Egy mai cikk:
* MTI
* 2011-11-30 16:56
Nem jogerősen 4,9 millió forintot ítélt meg a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyverek megtalálójának a nyomravezetői díjjal összefüggésben a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) szerdán kihirdetett nem jogerős ítéletében.
Ezekkel a fegyverekkel öltek a nyolc halálos áldozatot követelő, 2002-ben elkövetett móri bankrablásnál, és a tettesek DNS-maradványait is azonosították a fegyvereken, így a Mórral kapcsolatban felajánlott - és már évekkel ezelőtt kifizetett - nyomravezetői díjjal kapcsolatban is eljárások indulhatnak.
A veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket 2006 őszén a Tatabánya és Tarján közti út melletti erdőben egy rejtekhelyen találta meg, majd szolgáltatta be a rendőrségnek Szebenyi István hobbi fémkereső, aki a polgári perben eredetileg a teljes 10 milliós nyomravezetői díjat követelte, majd a per közben ezt leszállította 4,9 millióra.
A veszprémi postásgyilkosság és más, postai dolgozók elleni támadások ügyében ugyanis korábban már kifizették a 10 milliót egy tanúnak, aki a rendőrség szerint nyomravezető. A tanú azonban csak azután jelentkezett a rendőrségen, hogy a sajtóból értesült a megtalált fegyverekről. A rendőrség mégis azon az állásponton volt, hogy Szebenyi nem közvetlenül segítette az elkövetők kézre kerítését, ő csak a fegyvereket találta meg.
A PKKB azonban szerdán kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa beszolgáltatott fegyverek nélkül nem derülhetett volna fény a veszprémi postásgyilkosságra, így részben neki is jár a kitűzött díj. A Herendi Városi Bíróság 2009 nyarán már a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítése ügyében a település önkormányzata által felajánlott 200 ezer forintos nyomravezetői díjjal kapcsolatban jogerősen kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa megtalált fegyverek nélkül nem jelentkezett volna a tanú, és akkor nem is fogták volna el az elkövetőket, így pedig a hobbi fémkeresőnek is jár a város által felajánlott nyomravezetői díjból 100 ezer forint. Erre a döntésre a PKKB is egyetértőleg hivatkozott szerdai nem jogerős ítéletében.
A PKKB döntésében Szebenyi István felperesnek az eljárás során módosított keresetével egyezően kötelezte a Magyar Postát, mint elsőrendű alperest 3 millió 250 ezer forint megfizetésére, az ORFK-t, mint másodrendű alperest 1,4 millió forint megfizetésére, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot pedig 250 ezer forint megfizetésére a 2007-től járó kamatokkal együtt. A határozathirdetésen a bíró a jelen lévő felperesnek átadta az írásba foglalt ítéletet, ám a három alperes ezúttal nem képviseltette magát, így egyelőre nem tudni, hogy fellebbeznek-e.
A móri ügyben korábban 25 millió forintot fizetett ki a rendőrség Kiglics Attilának, mint nyomravezetőnek, aki a Kaiser Ede és Hajdú László ellen folyó per vádlottja és egyúttal koronatanúja is volt, ugyanis a 8 halálos áldozatot követelő bankrablással kapcsolatban terhelő vallomást tett két társára. Kiglics Attila azt vallotta, hogy Kaiser felvetette neki, rabolják ki közösen a móri bankfiókot, ő azonban elzárkózott ettől. A Kaiser Edére 2005 őszén jogerősen kiszabott tényleges életfogytiglan részben ezen a tanúvallomáson alapult, ráadásul a bíróság még nyomatékos enyhítő körülményként is figyelembe vette Kiglics vallomását az ő cselekményei miatt kiszabott büntetés mértékének megállapításánál.
Kaiser már megkezdte tényleges életfogytiglani szabadságvesztésének letöltését, amikor előkerültek a Szebenyi által megtalált fegyverek és kiderült, hogy Kaisernek és Hajdúnak semmi köze a móri mészárláshoz. Az azóta is rekordösszegűnek számító nyomravezetői díjat azonban a rendőrség nem kérte vissza Kiglicstől.
