban... Az eset azért érdekes, mert egy EU állampolgárral történt egy csere, vagyis én feladtam a számára egy csomagot, és ennek megérkezése után Ő is feladott volna nekem egy csomagot. Mindkét csomagban II. világháborús tárgyak cseréltek volna gazdát. Mint kiderült utólag, a reptéren átvilágították a csomagot, és kiemelték. Ezután házkutatást, és lefoglalást tartottak nálam, mondván: visszaélést követtem el haditechnikai termékkel!
Fogalmam sem volt mi ez egyáltalán? Mit követtem el? Hiszen az Unióban bárki szabadon küldözgethet hasonló termékeket. Kiderült, hogy mi nem!
A napokban hívott egy barátom, aki arról számolt be, hogy kapott egy idézést a Reptéri Rendőrség egy nyomozójától, miszerint visszaélést követett el kulturális javakkal!
Kiderült, hogy nemrégiben egy német gyűjtőnek küldött ki egy meglehetősen viharvert Bulldog pisztolyt, amely hatástalan volt, és ráadásul hiányos. Ezt is kiemelték a reptéren!
Megjegyzem, ez a fegyver nem katonai alkalmazásra készült az 1920-as években bárki vehetett ebből akár trafikokban is! Több mint 1,5 millió darab készült belőlük, azaz nem nevezném ritkaságnak! Mivel bőven 1711 utáni, ezért nem lehet régészetileg védett sem!
Tehát: nem katonai, ezért nem minősül haditechnikai terméknek - még a mi szerencsétlen idióta jogszabályunk szerint sem - nem régészetileg védett, mivel az 1920-as években készült. Nem ritkaság, mivel nagy tömegben gyártották!
Akkor mi az Istenért lett ebből kulturális javakkal történő visszaélés!?
Úgy tűnik a bűnügyi statisztikák javítása minden mást józan gondolkozást felül ír ezekben az esetekben. Egyszerűen ügyeket kell generálni teljesen feleslegesen. Már most tisztán látszik, hogy egy halom ember, (nyomozó, szakértő, ügyész, ügyvéd, bíró) dolgozik egy nevetséges ügyön, és egy halom közpénzt szórnak ki ezekre a koholmányokra!
Kinek jó ez?
Úgy tűnik igaz Hofi örökbecsű idézete : "Ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka meg azért..."
Gondoltam nem állom meg szó nélkül, hiszen az alábbiakban leírt esetek naponta történnek meg, rengeteg felesleges eljárási, szakértői, nyomozati költséget generálnak, miközben a valódi bűncselekményeknek még a gyanúja sem áll fenn.
A házkutatásoknak, lefoglalásoknak elszenvedő alanyaitól a felmentésüket követően még elnézést sem kér senki!
Én magam is elszenvedtem már néhány házkutatást, vádoltak már meg robbanószerrel visszaéléssel, lőfegyverrel-lőszerrel visszaéléssel, és amikor mindezekben jogerősen felmentettek senki sem kártalanított. Mi több, a tőlem lefoglalt tárgyak zömét a mai napig nem kaptam vissza, fogalmam sincs hol, kinek a raktárában lehetnek? Az ügyemet tárgyaló bírónak címzett levelemre a mai napig még csak válasz sem érkezett!
Jelenleg is folyik ellenem egy eljárás, amely nem tudom valójában most hol tart, talán ügyészi szakban... Az eset azért érdekes, mert egy EU állampolgárral történt egy csere, vagyis én feladtam a számára egy csomagot, és ennek megérkezése után Ő is feladott volna nekem egy csomagot. Mindkét csomagban II. világháborús tárgyak cseréltek volna gazdát. Mint kiderült utólag, a reptéren átvilágították a csomagot, és kiemelték. Ezután házkutatást, és lefoglalást tartottak nálam, mondván: visszaélést követtem el haditechnikai termékkel!
Fogalmam sem volt mi ez egyáltalán? Mit követtem el? Hiszen az Unióban bárki szabadon küldözgethet hasonló termékeket. Kiderült, hogy mi nem!
A napokban hívott egy barátom, aki arról számolt be, hogy kapott egy idézést a Reptéri Rendőrség egy nyomozójától, miszerint visszaélést követett el kulturális javakkal!
Kiderült, hogy nemrégiben egy német gyűjtőnek küldött ki egy meglehetősen viharvert Bulldog pisztolyt, amely hatástalan volt, és ráadásul hiányos. Ezt is kiemelték a reptéren!
Megjegyzem, ez a fegyver nem katonai alkalmazásra készült az 1920-as években bárki vehetett ebből akár trafikokban is! Több mint 1,5 millió darab készült belőlük, azaz nem nevezném ritkaságnak! Mivel bőven 1711 utáni, ezért nem lehet régészetileg védett sem!
Tehát: nem katonai, ezért nem minősül haditechnikai terméknek - még a mi szerencsétlen idióta jogszabályunk szerint sem - nem régészetileg védett, mivel az 1920-as években készült. Nem ritkaság, mivel nagy tömegben gyártották!
Akkor mi az Istenért lett ebből kulturális javakkal történő visszaélés!?
Úgy tűnik a bűnügyi statisztikák javítása minden mást józan gondolkozást felül ír ezekben az esetekben. Egyszerűen ügyeket kell generálni teljesen feleslegesen. Már most tisztán látszik, hogy egy halom ember, (nyomozó, szakértő, ügyész, ügyvéd, bíró) dolgozik egy nevetséges ügyön, és egy halom közpénzt szórnak ki ezekre a koholmányokra!
Kinek jó ez?
Úgy tűnik igaz Hofi örökbecsű idézete : "Ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka meg azért..."
2011. május 27., péntek
Hősök napja
Május utolsó vasárnapján a háborúkban elesett katonákra emlékezik az ország. A hősök hivatalos, törvény által szentesített napja ez 1925 óta. Volt idő, amikor tiltották, sőt, büntették az emlékezést.
Amint azt az elmúlt esztendőben is tettük, ismételten elindítjuk felhívásunkat, ami a hadisírok megmentését, rendbetételét célozza.
Az idei évben azt kérjük, ne csupán az erdőkben, egyéb helyeken lévő elhagyott, elhanyagolt hadisírokra fordítsunk figyelmet, hanem a kis falvakban, esetleg városokban a temetőkben lévő sírokra is.
Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok a tennivaló ott is.
Mivel a központi finanszírozás terhére történő felújítások, állagmegóvások sok esetben nem jutnak el mindenhová, ezért szükség van a civil összefogásra.
Kérem aki csak teheti, vegyen a gondozásába egy sírt.
Kis munkával, gazolással, kapálással megmenthetünk egy sírt az enyészettől.
Kicsi, de fontos lépés egy sír megmentése is!
Köszönettel:
Szebenyi István
Amint azt az elmúlt esztendőben is tettük, ismételten elindítjuk felhívásunkat, ami a hadisírok megmentését, rendbetételét célozza.
Az idei évben azt kérjük, ne csupán az erdőkben, egyéb helyeken lévő elhagyott, elhanyagolt hadisírokra fordítsunk figyelmet, hanem a kis falvakban, esetleg városokban a temetőkben lévő sírokra is.
Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok a tennivaló ott is.
Mivel a központi finanszírozás terhére történő felújítások, állagmegóvások sok esetben nem jutnak el mindenhová, ezért szükség van a civil összefogásra.
Kérem aki csak teheti, vegyen a gondozásába egy sírt.
Kis munkával, gazolással, kapálással megmenthetünk egy sírt az enyészettől.
Kicsi, de fontos lépés egy sír megmentése is!
Köszönettel:
Szebenyi István
2011. május 20., péntek
Lőszerek az erdőben
Bejelentésünk nyomán a tegnapi napon jelent meg ez a cikk a Megyei újságban:
55db 10,5 cm űrméretű német tüzérségi lőszert jelentettünk be Szárliget település határában. A lőszerek mindössze néhány száz méterre voltak a falu utolsó házaitól, és alig néhány méterre egy viszonylag forgalmas erdei dűlőúttól.
55db 10,5 cm űrméretű német tüzérségi lőszert jelentettünk be Szárliget település határában. A lőszerek mindössze néhány száz méterre voltak a falu utolsó házaitól, és alig néhány méterre egy viszonylag forgalmas erdei dűlőúttól.
2011. május 9., hétfő
Per a móri nyomravezetői díjért
Mór bankrablás gyilkosság lövöldözés
Kubicsek István - 2011.05.09. 20:34
Folytatódhat a bíróságon a móri bankrablás ügye - a nyomravezető díjért pereskedik ugyanis az a férfi, aki megtalálta a fegyvereket öt évvel ezelőtt. Napra pontosan kilenc éve, 2002. május 9-én öltek meg nyolc embert a móri bankfiókban.
Hallgassa meg a teljes riportot itt: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/legfrissebbek/per-a-mori-nyomravezetoi-dijert.html
A móri mészárlás során nyolcan vesztették életüket. Hatan a helyszínen, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A támadás pillanatában négy alkalmazott, egy biztonsági őr, illetve három ügyfél tartózkodott a bankban.
A bankrablás miatt először, tévesen, Kaiser Edét és Hajdú Lászlót mondták ki bűnösnek. A valódi tettesek csak 2007-ben, véletlenül kerültek elő. Egy erdőben megtalálták ugyanis a gyilkos fegyvereket, amelyeket máshol, a veszprémi postásgyilkosság során is használtak. Így fogták el aztán Weiszdorn Róbertet és Nagy Lászlót. Utóbbi a börtönben öngyilkos lett. Weiszdornt pedig tavaly decemberben ítélte jogerősen életfogytiglanra a bíróság. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját negyven évre súlyosbították.
