Könyvek
Vértes a huszárok Doberója
1944. március 19., hazánk német
megszállása után alig néhány nappal a frontokon egyre szorultabb helyzetbe kerülő
német hadvezetés Hans von Greiffenberg gyalogsági tábornok, budapesti német
katonai attasé, majd 1944. április 1-jétől a Wehrmacht magyarországi
meghatalmazott tábornokán keresztül kérte Horthy Miklós kormányzótól a
lovashadosztály mozgósítását és a frontra küldését. A legfelső magyar politikai
és katonai vezetés azonban semmiképpen sem akarta ezt a hazai viszonyokhoz
mérten korszerűen felszerelt, feltétlen kormányzóhű, s a kormányzó kedvencének
tartott seregtestet az ország határain kívül bevetni, s az ekkor már felismert
idegen érdekekért elvéreztetni. Az egyre erőszakosabb német követelések után
végül a kormányzó hozzájárult a hadosztály mozgósításához, de kérte, hogy a
hadosztályt jellegének megfelelően alkalmazzák, tehát üldözésre, egy-egy terület
megtisztítására, s lehetőleg az anyaország közelében, hogy a tél beálltával
kivonva, itthon teleltessék át az értékes lóállományt. A magyar katonai vezetés
álláspontja az volt, ha már mindenképpen be kell vetni a lovashadosztályt, az
az 1. hadsereg kötelékében, a Kárpátok védelmében történjék...
Második könyvemben a "fémkeresőzők" furcsa, zárt világába csaltam el az olvasóimat. Ebben külön fejezet az a bizonyos "móri ügy"!
Corpus delicti, avagy: én voltam a "móri ügy" kulcsa?
A szerző nyilván maga sem
gondolta egykor, hogy a békeidőben Magyarországon eddig elkövetett legsúlyosabb
vérengzés megoldóembere lesz, az meg pláne nem juthatott eszébe, hogy mindezért
egy évtizedekig tartó, megalázó harc lesz a jutalma. A móri ügy immár
végérvényesen a hazai igazságszolgáltatás stigmája marad, és ezen senki nem
akar változtatni azok közül, akik megtehetnék ezt. Úgy tűnhet a történetek nagy
részét már ismerjük, mégis ugyanaz a benyomás keríthet hatalmába, mint eleinte:
a történetek egy csavaros kalandfilm forgatókönyvébe illenek, de teljesen
hiányzik belőlük a megnyugtató megoldás legkisebb lehetősége is. Bátorság,
becsület, kitartás - ezek jutnak az ember eszébe, amikor elolvassa Szebenyi
István Corpus delicti című könyvét. Akiket érdekelnek egy igaz ember izgalmas,
és sok esetben fájóan tanulságos történetei, azoknak lebilincselő olvasmány
lesz…
Az utolsó töltényig - Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán
A második világháború egyik
utolsó jelentős harcai részben a Vértes hegységet sem kerülték el. Budapest
védői 1944 decemberétől 1945 februárjáig komoly szovjet erőket kötöttek le,
ugyanakkor a Vörös Hadsereg szintén hatalmas kontingenssel vonult fel a
Vértestől délre, hogy megtörje a német és magyar csapatok ellenállását és ezt
követően elindíthassa a Bécs irányú támadó offenzíváját. A szovjet hadvezetést
ebbéli törekvésében főleg a német seregtestek
akadályozhatták meg, a leharcolt
1. huszárhadosztály és a 2. páncéloshadosztály harcolva vonult vissza. Jóllehet
az általános hadihelyzet a főváros körülzárása után - a korabeli szlogent
idézve - "reménytelen, de nem kilátástalan" volt, egyes magyar
honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot
tanúsítottak a végső küzdelemben. Könyvünk egyedülálló és egyben hiánypótló.
Tudomásunk szerint először fordul elő, hogy egy történész és egy amatőr hadirégész
fog össze annak érdekében, hogy egy történelmi eseményt több oldalról
feltárjon. A könyvünkben a hazai,
a német és orosz levéltárak dokumentumainak feldolgozásán kívül teret adunk a
szovjet katonák háborús visszaemlékezéseinek is. Betekintést kaphatunk a magyar
és a szovjet katonák lövészárkokban töltött mindennapjairól. Írásaik által
megelevenednek a Vértes hegységben lezajlott harcok helyszínei, az egykori
védelmi állások. Az egykori hadszíntér kutatói a helyszíneken megtalált
nyomokat és tárgyakat, mintegy "korabeli bűntény" helyszínét kutatva
elemzik. A feltárt tárgyi emlékek bizonyítják az ott történt eseményeket.