Könyvek

Kezdettől azon voltam, hogy meg tudjam változtatni a rólam kialakult képet, azaz ki tudjak törni abból a skatulyából ahová belekényszerítettem magam a "móri ügy" kapcsán. Foglalkozom a hadisírjaink megmentésével, kiállításokat rendeztem nagy múzeumokban, emlékparkot alakítok ki a Vértesben, és azóta megjelent három könyvem is. Kettőben társszerő vagyok, egy pedig saját. De valahogy még ezek ellenére sem sikerült kitörni ebból, hiszen ha valaki megtudja mivel foglalkozom, azonnal megkérdezi: Mi volt a legnagyobb találásod? És persze valóban, bár ezer más dolgot találtam, mégis ez volt a leghíresebb, vagy hírhedtebb!? 

Az első könyvünk dr. Bene Jánossal közös munkánk, lássuk mit is írnak a bevezetőjéhez a könyvesboltok?

Vértes a huszárok Doberója

1944. március 19., hazánk német megszállása után alig néhány nappal a frontokon egyre szorultabb helyzetbe kerülő német hadvezetés Hans von Greiffenberg gyalogsági tábornok, budapesti német katonai attasé, majd 1944. április 1-jétől a Wehrmacht magyarországi meghatalmazott tábornokán keresztül kérte Horthy Miklós kormányzótól a lovashadosztály mozgósítását és a frontra küldését. A legfelső magyar politikai és katonai vezetés azonban semmiképpen sem akarta ezt a hazai viszonyokhoz mérten korszerűen felszerelt, feltétlen kormányzóhű, s a kormányzó kedvencének tartott seregtestet az ország határain kívül bevetni, s az ekkor már felismert idegen érdekekért elvéreztetni. Az egyre erőszakosabb német követelések után végül a kormányzó hozzájárult a hadosztály mozgósításához, de kérte, hogy a hadosztályt jellegének megfelelően alkalmazzák, tehát üldözésre, egy-egy terület megtisztítására, s lehetőleg az anyaország közelében, hogy a tél beálltával kivonva, itthon teleltessék át az értékes lóállományt. A magyar katonai vezetés álláspontja az volt, ha már mindenképpen be kell vetni a lovashadosztályt, az az 1. hadsereg kötelékében, a Kárpátok védelmében történjék...

Második könyvemben a "fémkeresőzők" furcsa, zárt világába csaltam el az olvasóimat. Ebben külön fejezet az a bizonyos "móri ügy"!

Corpus delicti, avagy: én voltam a "móri ügy" kulcsa?

Lássuk, mit írnak róla?

A szerző nyilván maga sem gondolta egykor, hogy a békeidőben Magyarországon eddig elkövetett legsúlyosabb vérengzés megoldóembere lesz, az meg pláne nem juthatott eszébe, hogy mindezért egy évtizedekig tartó, megalázó harc lesz a jutalma. A móri ügy immár végérvényesen a hazai igazságszolgáltatás stigmája marad, és ezen senki nem akar változtatni azok közül, akik megtehetnék ezt. Úgy tűnhet a történetek nagy részét már ismerjük, mégis ugyanaz a benyomás keríthet hatalmába, mint eleinte: a történetek egy csavaros kalandfilm forgatókönyvébe illenek, de teljesen hiányzik belőlük a megnyugtató megoldás legkisebb lehetősége is. Bátorság, becsület, kitartás - ezek jutnak az ember eszébe, amikor elolvassa Szebenyi István Corpus delicti című könyvét. Akiket érdekelnek egy igaz ember izgalmas, és sok esetben fájóan tanulságos történetei, azoknak lebilincselő olvasmány lesz…

A harmadik könyvemet Szabó Péter szerzőtársammal írtam. Talán ez az a könyv, amivel magam is elégedett vagyok. Hiszen próbáltunk a hitelessége törekedni, és az idáig elhallgatott dolgokat is a felszínre hozni. Sok-sok személyes történet van az írásban, a hozzátartotókkal folytatott beszélgetéseim anyaga, a tőlük kapott korabeli fotók, stb.

Az utolsó töltényig - Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán

A második világháború egyik utolsó jelentős harcai részben a Vértes hegységet sem kerülték el. Budapest védői 1944 decemberétől 1945 februárjáig komoly szovjet erőket kötöttek le, ugyanakkor a Vörös Hadsereg szintén hatalmas kontingenssel vonult fel a Vértestől délre, hogy megtörje a német és magyar csapatok ellenállását és ezt követően elindíthassa a Bécs irányú támadó offenzíváját. A szovjet hadvezetést ebbéli törekvésében főleg a német seregtestek

akadályozhatták meg, a leharcolt 1. huszárhadosztály és a 2. páncéloshadosztály harcolva vonult vissza. Jóllehet az általános hadihelyzet a főváros körülzárása után - a korabeli szlogent idézve - "reménytelen, de nem kilátástalan" volt, egyes magyar honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot tanúsítottak a végső küzdelemben. Könyvünk egyedülálló és egyben hiánypótló. Tudomásunk szerint először fordul elő, hogy egy történész és egy amatőr hadirégész fog össze annak érdekében, hogy egy történelmi eseményt több oldalról

feltárjon. A könyvünkben a hazai, a német és orosz levéltárak dokumentumainak feldolgozásán kívül teret adunk a szovjet katonák háborús visszaemlékezéseinek is. Betekintést kaphatunk a magyar és a szovjet katonák lövészárkokban töltött mindennapjairól. Írásaik által megelevenednek a Vértes hegységben lezajlott harcok helyszínei, az egykori védelmi állások. Az egykori hadszíntér kutatói a helyszíneken megtalált nyomokat és tárgyakat, mintegy "korabeli bűntény" helyszínét kutatva elemzik. A feltárt tárgyi emlékek bizonyítják az ott történt eseményeket.

Akit esetleg érdekelnek ezek a történetek, azok talán egy kicsit engem is másként ismerhetnek meg mint ahogyan arról sokszor a bulvár beszámolt. Megszállott vagyok, és ez bizonyára nem is fog elmúlni soha! Legendák nyomában járok, és csak azt hiszem el amit magam is bizonyítani tudok!