Az ügynek azonban még nincs vége. Szebenyi István, aki a fegyverek megtalálásával szerinte elvezetett a tettesekhez, pert indított a nyomravezetői díjakért. Azokat ugyanis korábban mindkét esetben másoknak fizették ki. A móri huszonötmilliót ráadásul annak a férfinak, aki tévesen Kaiserékra vallott. „A rendőrség arra hivatkozva, hogy nem közvetlen bizonyítékot szolgáltattam ezekben az ügyekben, tehát nem tudtam megnevezni az elkövetőt, egész egyszerűen nem ismert el nyomravezetőként” - mondta Szebenyi István.
A férfi a Krónikának elmondta: a Pesti Központi Kerületi Bíróság a napokban már kitűzte a postásgyilkosság ügyében az első fokú tárgyalást. Ráadásul - tette hozzá - a tízmilliós összeg egy részét másfél éve már jogerősen megítélték számára. Azt mondja: ha most eredménnyel járnak, akkor a móri huszonötmillióért is pert indítanak.
Kubicsek István - 2011.05.09. 20:34
Folytatódhat a bíróságon a móri bankrablás ügye - a nyomravezető díjért pereskedik ugyanis az a férfi, aki megtalálta a fegyvereket öt évvel ezelőtt. Napra pontosan kilenc éve, 2002. május 9-én öltek meg nyolc embert a móri bankfiókban.
Hallgassa meg a teljes riportot itt: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/legfrissebbek/per-a-mori-nyomravezetoi-dijert.html
A móri mészárlás során nyolcan vesztették életüket. Hatan a helyszínen, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A támadás pillanatában négy alkalmazott, egy biztonsági őr, illetve három ügyfél tartózkodott a bankban.
A bankrablás miatt először, tévesen, Kaiser Edét és Hajdú Lászlót mondták ki bűnösnek. A valódi tettesek csak 2007-ben, véletlenül kerültek elő. Egy erdőben megtalálták ugyanis a gyilkos fegyvereket, amelyeket máshol, a veszprémi postásgyilkosság során is használtak. Így fogták el aztán Weiszdorn Róbertet és Nagy Lászlót. Utóbbi a börtönben öngyilkos lett. Weiszdornt pedig tavaly decemberben ítélte jogerősen életfogytiglanra a bíróság. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját negyven évre súlyosbították.
Az ügynek azonban még nincs vége. Szebenyi István, aki a fegyverek megtalálásával szerinte elvezetett a tettesekhez, pert indított a nyomravezetői díjakért. Azokat ugyanis korábban mindkét esetben másoknak fizették ki. A móri huszonötmilliót ráadásul annak a férfinak, aki tévesen Kaiserékra vallott. „A rendőrség arra hivatkozva, hogy nem közvetlen bizonyítékot szolgáltattam ezekben az ügyekben, tehát nem tudtam megnevezni az elkövetőt, egész egyszerűen nem ismert el nyomravezetőként” - mondta Szebenyi István.
A férfi a Krónikának elmondta: a Pesti Központi Kerületi Bíróság a napokban már kitűzte a postásgyilkosság ügyében az első fokú tárgyalást. Ráadásul - tette hozzá - a tízmilliós összeg egy részét másfél éve már jogerősen megítélték számára. Azt mondja: ha most eredménnyel járnak, akkor a móri huszonötmillióért is pert indítanak.
2011. május 7., szombat
Móri mészárlás: fizetniük kell Szebenyinek
2011.05.07. 09:00
Kitűzte a bíróság Szebenyi István díjkitűzés miatt a Magyar Posta és az Országos Rendőr-főkapitányság ellen indított perét. A felperes egy pert már megnyert a herendi önkormányzat ellen, ott jogerősen kimondták: ő a móri nyomravezető.
Lassan öt éve vár a pénzére Szebenyi István amatőr hadszíntérkutató, miután 2006 őszén a tarjáni erdőben megtalálta a veszprémi postásgyilkosságnál és a móri mészárlásnál használt fegyvereket és lőszerhüvelyeket. Ezeken a rendőrségi szakértők Nagy László DNS-mintáját találták, így sikerült megdönthetetlen bizonyítékot találni, hogy ő volt mind a két súlyos bűncselekmény tettese. Ennek ellenére Szebenitől megtagadták a nyomravezetői díj kifizetését.
– Emlékezetes, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodától egy palack bort kaptam ajándékba, ezt a mai napig őrzöm – mondta Szebenyi a Borsnak. – Akkor fogom kinyitni, amikor már a pénz is az asztalon lesz. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végre kitűzte az ügyet, a bírónő felhívta a figyelmet, hogy nekemvan bizonyítási kötelezettségem. Nálunk nincs precedens értékű ítélet, ezzel együtt a bírói gyakorlat figyelembe veszi az előzményeket. A herendi önkormányzat ellen megnyert peremben a bíróság kimondta, hogy én vagyok a nyomravezető. Megjegyzem, egy tárgyalás elég volt az ügy tárgyalásához, ügyvédem szerint, most is hasonlóra számíthatunk.
Ismeretes: a hatóságok munkáját egy titkos tanú is segítette. Neki a posta 10 millió forintot, a rendőrség 2,3 milliót fizetett a postásgyilkosság ügyében. Mindemellett a rendőrség a móri ügyben további 25 millió nyomravezetői díjat adott Kiglics Attilának, akiről utólag kiderült, hogy átverte a zsarukat.
Bors
Kitűzte a bíróság Szebenyi István díjkitűzés miatt a Magyar Posta és az Országos Rendőr-főkapitányság ellen indított perét. A felperes egy pert már megnyert a herendi önkormányzat ellen, ott jogerősen kimondták: ő a móri nyomravezető.
Lassan öt éve vár a pénzére Szebenyi István amatőr hadszíntérkutató, miután 2006 őszén a tarjáni erdőben megtalálta a veszprémi postásgyilkosságnál és a móri mészárlásnál használt fegyvereket és lőszerhüvelyeket. Ezeken a rendőrségi szakértők Nagy László DNS-mintáját találták, így sikerült megdönthetetlen bizonyítékot találni, hogy ő volt mind a két súlyos bűncselekmény tettese. Ennek ellenére Szebenitől megtagadták a nyomravezetői díj kifizetését.
– Emlékezetes, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodától egy palack bort kaptam ajándékba, ezt a mai napig őrzöm – mondta Szebenyi a Borsnak. – Akkor fogom kinyitni, amikor már a pénz is az asztalon lesz. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végre kitűzte az ügyet, a bírónő felhívta a figyelmet, hogy nekemvan bizonyítási kötelezettségem. Nálunk nincs precedens értékű ítélet, ezzel együtt a bírói gyakorlat figyelembe veszi az előzményeket. A herendi önkormányzat ellen megnyert peremben a bíróság kimondta, hogy én vagyok a nyomravezető. Megjegyzem, egy tárgyalás elég volt az ügy tárgyalásához, ügyvédem szerint, most is hasonlóra számíthatunk.
Ismeretes: a hatóságok munkáját egy titkos tanú is segítette. Neki a posta 10 millió forintot, a rendőrség 2,3 milliót fizetett a postásgyilkosság ügyében. Mindemellett a rendőrség a móri ügyben további 25 millió nyomravezetői díjat adott Kiglics Attilának, akiről utólag kiderült, hogy átverte a zsarukat.
Bors
Igazságot szolgáltathatnak a móri gyilkosok leleplezőjének
Újra megnyílnak a 2002-es nyolc áldozatot követelő móri bankrablás, illetve az azzal összefüggő, postások elleni támadások aktái. A Pesti Központi Kerületi Bíróság szeptemberben tárgyalja annak a kincskeresőnek a keresetét, aki öt évvel ezelőtt a Vértesben rábukkant a bűncselekményekhez használt fegyverek egy részére - írta a szombati Magyar Nemzet.
Szebenyi István a lapnak azt mondta, annak az összegnek a felét szeretné megkapni, amit a rendőrség a kézbesítők ellen elkövetett bűncselekmények nyomravezetőjének ajánlott fel.
A cikk felidézi: a Nemzeti nyomozó Iroda tízmillió forintot különített el erre a célra. Kaiser Ede jogerős ítéletének kihirdetése után, 2007-ben jelentették be, hogy postásgyilkosságok és a móri bankrablás összefüggenek. A nyomravezetői díjat annak a védett tanúnak fizették ki, aki azonosította Nagy Lászlót, a bűncselekmény elkövetőjét. A tanú csak azután jelentkezett a rendőrségen, miután a sajtóból értesült, hogy Szebenyi István megtalálta a gyilkosságokhoz használt fegyvereket. A rendőrség szerint a férfi nem nyomravezető, mert csak a fegyvereket találta meg.
A Magyar Nemzet emlékeztetett arra: Herenden az ottani postásgyilkosság ügyében kétszázezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek az önkormányzat. Ezt is a védett tanú kapta, de Szebenyi István pert nyert az ügyben, így neki is kifizették ezt az összeget.
Dezső elmondta: ha megnyerik a pert, akkor keresetet nyújtanak be a Kaiser Edét a móri bankrablással Antal, a férfi védője hamisan vádoló és a máig rekordösszegű nyomravezetői díjat felmarkoló Kiglics Attila 25 millió forintjáért is.
Magyar Nemzet - MTI – barikad.hu
Szebenyi István a lapnak azt mondta, annak az összegnek a felét szeretné megkapni, amit a rendőrség a kézbesítők ellen elkövetett bűncselekmények nyomravezetőjének ajánlott fel.