A Szebenyi által megtalált és a rendőrségnek beszolgáltatott fegyverek, illetve más információk, bizonyítékok alapján 2007-ben rendőrkézre került valódi elkövetők közül Nagy László, aki a feltételezések szerint a gyilkosságok zömét elkövette, még a büntetőper előtt a fogva tartása során egy büntetés-végrehajtási intézetben öngyilkos lett. Így egyedül Weiszdorn Róbertet ítélték el jogerősen a móri mészárlás miatt, büntetése életfogytiglani szabadságvesztés, melyből leghamarabb 40 év múlva engedhető feltételes szabadságra.
Én ...az ország "leggazdagabb" csórója... :-)
2011. november 30., szerda
Győztünk elsőfokon!
A mai napon a Pesti Központi Kerületi Bíróság igazságot szolgáltatott keresetemben. Immár valóban elmondható, megszületett a "móri fiaskó" néven elhíresült ügyben talán az első valóban igazságos ítélet.
Mindvégig hittem az igazamban, egy percig sem volt semmiféle kétségem. Akkor sem amikor bizonyos szervezetek munkatársai le akartak beszélni a perről, és akkor sem, amikor ismeretlenül zaklattak telefonon, e-mailben, és próbáltak megfélemlíteni.
Köszönöm mindenkinek aki szurkolt nekem akár ismeretlenül is, és persze köszönet Dr. Dezső Antalnak, ügyvédemnek.
Nem állom meg azonban hogy megemlítsem azokat is, akiknek az évek során különböző beadványokat, leveleket írtam az ügyben, de nem segítettek. Voltak akik egyszerűen válaszra sem méltattak.
Levelet írtam pl. az előző, és a jelenlegi kormány belügyminisztereinek, akik nem segítettek. Szintén írtam az előző, és a jelenlegi miniszterelnöknek, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző, és a jelenlegi országos rendőrfőkapitánynak, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző és jelenlegi köztársasági elnöknek, akik szintén nem álltak mellém, de a jelenlegi legalább válaszolt...
Nekik tehát nem tartozom köszönettel semmiért, de nem neheztelek rájuk. Biztosan sok az enyémnél sokkal fontosabb ügyben kell naponta eljárniuk, és az ehhez hasonló csip-csup ügyekre nincs energiájuk...
Talán el sem jutott a fülükig a segélykiáltásom, és nem hallották meg, hogy nem kunyerálok, csupán annyit kérek amennyi jár... egy forinttal sem többet!
Még vállveregetést sem! Csupán annyit, amit kitűztek, és megszolgáltam.
Részükről valójában erre is számítottam, nem vártam köszönetet, hiszen az sem volna őszinte. Számomra valójában nem csupán a mai nap jelenti a sikert, hanem az a tény is hogy véletlen közreműködésemmel megszabadítottam az országot egy tömeggyilkostól, aki bármikor szeretteink, barátaink, ismerőseink életére törhetett volna.
Sikerként könyvelem el továbbá hogy a veszprémi postai dolgozó Fódi György, és a móri mészárlás során elhunyt áldozatok hozzátartozói valóban az elkövetőket, vagy elkövetőt tudhatják rács mögött.
Sikerként könyvelem el továbbá, hogy az ebben az ügyben ártatlanul elítélt Kaiser Ede és Hajdú László nevéhez nem tapad móri vér, és Kaiser előbb-utóbb kiszabadulhat.
Bízom benne, hogy él a sorstól kapott lehetőséggel, és jó útra tér szabadulását követően.
A sok korábbi ígérettel ellentétben azonban hiányolom az elrontott ügyben közreműködők felelősségre vonását. Néhány alkalommal ígéretet tettek erre, de valójában mindmáig elmaradt a vizsgálat, és a felelősök megnevezése.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az általam perelt, és megnyert összeg valójában az adófizetők pénze, és ezzel az elhúzódó perpatvarral tulajdonképpen folyamatosan ők vannak megkárosítva, hiszen a kamatok kifizetése is őket terheli.