A cikk felidézi: a Nemzeti nyomozó Iroda tízmillió forintot különített el erre a célra. Kaiser Ede jogerős ítéletének kihirdetése után, 2007-ben jelentették be, hogy postásgyilkosságok és a móri bankrablás összefüggenek. A nyomravezetői díjat annak a védett tanúnak fizették ki, aki azonosította Nagy Lászlót, a bűncselekmény elkövetőjét. A tanú csak azután jelentkezett a rendőrségen, miután a sajtóból értesült, hogy Szebenyi István megtalálta a gyilkosságokhoz használt fegyvereket. A rendőrség szerint a férfi nem nyomravezető, mert csak a fegyvereket találta meg.
A Magyar Nemzet emlékeztetett arra: Herenden az ottani postásgyilkosság ügyében kétszázezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek az önkormányzat. Ezt is a védett tanú kapta, de Szebenyi István pert nyert az ügyben, így neki is kifizették ezt az összeget.
Dezső elmondta: ha megnyerik a pert, akkor keresetet nyújtanak be a Kaiser Edét a móri bankrablással Antal, a férfi védője hamisan vádoló és a máig rekordösszegű nyomravezetői díjat felmarkoló Kiglics Attila 25 millió forintjáért is.
Magyar Nemzet - MTI – barikad.hu
2011. május 4., szerda
Nyári keresős tábor
Tisztelt érdeklődők!
A nyár folyamán több hadszíntérkutatással kapcsolatos programot is szervezünk.
A részletekről hivatalos weboldalunkon folyamatos tájékoztatást nyújtunk.
Oldal címe: http://wikingkutatocsoport.hu/
Meghirdettünk egy nyári fémkeresős tábort is, amelyen nem csak a tagság, de külsős, laikus érdeklődők is részt vehetnek.
Megismerkedhetnek ezzel a nem mindennapinak mondható hobbival, kis betekintést nyerhetnek ebbe a viszonylag zárt világba.
Tervezett helyszíne a Vértes közepén található egyik kis faluban található parasztház.
Természetesen a programból nem maradhat el az esti tábortűz, szalonnasütés, bográcsozás sem.
Akit érdekel az alábbi e-mailen jelentkezhet:
szerkesztoseg.hke@gmail.com
A nyár folyamán több hadszíntérkutatással kapcsolatos programot is szervezünk.
A részletekről hivatalos weboldalunkon folyamatos tájékoztatást nyújtunk.
Oldal címe: http://wikingkutatocsoport.hu/
Meghirdettünk egy nyári fémkeresős tábort is, amelyen nem csak a tagság, de külsős, laikus érdeklődők is részt vehetnek.
Megismerkedhetnek ezzel a nem mindennapinak mondható hobbival, kis betekintést nyerhetnek ebbe a viszonylag zárt világba.
Tervezett helyszíne a Vértes közepén található egyik kis faluban található parasztház.
Természetesen a programból nem maradhat el az esti tábortűz, szalonnasütés, bográcsozás sem.
Akit érdekel az alábbi e-mailen jelentkezhet:
szerkesztoseg.hke@gmail.com
2011. május 3., kedd
Közlemény!
Egyesületünk egyik partnerének felhívását teszem itt közzé, amelyhez természetesen magam is csatlakozom:
MTI - 2011. május 3., kedd 11:23 - Enyészet birtokol katonatemetőket (www.os.mti.hu )
Budapest, 2011. május 3., kedd (OS) - A székesfehérvári Krajczáros Alapítvány és partnerei elkötelezett hívei a háborús emlékhelyeinket gondozó munkának. Tapasztalatuk szerint itthon és tőlünk keletre, északra többnyire nincs elégséges pénz a katonatemetőink állagmegőrzésére. A néhai harcmezőkön maradtak sírhantjait gyakorta dzsumbuj és feledés lepi be, a sírköveket elmorzsolja az idő, a feliratok olvashatatlanná válnak, noha a ma élő nemzedékünknek felelőssége van velük szemben. Az alapítvány segélykiáltása erre kívánja figyelmeztetni mindannyiónkat. A tennivalókból az államnak is jobban ki kell vennie a részét...
A közhasznú szervezet – az I. világháború centenáriumához közeledve - felhívással fordul a jogszabály alkotókhoz és adózó polgárhoz!
Lássunk hozzá együtt az évszázados restanciánk törlesztéséhez! Ne nyugodjunk bele, hogy - főleg a Kárpátalján, Galíciában, Felvidéken és a Don-kanyarban - a csatatereken maradt déd- és ükapáink nyughelyét gyakorta az enyészet uralja! Nem lehet elfogadnunk, hogy csak idegen népek adófizetőre bízzuk a felmenőink emlékével való méltó törődést.
Ennek érdekében:
1) Mivel a hazájukért életüket adó katonáinkról való gondoskodás állami feladat is, a 2012. évi költségvetésben a parlament hozzon létre célirányosan 50-80 mFt-os pénzügyi alapot a határainkon belüli és a külhoni magyar hadisírok, emlékművek ápolására, a természettől visszahódítására. E forráshoz pályázati úton férhetnének hozzá a kompetens civil szervezetek és önkormányzatok. A keretet a gazdasági helyzet javulásában bízva a további években fokozatosan évi 300-500 mFt-ra szükséges emelni.
2) Lehetővé kell tenni az adózó polgároknak, hogy az általuk felajánlható szja 1 %-ról közvetlenül rendelkezhessenek e célra, ezért e jogcím 2012. évben kerüljön beemelésre a támogatható kiemelt költségvetési előirányzatok közé.
3) Felkérjük a média, az egyházak képviselőit, a ma élő hozzátartozókat, hogy legyenek segítőink e kérdéskörnek a nemzeti közügy szintjére emelését célzó munkánkban.
Kérünk mindenkit, hogy tiszte és lelkiismerete szerint tegye a dolgát az e téren meglévő kedvezőtlen állapotok jobbítása érdekében!
4) A csatlakozóktól a tájékoztatást - a krajczaros@t-online.hu elérhetőségen - köszönettel fogadják az alapítvány munkatársai.
Németh István, Krajczáros Alapítvány kuratórium elnök, 06-30-9566736 http://krajczaros.uw.hu
MTI - 2011. május 3., kedd 11:23 - Enyészet birtokol katonatemetőket (www.os.mti.hu )
Budapest, 2011. május 3., kedd (OS) - A székesfehérvári Krajczáros Alapítvány és partnerei elkötelezett hívei a háborús emlékhelyeinket gondozó munkának. Tapasztalatuk szerint itthon és tőlünk keletre, északra többnyire nincs elégséges pénz a katonatemetőink állagmegőrzésére. A néhai harcmezőkön maradtak sírhantjait gyakorta dzsumbuj és feledés lepi be, a sírköveket elmorzsolja az idő, a feliratok olvashatatlanná válnak, noha a ma élő nemzedékünknek felelőssége van velük szemben. Az alapítvány segélykiáltása erre kívánja figyelmeztetni mindannyiónkat. A tennivalókból az államnak is jobban ki kell vennie a részét...
A közhasznú szervezet – az I. világháború centenáriumához közeledve - felhívással fordul a jogszabály alkotókhoz és adózó polgárhoz!
Lássunk hozzá együtt az évszázados restanciánk törlesztéséhez! Ne nyugodjunk bele, hogy - főleg a Kárpátalján, Galíciában, Felvidéken és a Don-kanyarban - a csatatereken maradt déd- és ükapáink nyughelyét gyakorta az enyészet uralja! Nem lehet elfogadnunk, hogy csak idegen népek adófizetőre bízzuk a felmenőink emlékével való méltó törődést.
Ennek érdekében:
1) Mivel a hazájukért életüket adó katonáinkról való gondoskodás állami feladat is, a 2012. évi költségvetésben a parlament hozzon létre célirányosan 50-80 mFt-os pénzügyi alapot a határainkon belüli és a külhoni magyar hadisírok, emlékművek ápolására, a természettől visszahódítására. E forráshoz pályázati úton férhetnének hozzá a kompetens civil szervezetek és önkormányzatok. A keretet a gazdasági helyzet javulásában bízva a további években fokozatosan évi 300-500 mFt-ra szükséges emelni.
2) Lehetővé kell tenni az adózó polgároknak, hogy az általuk felajánlható szja 1 %-ról közvetlenül rendelkezhessenek e célra, ezért e jogcím 2012. évben kerüljön beemelésre a támogatható kiemelt költségvetési előirányzatok közé.
3) Felkérjük a média, az egyházak képviselőit, a ma élő hozzátartozókat, hogy legyenek segítőink e kérdéskörnek a nemzeti közügy szintjére emelését célzó munkánkban.
Kérünk mindenkit, hogy tiszte és lelkiismerete szerint tegye a dolgát az e téren meglévő kedvezőtlen állapotok jobbítása érdekében!
4) A csatlakozóktól a tájékoztatást - a krajczaros@t-online.hu elérhetőségen - köszönettel fogadják az alapítvány munkatársai.
Németh István, Krajczáros Alapítvány kuratórium elnök, 06-30-9566736 http://krajczaros.uw.hu
2011. május 2., hétfő
Végre kitűzték a pert!
Nagyon sokat kellett várni erre az időpontra, míg végül a független Magyar Bíróság kitűzte végre a pert.
Egészen pontosan 2006. októbere óta kellett erre a pillanatra várni.
A harcom a végéhez közeledik...
Egészen pontosan 2006. októbere óta kellett erre a pillanatra várni.
A harcom a végéhez közeledik...
A nap szenzációja: megölték Bin Ladent!
Bizonyára most sokakat foglalkoztat a gondolat, vajon hogyan bukott le az évszázad legkeresettebb gonosztevője?
Az Egyesült Államok kormánya állítólag titkosszolgálati eszközök bevetésével akadt a nyomára.
Elképzelem mik lehettek ezek a módszerek?
Összeszedtem néhányat a lehetséges verziók közül:
- Bin Laden az új címére kérte folyósítani a nyugdíját.
Vagy:
- Pizzát rendelt a közeli vendéglőből, a saját nevére.
Esetleg:
- Kölcsönkérte a szomszéd fűnyíróját, amit üres tankkal adott vissza. Ez azután megharagudott, és feljelentette. A nyomozás során kiderült, Ő valójában Bin Laden!
- Beteg kutyájához kihívta az állatorvost.
- Lekérte a laptopjára a legújabb Windows frissítést, amit azután bemértek.
Valószínűleg soha nem fog kiderülni a valóság, de mindenképpen számos találgatás fog megszületni ebben a témában.
Az Egyesült Államok kormánya állítólag titkosszolgálati eszközök bevetésével akadt a nyomára.
Elképzelem mik lehettek ezek a módszerek?
Összeszedtem néhányat a lehetséges verziók közül:
- Bin Laden az új címére kérte folyósítani a nyugdíját.
Vagy:
- Pizzát rendelt a közeli vendéglőből, a saját nevére.
Esetleg:
- Kölcsönkérte a szomszéd fűnyíróját, amit üres tankkal adott vissza. Ez azután megharagudott, és feljelentette. A nyomozás során kiderült, Ő valójában Bin Laden!
- Beteg kutyájához kihívta az állatorvost.
- Lekérte a laptopjára a legújabb Windows frissítést, amit azután bemértek.
Valószínűleg soha nem fog kiderülni a valóság, de mindenképpen számos találgatás fog megszületni ebben a témában.
2011. április 18., hétfő
Parlamentbe megy a móri nyomravezető
2011.03.31. 10:00
BORS
A parlamentig is elmegy a móri nyomravezető: ugyanis Szebenyi István, aki 2006 őszén véletlenül megtalálta a móri mészárláskor használt fegyvereket, most egy törvénymódosítási munkaindítvány elkészítésében is részt vett, amellyel a fémkeresős, amatőr hadszíntérkutatók és gyűjtők tevékenységét szabályoznák.
– Azután láttunk neki a módosítás kidolgozásának, miután a Zala megyei Botfa településen egy második világháborús bomba felrobbant egy gyűjtő kezében, aki állítólag hatástalanítani akarta. A gyűjtő azonnal meghalt – tudtuk meg Szebenyi Istvántól.
A különböző szempontok alapján kidolgozott munkaanyagot Szebenyi eljuttatta Rigó Csaba (Fidesz) Zala megyei kormánybiztosnak, aki ígéretet tett: az illetékes miniszter elé tárja a javaslatot, mely véleménye szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.
S. D.
BORS
A parlamentig is elmegy a móri nyomravezető: ugyanis Szebenyi István, aki 2006 őszén véletlenül megtalálta a móri mészárláskor használt fegyvereket, most egy törvénymódosítási munkaindítvány elkészítésében is részt vett, amellyel a fémkeresős, amatőr hadszíntérkutatók és gyűjtők tevékenységét szabályoznák.
– Azután láttunk neki a módosítás kidolgozásának, miután a Zala megyei Botfa településen egy második világháborús bomba felrobbant egy gyűjtő kezében, aki állítólag hatástalanítani akarta. A gyűjtő azonnal meghalt – tudtuk meg Szebenyi Istvántól.
A különböző szempontok alapján kidolgozott munkaanyagot Szebenyi eljuttatta Rigó Csaba (Fidesz) Zala megyei kormánybiztosnak, aki ígéretet tett: az illetékes miniszter elé tárja a javaslatot, mely véleménye szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.
S. D.
2011. április 12., kedd
Az amatőr kutatói, gyűjtői tevékenység jövője
Bizonyára sokakat érint személy szerint is a címben előrejelzett téma. Nem csupán azokra gondolok, akiknél az elmúlt időszakban házkutatások, lefoglalások, eljárások zajlottak, hanem azokra is, akik mindezeket nem szenvedték el, de ezt a tevékenységet folytatják.
Sokakban különböző érzéseket váltottak ki az események. Számos fórumban olvastam, hogy egyfajta hajtóvadászatként élik meg ezeket az eseményeket, és összességében is borúlátóak a jövőt illetően.
Érdekes megfigyelés volt számomra továbbá, hogy az egyik legnagyobb internetes aukciós oldal kínálatában a haditechnikai jellegű termékek igen megfogyatkoztak hirtelen...
A média hétről-hétre számol be újabb "nagy fogásokról" amelynek áldozatai között ma már megtalálhatók azok a gyűjtők is, akik életükben nem használtak fémkeresőműszert, soha nem voltak kint terepen. Gyűjteményüket elsősorban készpénzért vásárolták össze, vagy csere útján gazdagították.
Mi várható? Mindenki ezen töpreng.
Összességében elmondható azonban, hogy az ilyenkor már-már szokásos pánikkeltésen, indulatok levezetéséül szolgáló felesleges szócséplésen kívül más nem nagyon tapasztalható az internetes fórumokon.
Mindenkinek jár a szája ahogyan azt megszokhattunk az évek alatt, de valódi lépéseket, konkrét cselekvést nem mutat ez a közösség.
Mindenki vár a csodára jó magyar szokás szerint, majd csak történik valami.
Ám csodák pedig nincsenek!
Jómagam - és vagyunk ezzel így néhányan - hosszú ideje szorgalmazzuk, hogy változásra van szükség. Változásra a szervezeteinken, tagságunkon belül, és egy jól kimunkált törvényi változásra egyaránt.
Fel kell végre ismernie minden érintettnek, hogy az amatőr hadszíntérkutatói tevékenység az elmúlt 15-20 esztendőben oly mértékben hígult fel, és növekedett, hogy azt a törvényhozás képtelen volt lekövetni.
Egyszerűen szabályozatlan maradt ez a terület, és csupán most, egy súlyos tragédia bekövetkezése irányította a társadalom tekintetét erre a tevékenységre.
De vajon miért kellett ezzel mindez idáig várni?
Mi magunk már többször adtunk hangot annak, hogy változásra, szabályozásra van szükség, mert ebből tragédiák fognak bekövetkezni.
Most itt a lehetőség hogy rendet tegyünk ezen a területen, és egy új irányt vegyen ez az egész.
Szükség van egy mindenki számára elfogadható, ellenőrzött, szabályozott körülményeket teremtő jogszabályi környezet kialakítására.
Nyilvánvaló, hogy a megoldást nem a tiltás fogja hozni, hiszen a totális tiltás ellenére is lesznek akik tovább folytatják. A tiltás önmagában soha nem oldott meg semmit!
Ezzel csupán azt érnék el, hogy az egész tevékenységet illegalitásba kényszerítenék, ami még több tragédiához vezetne.
Hiszen ami ma így vagy úgy felszínen van akár az internetes fórumokon, aukciókon, az hirtelen eltűnne (lásd a Vaterán már elkezdődött!) de semmiképen nem szűnne meg!
Véleményem szerint van megoldás, és van hajlandóság részünkről a megoldáskeresésre.
Vannak kézzelfogható ötleteink, elképzeléseink, amelyek megvalósulása esetén egy jó törvény kiállná az idők próbáját, és mindenki számára megnyugtató eredményekkel járna.
Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szükséges változás minél előbb bekövetkezzen!
Minden lehetséges fórumon lobbizni fogunk ennek érdekében, hiszen senkinek sem jó az az állapot ami ma van.
Nyilvánvaló, hogy ennek a változásnak is lesznek majd vesztesei, azok akik nem akarnak változni, és nem akarják hogy változzanak körülöttük a dolgok.
De mindannyiunk érdeke hogy ez bekövetkezzen!
És valóban ez egyfajta megtisztulást is jelent majd, le fog tisztulni ez a tevékenység.
Aki aláveti magát a szabályozásnak az folytathatja, aki pedig nem, az járhat a tilosban mint eddig. Viszont azzal a tudattal, hogy bármikor tetten érhetik, és szigorú büntetést szabhatnak ki rá.
Válaszút előtt állunk, semmi sem maradhat úgy ahogyan eddig volt!
Mindenkinek azt kell eldöntenie folytatni kívánja e tovább egy másik szabályrendszer szerint, avagy végleg kiszáll?
Sokakban különböző érzéseket váltottak ki az események. Számos fórumban olvastam, hogy egyfajta hajtóvadászatként élik meg ezeket az eseményeket, és összességében is borúlátóak a jövőt illetően.
Érdekes megfigyelés volt számomra továbbá, hogy az egyik legnagyobb internetes aukciós oldal kínálatában a haditechnikai jellegű termékek igen megfogyatkoztak hirtelen...
A média hétről-hétre számol be újabb "nagy fogásokról" amelynek áldozatai között ma már megtalálhatók azok a gyűjtők is, akik életükben nem használtak fémkeresőműszert, soha nem voltak kint terepen. Gyűjteményüket elsősorban készpénzért vásárolták össze, vagy csere útján gazdagították.
Mi várható? Mindenki ezen töpreng.
Összességében elmondható azonban, hogy az ilyenkor már-már szokásos pánikkeltésen, indulatok levezetéséül szolgáló felesleges szócséplésen kívül más nem nagyon tapasztalható az internetes fórumokon.
Mindenkinek jár a szája ahogyan azt megszokhattunk az évek alatt, de valódi lépéseket, konkrét cselekvést nem mutat ez a közösség.
Mindenki vár a csodára jó magyar szokás szerint, majd csak történik valami.
Ám csodák pedig nincsenek!
Jómagam - és vagyunk ezzel így néhányan - hosszú ideje szorgalmazzuk, hogy változásra van szükség. Változásra a szervezeteinken, tagságunkon belül, és egy jól kimunkált törvényi változásra egyaránt.