Nagyon fontos döntés született ma, egy bölcs, és igazságos döntés.
Ezzel együtt továbbra is méltatlannak tartom azt, hogy egy ennyire nyilvánvaló ügyben egyáltalán a bíróságon, szemben álló félként kell hogy álljak a rendőrséggel. Azzal a rendőrséggel, akiknek tulajdonképpen tálcán kínáltam fel a veszprémi postásgyilkosság, és a móri mészárlás ügyeinek megoldását.
Megfogadtam az elején, végig viszem az ügyemet, nem hagyom annyiban.
Azt is eldöntöttem akkor, hogy a korábban tőlük "köszönetként" kapott üveg bort akkor nyitom majd fel, amikor az egész ügy véget ér.
Tudom hogy közterületen TILOS alkoholt fogyasztani, de úgy gondolom megér számomra egy szabálysértési eljárást ha az ORFK épülete előtt koccintok majd az ügyvédemmel, szeretteimmel, barátaimmal.
Remélem eljön majd rövidesen az a pillanat is!
2011. november 26., szombat
Egy csepp szeretet...
A tegnapi, és a mai napon feleségem és én részt vettünk egy barátunk alapítványának felkérésére önkéntesként a Magyar Élelmiszerbank Egyesület akciójában.
Rászoruló családok számára gyűjtöttünk tartós élelmiszereket, hogy legalább az Ünnepek idején legyen terített asztal azoknál, akik mély szegénységben élnek.
Sajnos egyre többen vannak...
Egy TESCO áruházban hívtuk fel az emberek figyelmét erre a problémára, és kértük őket, tegyenek egy csomag lisztet, cukrot, konzervet, egyebet a kosarukba a saját bevásárlásuk mellé, és kifelé menet adományozzák a szegények számára.
Őszintén meglepődtem, mennyi jóérzésű ember van, aki hajlandó segíteni.
Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak, akik a tatai TESCO-ban vásároltak, és adományukkal támogatták az akciót!
Egy csepp szeretetet mindenképpen eljuttattak ezen a két napon...
2011. november 23., szerda
A móri állatorvosi ló - Megválaszolatlan kérdések a nyolc emberéletet követelő bankrablás ügyében
Annyira jó cikk, hogy ezt fel kell raknom! :-)
Csibra Tibor írása a múlt heti Magyar Nemzet hasábjain volt olvasható.
Büntetőjogilag befejeződött múlt hét csütörtökön a móri bankrablás és gyilkosságok ügyében indított per. Weiszdorn Róbertet – akárcsak az ügyben született korábbi döntések esetében – életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a Legfelsőbb Bíróság (LB), az elítélt legkorábban negyven év múltán bocsátható feltételesen szabadlábra. Az LB bár megfontolásra érdemesnek találta a védelem érveléseit, gyakorlatilag lesöpörte őket a pulpitusról, és Weiszdornt, az elkövető páros életben lévő tagját előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés miatt marasztalta el.
Az ítélet szerint a terhelt abban bűnös, hogy a bankfiókba elsőként belépve az előtérben álldogáló biztonsági őr felé tüzelt a nála lévő pisztolyból, s ezzel a halálát okozta. A vád szerint társa, Nagy László ezután fegyverével öt emberrel végzett a bank belső helyiségeiben, ketten később a kórházban haltak meg, a helyszínelők hat holttestet találtak a bankban.
2002. május 9-én mindenki tudta, hogy elképesztő és egyedülálló bűncselekmény tetteseit keresi a rendőrség. Azt azonban senki nem sejthette, hogy a vérengzés vizsgálata akkora feladat elé állítja a hazai nyomozó hatóságokat, valamint az igazságszolgáltatást, hogy azon a különböző szintű testületek gyakorlatilag elvéreznek. A történtek után hetekkel letartóztatták Kaiser Edét és vélt társát, Hajdú Lászlót. Az egyébként hétpróbás bűnözők mindent tagadtak, Hajdúnak alibije volt. Kaiser hiába bizonygatta, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapesten volt barátnője szüleinek lakásán, nem hittek neki. Aznapi programjának több tanúja is volt, de a hatóságok inkább őket is megvádolták hamis tanúzással. A Fővárosi Bíróságot nem hatották meg a kételyek, a bizonyításban figyelmen kívül hagyták a vádat gyengítő részleteket, és Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélték, a Fővárosi Ítélőtábla pedig gyakorlatilag egy láttamozással helybenhagyta az alaptalan döntést.