Fel kell végre ismernie minden érintettnek, hogy az amatőr hadszíntérkutatói tevékenység az elmúlt 15-20 esztendőben oly mértékben hígult fel, és növekedett, hogy azt a törvényhozás képtelen volt lekövetni.
Egyszerűen szabályozatlan maradt ez a terület, és csupán most, egy súlyos tragédia bekövetkezése irányította a társadalom tekintetét erre a tevékenységre.
De vajon miért kellett ezzel mindez idáig várni?
Mi magunk már többször adtunk hangot annak, hogy változásra, szabályozásra van szükség, mert ebből tragédiák fognak bekövetkezni.
Most itt a lehetőség hogy rendet tegyünk ezen a területen, és egy új irányt vegyen ez az egész.
Szükség van egy mindenki számára elfogadható, ellenőrzött, szabályozott körülményeket teremtő jogszabályi környezet kialakítására.
Nyilvánvaló, hogy a megoldást nem a tiltás fogja hozni, hiszen a totális tiltás ellenére is lesznek akik tovább folytatják. A tiltás önmagában soha nem oldott meg semmit!
Ezzel csupán azt érnék el, hogy az egész tevékenységet illegalitásba kényszerítenék, ami még több tragédiához vezetne.
Hiszen ami ma így vagy úgy felszínen van akár az internetes fórumokon, aukciókon, az hirtelen eltűnne (lásd a Vaterán már elkezdődött!) de semmiképen nem szűnne meg!
Véleményem szerint van megoldás, és van hajlandóság részünkről a megoldáskeresésre.
Vannak kézzelfogható ötleteink, elképzeléseink, amelyek megvalósulása esetén egy jó törvény kiállná az idők próbáját, és mindenki számára megnyugtató eredményekkel járna.
Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szükséges változás minél előbb bekövetkezzen!
Minden lehetséges fórumon lobbizni fogunk ennek érdekében, hiszen senkinek sem jó az az állapot ami ma van.
Nyilvánvaló, hogy ennek a változásnak is lesznek majd vesztesei, azok akik nem akarnak változni, és nem akarják hogy változzanak körülöttük a dolgok.
De mindannyiunk érdeke hogy ez bekövetkezzen!
És valóban ez egyfajta megtisztulást is jelent majd, le fog tisztulni ez a tevékenység.
Aki aláveti magát a szabályozásnak az folytathatja, aki pedig nem, az járhat a tilosban mint eddig. Viszont azzal a tudattal, hogy bármikor tetten érhetik, és szigorú büntetést szabhatnak ki rá.
Válaszút előtt állunk, semmi sem maradhat úgy ahogyan eddig volt!
Mindenkinek azt kell eldöntenie folytatni kívánja e tovább egy másik szabályrendszer szerint, avagy végleg kiszáll?
2011. március 28., hétfő
Törvénymódosítás? Vagy egy teljesen új törvény?
2011. március 07. Botfa
2011.március 07-én a Zalaegerszeg melletti Botfa településen súlyos tragédia történt.
Mint azt a sajtó hírül adta, a rendőrség közleménye szerint a detonációt egy 149 milliméteres, második világháborús tüzérségi rombológránát okozta, melyet a robbanásba belehalt férfi egy korongvágóval próbált kettéfűrészelni.
A tragédia ráadásul egy kistelepülésen történt, ahol ártatlan emberek életét is veszélyeztette az elhunyt.
Az eset számost kérdést vet fel. A laikusok csupán most szembesültek azzal, hogy léteznek olyan személyek, akik háborús eszközöket gyűjtenek.
A sajtó és a különböző TV csatornák napokon át kiemelt híradásaikban számoltak be az esetről, és a mentesítést végző tűzszerészek, és katasztrófavédők munkájáról.
A rendőrség azonnal forró nyomon indult el, és számos más gyűjtőnél tartottak házkutatásokat, lefoglalásokat.
A következő héten az MTV1 Kékfény c. műsora is levetített egy riportot, ahol három szerintük szakértőt szólaltatott meg.
Sajnálatosan a riport meglehetősen egyoldalúra sikerült - ki tudja miért? - de a másik oldalról senkit nem szólaltatott meg.
A HIM "szakértője" éles bírálatokat fogalmazott meg, és egyenesen hullarablónak, sírrablónak kiáltotta ki a hadi relikviák gyűjtőit.
A másodikként megszólaló pszichiáter "szakértő" - aki tisztán látszott egyetlen amatőr kutatóval, vagy gyűjtővel nem találkozott életében - kijelentette, ezeknek a szenvedélybeteg embereknek ez a veszély kell az életükbe, mert ettől érzik férfinak magukat!
A harmadikként megszólaló tűzszerész "szakértő" kijelentette - vajon honnan vette az adatokat? - hogy tízezerszám találhatók az országban illegális lőszerraktárak.
A műsor természetesen igyekezett drámai hangulatot teremteni, már-már csöpögött a vér a TV nézők készülékeiből.
És mindenki gyanakodni kezdett a szomszédjára!
Ezek után már nem is volt meglepő, amikor a sajtóban szinte másnap megjelent a hír:
Törvénymódosítást kezdeményez Rigó Csaba, a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője a tragikus botfai robbanás miatt.
A hatóságok ezért a jövőben azt is büntetnék, ha valaki eltitkolja, hogy illegális fegyvergyűjteményről tud valahol.
A botfai eset miatt a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője, Rigó Csaba olyan törvénymódosítást kezdeményez, amely alapján a jövőben büntethető lenne, ha valaki a tudomására jutott életveszélyes fegyvergyűjteményről nem tesz bejelentést. A javaslatot már elküldték a közigazgatási minisztériumnak, a törvénymódosítás legkorábban jövőre léphet életbe. - adja hírül a sajtó.
Már csupán az a kérdés, honnan tudja az állampolgár, hogy egy fegyvergyűjtemény legális, vagy illegális?
Megkérdezi a szomszédját?
- Te Sanyi! Azok a fegyverek a falon legálisak, vagy illegálisak?
Mert ha illegális, menten feljelentelek!
A helyzet megoldására bejelentett tiltás, egy régi kort idéz.
Tiltsuk meg még a tiltást is!
És mindenki jelentse fel a szomszédját, különben lecsukjuk!
Természetes mi magunk is szorgalmazzuk egy Európai szabályozás bevezetését.
Be kell látni, a jelenleg érvényben lévő jogszabályok amelyek ezt a tevékenységet is hivatottak volnának kezelni régiek, elavultak, és nem követték le a változásokat.
A lőfegyverek hatástalanítására, és a haditechnikai eszközök birtoklására vonatkozó jogszabályok már így is lényegesen szigorúbbak, mint bárhol az EU tagállamaiban!
Nem hogy szigorítani kellene, de a jogharmonizációnak megfelelően közelíteni az EU-ban alkalmazott sokkal enyhébb szabályozáshoz!
A megoldás nem a szigorításban keresendő.
Egy új törvényre van szükség, amely elismeri, megengedi, de szigorúan szabályozza ezt a fajta tevékenységet.
Mi amatőr hadszíntérkutatók, és gyűjtők már évek óta szorgalmazzuk egy hasonló törvény megalkotását, de mindeddig süket fülekre találtak a kéréseink, javaslataink.
Azt is megjósoltuk, hogy a szabályozás hiánya miatt rövidesen tragédia fog bekövetkezni, és meggyőződésünk hogy sajnos nem ez az eset volt az utolsó!
Nemrégiben megkerestem Rigó Csaba Kormánymegbízott Urat, és a segítségét, közreműködését kértem.
Megbeszéltük, hogy eljuttatja az illetékes miniszternek a mi javaslatunkat, amely véleményünk szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.
Mi magunk is alávetnénk magunkat egy állandó szoros kontrollnak, szakmai felügyeletnek, és akár a rendszeres hatósági ellenőrzéseknek a következők szerinti megoldás alkalmazása esetén.
Egy munkaanyagot készítettünk, amely nagy vonalakban tartalmazza elképzeléseinket, amelyet a törvényalkotásig természetesen még lehetne finomítani:
Hadi relikviák gyűjtőire, és az hadszíntér kutatókra vonatkozó törvényi szabályozás előkészítő munkaanyaga
Előzmények: 2011. márciusában halálos balesetet szenvedett egy világháborús lőszereket és robbanóeszközöket gyűjtő férfi a Zala Megyei Botfa településen. Az eset mindenkit megdöbbentett, és ráébresztett, hogy azonnali beavatkozásra van szükség.
Mi, az érintett hazai civilszervezetek vezetői évek óta szorgalmazzuk egy tiszta, átlátható, szabályozható jogszabályi környezet kialakítását, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek.
Hazánkban a hadi relikviák gyűjtőinek, és a fémkeresős, hobbirégészek, hadszíntér kutatók tevékenységét szinte semmiféle jogszabályi rendelkezés jelenleg nem szabályozza.
Az idevonatkozó jogszabályok vagy túlzottan szigorúak, vagy túlzottan engedékenyek.
Ilyenek például a Btk.-ban a lőfegyverek hatástalanítására vonatkozó jogszabályok, amelyek szigorúbbak mint bárhol az EU más tagállamában, vagy ugyancsak a Btk. 263/A§, visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel, aminek a mellékletét képező felsorolásban szinte az összes csajka, kulacs, és molinóalsó felsorolásra került értelmetlen túlkapásokat, felesleges eljárásokat eredményezve. A haditechnikai termék kategóriájába sorolja szinte az összes olyan tárgyat, amelyet szintén bármely EU tagállam állampolgára szabadon tarthat. Ezt a törvényt is egyértelművé kellene tenni, a hadi relikviákat ebből a felsorolásból törölni kellene úgy, hogy csak a modern hadviselésben ma is alkalmazott eszközökre vonatkozzék, amelyek hazánk fegyveres erőinél ma rendszerben vannak.
Az I. II. világháborús eszközök, felszerelési tárgyak nyilvánvalóan nem veszélyeztetik hazánk biztonságát, így azok kereskedelmét felesleges korlátozni!
Ezzel az értelmetlen korlátozással lehetetlenné teszik azt hogy egy bárhol az EU területén élő állampolgár egy Magyar állampolgárral kereskedjen, cseréljen, stb.
Az általunk elkészített javaslat előnyei a következők:
- a fémkeresős, gyűjtői tevékenység ellenőrizhetővé, átláthatóvá válik,
- nyomon követhetővé válik a hatástalan lőfegyverek mozgása,
- a robbanótestek nem haza kerülnek, hanem bejelentésre,
- a megtalált, bejelentett lőfegyverek hatástalanításából állami bevétel keletkezik,
- megnő a szabályos hatástalanítási igazolással rendelkező fegyverek aránya,
- megszűnik az otthoni „szereld magad” mozgalom, ami a balesetek legfőbb okozója,
- az oktatásból, vizsgából állami bevétel, adóbevétel keletkezik,
- nem rohangálnak keresztbe-kasul fémkeresősök az országban, beleértve a régészetileg, vagy természetvédelmi okból védett területeket is,
- nem kell az ellenőrzésre több pénzt, vagy rendőrt fordítani mint eddig.
Nemzetközi kitekintés:
Az Egyesült Királyságban a fémkeresés legális, feltéve hogy engedélyt adott erre a föld tulajdonosa, és a terület nem minősül műemléknek, vagy nem esik régészeti védelem alá. Angliában és Walesben az önkéntes jelentéstételt írják elő a megtalált leletekre.
Egyesült Államok:
Szabályozzák e törvények a fémkeresős tevékenységet?
Igen. Szövetségi szinten, mind szövetségi parkok, minden amerikai park, valamint a történelmi helyszínek és műemlékek kincsvadászata nem megengedett.
De elméletileg letartóztatnak már abban az esetben is, ha csak a fémdetektorral ülsz az autóban egy nemzeti parkban.
A legtöbb őr, és ez nem nevetséges, kb 60%-uk azaz az őrök mintegy kétharmada az állam valamilyen korlátozás hatálya alá eső állami parkot őriz. Ez változik a Minnesotaban, amely abszolút azt mondja, nem lehet egy fémdetektor sem bármilyen állapotban parkban. Wisconsinban van, hogy kap engedélyt valaki az állami park területére de ez egyedi elbírálás alá esik, és az állami park vezetője adhatja ki. Egyes parkok pedig lehetővé teszik. Meg kell fizetned 5 $-t, és kapsz egy engedélyt. A többi állami parkokban, például a történelmi parkokban azt mondhatjuk, "nem." De ez rettenetesen változó. Mintegy az állam kétharmadában valamilyen módon változik a szabályozás az "egyáltalán nem", az "igen", "ebben az időben, ilyen körülmények között." Természetesen, a fő szabály, hogy csak kérni lehet! Ha valaki egy állami parkba megy, meg kell kérdezni, hogy a kincskeresés megengedett vagy sem? A legtöbb amerikai városban nincs korlátozás a kincskeresésre, de tilos a vandalizmus, és nem lehet elpusztítani a javakat.
Minden országban más-más korlátozások vannak bevezetve. Vannak ahol hozzánk hasonlóan gyakoriak a házkutatások. Azonban a szigorú szabályozás gyakran vezet a helyzet súlyosbodásához, hiszen a tevékenységet teljesen illegalitásba kényszeríti, és még átláthatatlanabbá válik a hatóságok számára.
Általános rendelkezések:
Hadi relikvia gyűjtő: hadi relikvia gyűjtő lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét gyűjtői tevékenységével nem veszélyezteti.
Gyűjteményében kizárólag hatástalanított, veszélyes anyagoktól mentes haditechnikai eszközöket tart.
Hadi relikvia: Hadi relikviának minősülnek mindazon felszerelési tárgyak, haditechnikai eszközök, fegyverek, amelyek nem képeznek muzeális értéket, azaz koruk 1711 utánra tehetők.
A relikviák (felszerelési tárgyak, kitüntetések, egyenruhák, szúró-vágófegyverek, hatástalanított lőfegyverek) és olyan tüzérségi, vagy gyalogsági lövedékek lehetnek, amelyek veszélyes anyagot, vagy robbanóanyagot nem tartalmaznak!
A hadi relikviák gyűjtői a vásárlás, vagy csere útján birtokukba került hatástalanított lőfegyverekről, lőszerekről, hadi eszközökről, kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és esetleges ellenőrzéskor azt bemutatni. ( Kivétel ez alól a felszerelési tárgyak köre, pl. kitüntetés, jelvény, csajka, kulacs, bajonett, egyenruha, stb. azaz azok az eszközök, amelyeket hatástalanítani sem szükséges, mivel a társadalomra nem veszélyes eszközök kategóriába sorolhatók. )
Az esetleges változásokat a saját nyilvántartásában rögzíteni. Eladás esetén a vevő adatait rögzíteni, hogy tárgyak mozgása folyamatosan nyomon követhetők legyenek. Ez kizárólag a hatástalanított lőfegyverekre, lövedékekre, kézigránátokra, aknatestekre vonatkozna.
Amatőr hadszíntérkutató: amatőr hadszíntérkutató lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét kutatói tevékenységének végzésével nem veszélyezteti.
Tevékenységét kizárólag szakmai szervezet, vagy civil szervezet tagjaként, ellenőrzött körülmények között végzi, a szervezet által leírt szakmai, és etikai szabályokat minden körülmények között betartja.
Kutatói tevékenységet kizárólag egy a kutatómunka végzéséhez szükséges minimális szakmai képzés elvégzését követően, hatósági vizsgán történő megfelelés esetén végezhet.
Kutatókat, befogadó szervezetek lehetnek: mindazok az Állami, társadalmi, vagy civil szervezetek, amelyek a kutatókat, tagjaik sorába befogadják, és az ott végzett szakmai munkáért, terepen történő kutatások, hadisír gondozás, kiállítások szervezése, hadtörténelem népszerűsítéséhez kapcsolódó egyéb programok szervezéséért, felelősséget vállalnak.
A szükséges szakmai képzést, és feltételrendszert biztosítják.
Működésük során ellenőrzést, szakmai felügyeletet gyakorolnak tagságuk felett.
A törvényi, és szakmai előírások betartásáért a szervezet szakmai vezetője felel.
Együttműködik a hatóságokkal, a tudomására jutott jogsértéseket haladéktalanul bejelenti, a jogsértést megszünteti!
A szervezet kutatómunkát kizárólag a szükséges engedélyek beszerzésével végezhet. Kizárólag egy adott terület tulajdonosának, kezelőjének írásos jóváhagyásával. A szervezet köteles meggyőződni a kutatómunka megkezdése előtt arról, hogy a terület nem áll régészeti, természetvédelmi oltalom alatt.
A szervezet tagjai részére arcképes igazolványt állít ki. A kutatómunka során a kutató köteles az igazolványt magánál tartani, és hatósági ellenőrzés során ezzel igazolni magát.
A terepen történő kutatómunka során esetlegesen feltalált robbanótesteket a kutatás vezetője, a törvényben előírt módon köteles körbekeríteni, a helyszínt biztosítani, és haladéktalanul bejelenteni!
A kutatás vezetője jogosult a Honvédségi Tűzszerész Ügyelet közvetlen számát hívni bejelentés céljából.
Ennek előnye, hogy a kutatásvezető konkrét információt tud adni a tűzszerészet részére, milyen fajtájú, típusú robbanótestre kell felkészülniük a helyszínre történő kiérkezéskor.
A kutatás eredményéről a kutatás vezetője köteles pontos feljegyzést, kutatási naplót vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni.
A kutatás során előkerült leletanyagokat rendszerezni, katalogizálni, arról pontos leltárt készíteni. Az esetlegesen előkerült hadieszközök, mint például kézi lőfegyverek(kivéve a robbanótestek, lőszerek!)hatástalanítását, amennyiben az műszakilag megoldható, a szervezet szakmai irányítója kérheti. A fegyvereket egy központi gyűjtőhelyre szállítják, majd egy erre kijelölt szakműhelyben hatástalanítják.
A bejelentett lőfegyverek hatástalanítása kedvezményes áron történne, ezzel is ösztönözve a kutatókat a bejelentési kötelezettség betartására. A hatástalanítás kedvezményes, de térítésköteles volna. Annak költsége a tagot, vagy a szervezetet terheli, attól függően, kinek a tulajdonába kerülne a hatástalanított lőfegyver. A hatástalanítást az erre a célra kijelölt szakműhely végzi, a hatástalanítás elvégzéséről hivatalos igazolást állít ki.
A fellelt hadieszköz, lőfegyver, lőszer, hadianyag, csak a hatástalanítási igazolás kiállítását követően kerülhetne a tag, vagy szervezet tulajdonába, és kerülhet be gyűjteménybe, vagy kiállítási célú felhasználásra. A tagság birtokában lévő hatástalanított eszközökről kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni. Az esetleges változásokat rendszeresen lejelenteni. A nyilvántartásokat a rendőrhatóságnak bármikor jogában állna ellenőrizni, azt összevetni a tag lakásán megtalálható eszközökkel.
A szervezeteket, és a tagokat a rendőrség jogosult bármikor előzetes bejelentés nélkül, szúrópróbaszerűen, házkutatási engedély nélkül is ellenőrizni.
Ellenőrzéskor a szervezet köteles kiadni a felé lejelentett gyűjteményi darabok listáját, a tagok névsorát.