A férfi bűnösségében kezdettől kételkedett hazánk egyik legjobb gyilkossági nyomozója, így őt az akkor hivatalos elmélet alátámasztására felettesei gyorsan kivették az ügy vizsgálatából. Bár az elkövetéshez használt fegyvereket nem találták, Hajdút azért biztos, ami biztos alapon elítélték azok beszerzéséért. Aztán öt év múltán bement a rendőrségre egy világháborús relikviákat gyűjtő amatőr történész, és elmondta a nyomozóknak, hogy gondosan becsomagolt fegyvereket, ruhákat talált a Tatabánya környéki erdőkben. Kétszer küldték el a nyomozók, mielőtt kimentek a helyszínre, a fegyverszakértő pedig hamarosan elkészítette jelentését: az egyik pisztollyal lőttek a móri bankban, és azzal végeztek Veszprémben egy postással is. A híradások alapján jelentkezett az a később védetté tett tanú, aki elvezette Nagy Lászlóhoz, illetve Weiszdornhoz a nyomozókat. Nagy titokban írt egy naplót letartóztatása alatt, amelyben – saját szerepét mellékesnek beállítva – feltárta a bankrablás körülményeit, majd öngyilkos lett zárkájában.
A hatóságok mindvégig összezártak a móri ügy vizsgálatában, így az ügyből a hazai igazságszolgáltatás állatorvosi lova lett: a rendőrség, a bíróságok minden lehetséges hibát elkövettek, amit igyekeznek erényükként feltüntetni. Mintha azok ellehetetlenítése lett volna a céljuk, akik akár akaratukon kívül is az igazság kiderítését szolgálták. A Kaisernak alibit igazoló családot bíróság elé citálták még akkor is, amikor jogerős döntés mondta ki, hogy a férfinak nincs köze a móri bankrabláshoz. A fegyverek megtalálóját nem jutalmazták meg, jelenleg is a nyomravezetői díjért pereskedik a hatóságokkal. A rendőrség inkább rendszeresen vegzálja otthonában, ahová hazaviszi a kutatásain felfedezett használhatatlan világháborús eszközöket. Ugyanaz a rendőrség helyénvalónak tartja, hogy a legnagyobb hazai nyomravezetői díjat – 25 millió forintot – kifizették Kaiser egykori bűntársának, aki bizonyítottan hazudott a móri ügyben. Érvelésük szerint a vallomás ugyan hamis volt, de további súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Lehet. Csakhogy a móri ügy nyomravezetőjének jár a nyomravezetői díj, így kifizetése, illetve vissza nem követelése a jogszabályok semmibevétele a hatóságok részéről.
Weiszdorn Róbertet a fent említett bűncselekményekért ítélte el az LB, holott az aktákban sem szerepel több, mint hogy a biztonsági őr felé tüzelt a bankban. Az ügyben nyilatkozó fegyver-, illetve orvos szakértők véleményének változása aggodalomra ad okot: amikor Kaiser ült a vádlottak padján, még azt mondták, nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a pisztolyból kilőtt két lövedék megsebezte az őrt, azt pedig semmiképp, hogy a halálát okozták. Amikor Weiszdorn került sorra, már lehetségesnek tartották ezt. Vajon mi változott meg az akkor öt éve porosodó aktákban? Az LB aztán csütörtökön kijelentette, hogy a terhelt szíven lőtte az áldozatot, aki ettől azonnal meghalt. Punktum. Akkor is, ha ilyet korábban egyik szakértő sem jelentett ki. Akkor is, ha az iratokban az szerepel, hogy az őr még hosszú percekig mozgott a padlón. Akkor is, ha testén csaknem tucatnyi olyan sérülést találtak, amelyek a Nagy Lászlónál lévő géppisztolyból származtak, s mindegyikük halálos volt.