A hatóság jogosult a listán szereplő tárgyakat a tag lakóhelyén ellenőrizni. Meggyőződni arról, hogy valóban azok vannak a birtokában, amelyeket korábban lejelentett.
Amennyiben a leltár valamilyen okból nem egyezik a nála lévő tárgyakkal, vagy szándékosan nem jelentett le bizonyos tárgyakat, azokat a hatóságnak jogában áll lefoglalni, és ebben az esetben szabálysértési bírságot kiszabni.
Amennyiben az amatőr kutatónál, vagy gyűjtőnél éles lőfegyvert, vagy robbanószert találnak, a BTK. szerinti büntető eljárást kezdeményeznek.
Aki a fent leírtak szerint nem tudja igazolni, hogy valamelyik szervezet keretein belül végzi a fémkeresős tevékenységet, de a cselekményt megvalósítja, illetve egy adott területen a tulajdonos írásos engedélyével nem rendelkezik, de ott fémkeresős tevékenységet végez, az szabálysértést követ el, pénzbírsággal sújtható.
Véleményem szerint, a fent ismertetett szabályozás mindenki számára elfogadható, betartható, betartatható, ellenőrizhető, megnyugtató megoldást eredményezhetne, amely nem ellentétes más országok alkalmazásaival.
Őszintén remélem, hogy Rigó Úr továbbítja az anyagot azok számára, akik valóban a megoldást keresik, és ezt nem elsősorban a tiltásban látják!
2011.március 07-én a Zalaegerszeg melletti Botfa településen súlyos tragédia történt.
Mint azt a sajtó hírül adta, a rendőrség közleménye szerint a detonációt egy 149 milliméteres, második világháborús tüzérségi rombológránát okozta, melyet a robbanásba belehalt férfi egy korongvágóval próbált kettéfűrészelni.
A tragédia ráadásul egy kistelepülésen történt, ahol ártatlan emberek életét is veszélyeztette az elhunyt.
Az eset számost kérdést vet fel. A laikusok csupán most szembesültek azzal, hogy léteznek olyan személyek, akik háborús eszközöket gyűjtenek.
A sajtó és a különböző TV csatornák napokon át kiemelt híradásaikban számoltak be az esetről, és a mentesítést végző tűzszerészek, és katasztrófavédők munkájáról.
A rendőrség azonnal forró nyomon indult el, és számos más gyűjtőnél tartottak házkutatásokat, lefoglalásokat.
A következő héten az MTV1 Kékfény c. műsora is levetített egy riportot, ahol három szerintük szakértőt szólaltatott meg.
Sajnálatosan a riport meglehetősen egyoldalúra sikerült - ki tudja miért? - de a másik oldalról senkit nem szólaltatott meg.
A HIM "szakértője" éles bírálatokat fogalmazott meg, és egyenesen hullarablónak, sírrablónak kiáltotta ki a hadi relikviák gyűjtőit.
A másodikként megszólaló pszichiáter "szakértő" - aki tisztán látszott egyetlen amatőr kutatóval, vagy gyűjtővel nem találkozott életében - kijelentette, ezeknek a szenvedélybeteg embereknek ez a veszély kell az életükbe, mert ettől érzik férfinak magukat!
A harmadikként megszólaló tűzszerész "szakértő" kijelentette - vajon honnan vette az adatokat? - hogy tízezerszám találhatók az országban illegális lőszerraktárak.
A műsor természetesen igyekezett drámai hangulatot teremteni, már-már csöpögött a vér a TV nézők készülékeiből.
És mindenki gyanakodni kezdett a szomszédjára!
Ezek után már nem is volt meglepő, amikor a sajtóban szinte másnap megjelent a hír:
Törvénymódosítást kezdeményez Rigó Csaba, a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője a tragikus botfai robbanás miatt.
A hatóságok ezért a jövőben azt is büntetnék, ha valaki eltitkolja, hogy illegális fegyvergyűjteményről tud valahol.
A botfai eset miatt a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője, Rigó Csaba olyan törvénymódosítást kezdeményez, amely alapján a jövőben büntethető lenne, ha valaki a tudomására jutott életveszélyes fegyvergyűjteményről nem tesz bejelentést. A javaslatot már elküldték a közigazgatási minisztériumnak, a törvénymódosítás legkorábban jövőre léphet életbe. - adja hírül a sajtó.
Már csupán az a kérdés, honnan tudja az állampolgár, hogy egy fegyvergyűjtemény legális, vagy illegális?
Megkérdezi a szomszédját?
- Te Sanyi! Azok a fegyverek a falon legálisak, vagy illegálisak?
Mert ha illegális, menten feljelentelek!
A helyzet megoldására bejelentett tiltás, egy régi kort idéz.
Tiltsuk meg még a tiltást is!
És mindenki jelentse fel a szomszédját, különben lecsukjuk!
Természetes mi magunk is szorgalmazzuk egy Európai szabályozás bevezetését.
Be kell látni, a jelenleg érvényben lévő jogszabályok amelyek ezt a tevékenységet is hivatottak volnának kezelni régiek, elavultak, és nem követték le a változásokat.
A lőfegyverek hatástalanítására, és a haditechnikai eszközök birtoklására vonatkozó jogszabályok már így is lényegesen szigorúbbak, mint bárhol az EU tagállamaiban!
Nem hogy szigorítani kellene, de a jogharmonizációnak megfelelően közelíteni az EU-ban alkalmazott sokkal enyhébb szabályozáshoz!
A megoldás nem a szigorításban keresendő.
Egy új törvényre van szükség, amely elismeri, megengedi, de szigorúan szabályozza ezt a fajta tevékenységet.
Mi amatőr hadszíntérkutatók, és gyűjtők már évek óta szorgalmazzuk egy hasonló törvény megalkotását, de mindeddig süket fülekre találtak a kéréseink, javaslataink.
Azt is megjósoltuk, hogy a szabályozás hiánya miatt rövidesen tragédia fog bekövetkezni, és meggyőződésünk hogy sajnos nem ez az eset volt az utolsó!
Nemrégiben megkerestem Rigó Csaba Kormánymegbízott Urat, és a segítségét, közreműködését kértem.
Megbeszéltük, hogy eljuttatja az illetékes miniszternek a mi javaslatunkat, amely véleményünk szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.
Mi magunk is alávetnénk magunkat egy állandó szoros kontrollnak, szakmai felügyeletnek, és akár a rendszeres hatósági ellenőrzéseknek a következők szerinti megoldás alkalmazása esetén.
Egy munkaanyagot készítettünk, amely nagy vonalakban tartalmazza elképzeléseinket, amelyet a törvényalkotásig természetesen még lehetne finomítani:
Hadi relikviák gyűjtőire, és az hadszíntér kutatókra vonatkozó törvényi szabályozás előkészítő munkaanyaga
Előzmények: 2011. márciusában halálos balesetet szenvedett egy világháborús lőszereket és robbanóeszközöket gyűjtő férfi a Zala Megyei Botfa településen. Az eset mindenkit megdöbbentett, és ráébresztett, hogy azonnali beavatkozásra van szükség.
Mi, az érintett hazai civilszervezetek vezetői évek óta szorgalmazzuk egy tiszta, átlátható, szabályozható jogszabályi környezet kialakítását, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek.
Hazánkban a hadi relikviák gyűjtőinek, és a fémkeresős, hobbirégészek, hadszíntér kutatók tevékenységét szinte semmiféle jogszabályi rendelkezés jelenleg nem szabályozza.
Az idevonatkozó jogszabályok vagy túlzottan szigorúak, vagy túlzottan engedékenyek.
Ilyenek például a Btk.-ban a lőfegyverek hatástalanítására vonatkozó jogszabályok, amelyek szigorúbbak mint bárhol az EU más tagállamában, vagy ugyancsak a Btk. 263/A§, visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel, aminek a mellékletét képező felsorolásban szinte az összes csajka, kulacs, és molinóalsó felsorolásra került értelmetlen túlkapásokat, felesleges eljárásokat eredményezve. A haditechnikai termék kategóriájába sorolja szinte az összes olyan tárgyat, amelyet szintén bármely EU tagállam állampolgára szabadon tarthat. Ezt a törvényt is egyértelművé kellene tenni, a hadi relikviákat ebből a felsorolásból törölni kellene úgy, hogy csak a modern hadviselésben ma is alkalmazott eszközökre vonatkozzék, amelyek hazánk fegyveres erőinél ma rendszerben vannak.
Az I. II. világháborús eszközök, felszerelési tárgyak nyilvánvalóan nem veszélyeztetik hazánk biztonságát, így azok kereskedelmét felesleges korlátozni!
Ezzel az értelmetlen korlátozással lehetetlenné teszik azt hogy egy bárhol az EU területén élő állampolgár egy Magyar állampolgárral kereskedjen, cseréljen, stb.
Az általunk elkészített javaslat előnyei a következők:
- a fémkeresős, gyűjtői tevékenység ellenőrizhetővé, átláthatóvá válik,
- nyomon követhetővé válik a hatástalan lőfegyverek mozgása,
- a robbanótestek nem haza kerülnek, hanem bejelentésre,
- a megtalált, bejelentett lőfegyverek hatástalanításából állami bevétel keletkezik,
- megnő a szabályos hatástalanítási igazolással rendelkező fegyverek aránya,
- megszűnik az otthoni „szereld magad” mozgalom, ami a balesetek legfőbb okozója,
- az oktatásból, vizsgából állami bevétel, adóbevétel keletkezik,
- nem rohangálnak keresztbe-kasul fémkeresősök az országban, beleértve a régészetileg, vagy természetvédelmi okból védett területeket is,
- nem kell az ellenőrzésre több pénzt, vagy rendőrt fordítani mint eddig.