Weiszdorn Róbertet nem lehet sajnálni, és nem szabad mentegetni. Az évszázad bűncselekményének részese volt, ezért a rácsok mögött a helye. A nyolc áldozat, azok családja és saját szerettei miatt is neki kell elszámolnia lelkiismeretével. Magyarországon azonban mindenkinek – bármilyen szörnyűséget követett el – joga van a tisztességes eljáráshoz. Vajon az ügy súlyához mérten tisztességes-e a helyszínelői munka, ha három hónap múlva találják meg az állítólag az őr halálát okozó, Weiszdorn pisztolyából származó lövedéket? Nagytakarítás, a helyiség teljes átrendezése után. Tisztességes-e, hogy ezután bejelentik: a lőmagon az áldozat DNS-ét találták meg, de a legfontosabb tárgyi bizonyítékot egyszer sem hajlandó bemutatni az ügyészség, s még a dokumentációjáról sem tudni semmit? Biztosnak tekinthető-e a genetikai egyezés, ha a golyót olyan szakértői csoport találta meg, amelyik 2002. május 9-én a helyszínen talált összes lőmagot, hüvelyt ömlesztve egyetlen zacskóba rakta, mondván, abból keveset hoztak magukkal?
Tisztességes-e, hogy – bár a védelem többször kérte – az ügyben eljáró egyik bíró sem rendelte el a lövedék bemutatását? Nem voltak rá kíváncsiak? Elég volt hivatkozni rá? Beszédes közjáték volt, amikor a golyó sorsát firtató ügyvédhez így szólt indulatosan az azt állítólag megtaláló fegyverszakértő: „Csak nem képzeli, hogy nem létezik?” Egy ilyen kijelentés ma Magyarországon elég, hogy valamiből megdönthetetlen bizonyíték legyen? Nem állítható, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság néha presszionálja a különböző ügyekben nyilatkozó igazságügyi szakértőket, akiket esküjük köt az igazmondásra. Csak úgy látszik.
A bírák egy része magát teszi komolytalanná, amikor érveket, bizonyítékokat söpör félre csuklóból, s hoz érthetetlen döntéseket. A miértre nem lehet zsigeri választ adni, miszerint a firtatás a bírói szabadság megsértése. Néhányan elfelejtik, hogy tiszteletre méltó hivatásuk révén kötelességük, hogy a társadalom lelkiismerete és a jogszabályok szerinti, igazságos, megtámadhatatlan döntéseket hozzanak. Olyanokat, amelyekhez aztán nem szükségeltetik magyarázat, kiváltképp nem magyarázkodás.
A címben szereplő állatorvosi ló nem élte túl a megpróbáltatásait. A móri aktákat azonban a jelek szerint hiába zárták le, az egyedülálló rémtett körülményeit a döntéshozóknak még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Több a kérdés, mint 2002. május 9-én.
Csibra Tibor írása a múlt heti Magyar Nemzet hasábjain volt olvasható.
Büntetőjogilag befejeződött múlt hét csütörtökön a móri bankrablás és gyilkosságok ügyében indított per. Weiszdorn Róbertet – akárcsak az ügyben született korábbi döntések esetében – életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a Legfelsőbb Bíróság (LB), az elítélt legkorábban negyven év múltán bocsátható feltételesen szabadlábra. Az LB bár megfontolásra érdemesnek találta a védelem érveléseit, gyakorlatilag lesöpörte őket a pulpitusról, és Weiszdornt, az elkövető páros életben lévő tagját előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés miatt marasztalta el.
Az ítélet szerint a terhelt abban bűnös, hogy a bankfiókba elsőként belépve az előtérben álldogáló biztonsági őr felé tüzelt a nála lévő pisztolyból, s ezzel a halálát okozta. A vád szerint társa, Nagy László ezután fegyverével öt emberrel végzett a bank belső helyiségeiben, ketten később a kórházban haltak meg, a helyszínelők hat holttestet találtak a bankban.