Nemzetközi kitekintés:
Az Egyesült Királyságban a fémkeresés legális, feltéve hogy engedélyt adott erre a föld tulajdonosa, és a terület nem minősül műemléknek, vagy nem esik régészeti védelem alá. Angliában és Walesben az önkéntes jelentéstételt írják elő a megtalált leletekre.
Egyesült Államok:
Szabályozzák e törvények a fémkeresős tevékenységet?
Igen. Szövetségi szinten, mind szövetségi parkok, minden amerikai park, valamint a történelmi helyszínek és műemlékek kincsvadászata nem megengedett.
De elméletileg letartóztatnak már abban az esetben is, ha csak a fémdetektorral ülsz az autóban egy nemzeti parkban.
A legtöbb őr, és ez nem nevetséges, kb 60%-uk azaz az őrök mintegy kétharmada az állam valamilyen korlátozás hatálya alá eső állami parkot őriz. Ez változik a Minnesotaban, amely abszolút azt mondja, nem lehet egy fémdetektor sem bármilyen állapotban parkban. Wisconsinban van, hogy kap engedélyt valaki az állami park területére de ez egyedi elbírálás alá esik, és az állami park vezetője adhatja ki. Egyes parkok pedig lehetővé teszik. Meg kell fizetned 5 $-t, és kapsz egy engedélyt. A többi állami parkokban, például a történelmi parkokban azt mondhatjuk, "nem." De ez rettenetesen változó. Mintegy az állam kétharmadában valamilyen módon változik a szabályozás az "egyáltalán nem", az "igen", "ebben az időben, ilyen körülmények között." Természetesen, a fő szabály, hogy csak kérni lehet! Ha valaki egy állami parkba megy, meg kell kérdezni, hogy a kincskeresés megengedett vagy sem? A legtöbb amerikai városban nincs korlátozás a kincskeresésre, de tilos a vandalizmus, és nem lehet elpusztítani a javakat.
Minden országban más-más korlátozások vannak bevezetve. Vannak ahol hozzánk hasonlóan gyakoriak a házkutatások. Azonban a szigorú szabályozás gyakran vezet a helyzet súlyosbodásához, hiszen a tevékenységet teljesen illegalitásba kényszeríti, és még átláthatatlanabbá válik a hatóságok számára.
Általános rendelkezések:
Hadi relikvia gyűjtő: hadi relikvia gyűjtő lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét gyűjtői tevékenységével nem veszélyezteti.
Gyűjteményében kizárólag hatástalanított, veszélyes anyagoktól mentes haditechnikai eszközöket tart.
Hadi relikvia: Hadi relikviának minősülnek mindazon felszerelési tárgyak, haditechnikai eszközök, fegyverek, amelyek nem képeznek muzeális értéket, azaz koruk 1711 utánra tehetők.
A relikviák (felszerelési tárgyak, kitüntetések, egyenruhák, szúró-vágófegyverek, hatástalanított lőfegyverek) és olyan tüzérségi, vagy gyalogsági lövedékek lehetnek, amelyek veszélyes anyagot, vagy robbanóanyagot nem tartalmaznak!
A hadi relikviák gyűjtői a vásárlás, vagy csere útján birtokukba került hatástalanított lőfegyverekről, lőszerekről, hadi eszközökről, kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és esetleges ellenőrzéskor azt bemutatni. ( Kivétel ez alól a felszerelési tárgyak köre, pl. kitüntetés, jelvény, csajka, kulacs, bajonett, egyenruha, stb. azaz azok az eszközök, amelyeket hatástalanítani sem szükséges, mivel a társadalomra nem veszélyes eszközök kategóriába sorolhatók. )
Az esetleges változásokat a saját nyilvántartásában rögzíteni. Eladás esetén a vevő adatait rögzíteni, hogy tárgyak mozgása folyamatosan nyomon követhetők legyenek. Ez kizárólag a hatástalanított lőfegyverekre, lövedékekre, kézigránátokra, aknatestekre vonatkozna.
Amatőr hadszíntérkutató: amatőr hadszíntérkutató lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét kutatói tevékenységének végzésével nem veszélyezteti.
Tevékenységét kizárólag szakmai szervezet, vagy civil szervezet tagjaként, ellenőrzött körülmények között végzi, a szervezet által leírt szakmai, és etikai szabályokat minden körülmények között betartja.
Kutatói tevékenységet kizárólag egy a kutatómunka végzéséhez szükséges minimális szakmai képzés elvégzését követően, hatósági vizsgán történő megfelelés esetén végezhet.
Kutatókat, befogadó szervezetek lehetnek: mindazok az Állami, társadalmi, vagy civil szervezetek, amelyek a kutatókat, tagjaik sorába befogadják, és az ott végzett szakmai munkáért, terepen történő kutatások, hadisír gondozás, kiállítások szervezése, hadtörténelem népszerűsítéséhez kapcsolódó egyéb programok szervezéséért, felelősséget vállalnak.
A szükséges szakmai képzést, és feltételrendszert biztosítják.
Működésük során ellenőrzést, szakmai felügyeletet gyakorolnak tagságuk felett.
A törvényi, és szakmai előírások betartásáért a szervezet szakmai vezetője felel.
Együttműködik a hatóságokkal, a tudomására jutott jogsértéseket haladéktalanul bejelenti, a jogsértést megszünteti!
A szervezet kutatómunkát kizárólag a szükséges engedélyek beszerzésével végezhet. Kizárólag egy adott terület tulajdonosának, kezelőjének írásos jóváhagyásával. A szervezet köteles meggyőződni a kutatómunka megkezdése előtt arról, hogy a terület nem áll régészeti, természetvédelmi oltalom alatt.
A szervezet tagjai részére arcképes igazolványt állít ki. A kutatómunka során a kutató köteles az igazolványt magánál tartani, és hatósági ellenőrzés során ezzel igazolni magát.
A terepen történő kutatómunka során esetlegesen feltalált robbanótesteket a kutatás vezetője, a törvényben előírt módon köteles körbekeríteni, a helyszínt biztosítani, és haladéktalanul bejelenteni!
A kutatás vezetője jogosult a Honvédségi Tűzszerész Ügyelet közvetlen számát hívni bejelentés céljából.
Ennek előnye, hogy a kutatásvezető konkrét információt tud adni a tűzszerészet részére, milyen fajtájú, típusú robbanótestre kell felkészülniük a helyszínre történő kiérkezéskor.
A kutatás eredményéről a kutatás vezetője köteles pontos feljegyzést, kutatási naplót vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni.
A kutatás során előkerült leletanyagokat rendszerezni, katalogizálni, arról pontos leltárt készíteni. Az esetlegesen előkerült hadieszközök, mint például kézi lőfegyverek(kivéve a robbanótestek, lőszerek!)hatástalanítását, amennyiben az műszakilag megoldható, a szervezet szakmai irányítója kérheti. A fegyvereket egy központi gyűjtőhelyre szállítják, majd egy erre kijelölt szakműhelyben hatástalanítják.
A bejelentett lőfegyverek hatástalanítása kedvezményes áron történne, ezzel is ösztönözve a kutatókat a bejelentési kötelezettség betartására. A hatástalanítás kedvezményes, de térítésköteles volna. Annak költsége a tagot, vagy a szervezetet terheli, attól függően, kinek a tulajdonába kerülne a hatástalanított lőfegyver. A hatástalanítást az erre a célra kijelölt szakműhely végzi, a hatástalanítás elvégzéséről hivatalos igazolást állít ki.
A fellelt hadieszköz, lőfegyver, lőszer, hadianyag, csak a hatástalanítási igazolás kiállítását követően kerülhetne a tag, vagy szervezet tulajdonába, és kerülhet be gyűjteménybe, vagy kiállítási célú felhasználásra. A tagság birtokában lévő hatástalanított eszközökről kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni. Az esetleges változásokat rendszeresen lejelenteni. A nyilvántartásokat a rendőrhatóságnak bármikor jogában állna ellenőrizni, azt összevetni a tag lakásán megtalálható eszközökkel.
A szervezeteket, és a tagokat a rendőrség jogosult bármikor előzetes bejelentés nélkül, szúrópróbaszerűen, házkutatási engedély nélkül is ellenőrizni.
Ellenőrzéskor a szervezet köteles kiadni a felé lejelentett gyűjteményi darabok listáját, a tagok névsorát.
A hatóság jogosult a listán szereplő tárgyakat a tag lakóhelyén ellenőrizni. Meggyőződni arról, hogy valóban azok vannak a birtokában, amelyeket korábban lejelentett.
Amennyiben a leltár valamilyen okból nem egyezik a nála lévő tárgyakkal, vagy szándékosan nem jelentett le bizonyos tárgyakat, azokat a hatóságnak jogában áll lefoglalni, és ebben az esetben szabálysértési bírságot kiszabni.
Amennyiben az amatőr kutatónál, vagy gyűjtőnél éles lőfegyvert, vagy robbanószert találnak, a BTK. szerinti büntető eljárást kezdeményeznek.
Aki a fent leírtak szerint nem tudja igazolni, hogy valamelyik szervezet keretein belül végzi a fémkeresős tevékenységet, de a cselekményt megvalósítja, illetve egy adott területen a tulajdonos írásos engedélyével nem rendelkezik, de ott fémkeresős tevékenységet végez, az szabálysértést követ el, pénzbírsággal sújtható.
Véleményem szerint, a fent ismertetett szabályozás mindenki számára elfogadható, betartható, betartatható, ellenőrizhető, megnyugtató megoldást eredményezhetne, amely nem ellentétes más országok alkalmazásaival.
Őszintén remélem, hogy Rigó Úr továbbítja az anyagot azok számára, akik valóban a megoldást keresik, és ezt nem elsősorban a tiltásban látják!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)