2002. május 9-én mindenki tudta, hogy elképesztő és egyedülálló bűncselekmény tetteseit keresi a rendőrség. Azt azonban senki nem sejthette, hogy a vérengzés vizsgálata akkora feladat elé állítja a hazai nyomozó hatóságokat, valamint az igazságszolgáltatást, hogy azon a különböző szintű testületek gyakorlatilag elvéreznek. A történtek után hetekkel letartóztatták Kaiser Edét és vélt társát, Hajdú Lászlót. Az egyébként hétpróbás bűnözők mindent tagadtak, Hajdúnak alibije volt. Kaiser hiába bizonygatta, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapesten volt barátnője szüleinek lakásán, nem hittek neki. Aznapi programjának több tanúja is volt, de a hatóságok inkább őket is megvádolták hamis tanúzással. A Fővárosi Bíróságot nem hatották meg a kételyek, a bizonyításban figyelmen kívül hagyták a vádat gyengítő részleteket, és Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélték, a Fővárosi Ítélőtábla pedig gyakorlatilag egy láttamozással helybenhagyta az alaptalan döntést.
A férfi bűnösségében kezdettől kételkedett hazánk egyik legjobb gyilkossági nyomozója, így őt az akkor hivatalos elmélet alátámasztására felettesei gyorsan kivették az ügy vizsgálatából. Bár az elkövetéshez használt fegyvereket nem találták, Hajdút azért biztos, ami biztos alapon elítélték azok beszerzéséért. Aztán öt év múltán bement a rendőrségre egy világháborús relikviákat gyűjtő amatőr történész, és elmondta a nyomozóknak, hogy gondosan becsomagolt fegyvereket, ruhákat talált a Tatabánya környéki erdőkben. Kétszer küldték el a nyomozók, mielőtt kimentek a helyszínre, a fegyverszakértő pedig hamarosan elkészítette jelentését: az egyik pisztollyal lőttek a móri bankban, és azzal végeztek Veszprémben egy postással is. A híradások alapján jelentkezett az a később védetté tett tanú, aki elvezette Nagy Lászlóhoz, illetve Weiszdornhoz a nyomozókat. Nagy titokban írt egy naplót letartóztatása alatt, amelyben – saját szerepét mellékesnek beállítva – feltárta a bankrablás körülményeit, majd öngyilkos lett zárkájában.
A hatóságok mindvégig összezártak a móri ügy vizsgálatában, így az ügyből a hazai igazságszolgáltatás állatorvosi lova lett: a rendőrség, a bíróságok minden lehetséges hibát elkövettek, amit igyekeznek erényükként feltüntetni. Mintha azok ellehetetlenítése lett volna a céljuk, akik akár akaratukon kívül is az igazság kiderítését szolgálták. A Kaisernak alibit igazoló családot bíróság elé citálták még akkor is, amikor jogerős döntés mondta ki, hogy a férfinak nincs köze a móri bankrabláshoz. A fegyverek megtalálóját nem jutalmazták meg, jelenleg is a nyomravezetői díjért pereskedik a hatóságokkal. A rendőrség inkább rendszeresen vegzálja otthonában, ahová hazaviszi a kutatásain felfedezett használhatatlan világháborús eszközöket. Ugyanaz a rendőrség helyénvalónak tartja, hogy a legnagyobb hazai nyomravezetői díjat – 25 millió forintot – kifizették Kaiser egykori bűntársának, aki bizonyítottan hazudott a móri ügyben. Érvelésük szerint a vallomás ugyan hamis volt, de további súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Lehet. Csakhogy a móri ügy nyomravezetőjének jár a nyomravezetői díj, így kifizetése, illetve vissza nem követelése a jogszabályok semmibevétele a hatóságok részéről.
Weiszdorn Róbertet a fent említett bűncselekményekért ítélte el az LB, holott az aktákban sem szerepel több, mint hogy a biztonsági őr felé tüzelt a bankban. Az ügyben nyilatkozó fegyver-, illetve orvos szakértők véleményének változása aggodalomra ad okot: amikor Kaiser ült a vádlottak padján, még azt mondták, nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a pisztolyból kilőtt két lövedék megsebezte az őrt, azt pedig semmiképp, hogy a halálát okozták. Amikor Weiszdorn került sorra, már lehetségesnek tartották ezt. Vajon mi változott meg az akkor öt éve porosodó aktákban? Az LB aztán csütörtökön kijelentette, hogy a terhelt szíven lőtte az áldozatot, aki ettől azonnal meghalt. Punktum. Akkor is, ha ilyet korábban egyik szakértő sem jelentett ki. Akkor is, ha az iratokban az szerepel, hogy az őr még hosszú percekig mozgott a padlón. Akkor is, ha testén csaknem tucatnyi olyan sérülést találtak, amelyek a Nagy Lászlónál lévő géppisztolyból származtak, s mindegyikük halálos volt.
Weiszdorn Róbertet nem lehet sajnálni, és nem szabad mentegetni. Az évszázad bűncselekményének részese volt, ezért a rácsok mögött a helye. A nyolc áldozat, azok családja és saját szerettei miatt is neki kell elszámolnia lelkiismeretével. Magyarországon azonban mindenkinek – bármilyen szörnyűséget követett el – joga van a tisztességes eljáráshoz. Vajon az ügy súlyához mérten tisztességes-e a helyszínelői munka, ha három hónap múlva találják meg az állítólag az őr halálát okozó, Weiszdorn pisztolyából származó lövedéket? Nagytakarítás, a helyiség teljes átrendezése után. Tisztességes-e, hogy ezután bejelentik: a lőmagon az áldozat DNS-ét találták meg, de a legfontosabb tárgyi bizonyítékot egyszer sem hajlandó bemutatni az ügyészség, s még a dokumentációjáról sem tudni semmit? Biztosnak tekinthető-e a genetikai egyezés, ha a golyót olyan szakértői csoport találta meg, amelyik 2002. május 9-én a helyszínen talált összes lőmagot, hüvelyt ömlesztve egyetlen zacskóba rakta, mondván, abból keveset hoztak magukkal?
Tisztességes-e, hogy – bár a védelem többször kérte – az ügyben eljáró egyik bíró sem rendelte el a lövedék bemutatását? Nem voltak rá kíváncsiak? Elég volt hivatkozni rá? Beszédes közjáték volt, amikor a golyó sorsát firtató ügyvédhez így szólt indulatosan az azt állítólag megtaláló fegyverszakértő: „Csak nem képzeli, hogy nem létezik?” Egy ilyen kijelentés ma Magyarországon elég, hogy valamiből megdönthetetlen bizonyíték legyen? Nem állítható, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság néha presszionálja a különböző ügyekben nyilatkozó igazságügyi szakértőket, akiket esküjük köt az igazmondásra. Csak úgy látszik.
A bírák egy része magát teszi komolytalanná, amikor érveket, bizonyítékokat söpör félre csuklóból, s hoz érthetetlen döntéseket. A miértre nem lehet zsigeri választ adni, miszerint a firtatás a bírói szabadság megsértése. Néhányan elfelejtik, hogy tiszteletre méltó hivatásuk révén kötelességük, hogy a társadalom lelkiismerete és a jogszabályok szerinti, igazságos, megtámadhatatlan döntéseket hozzanak. Olyanokat, amelyekhez aztán nem szükségeltetik magyarázat, kiváltképp nem magyarázkodás.
A címben szereplő állatorvosi ló nem élte túl a megpróbáltatásait. A móri aktákat azonban a jelek szerint hiába zárták le, az egyedülálló rémtett körülményeit a döntéshozóknak még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Több a kérdés, mint 2002. május 9-én.
Az igazságszolgáltatás kiköszörüli a csorbát?
A mai napon 09.30-tól folytatódott a perem a PKKB-n, a Veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítésére kitűzött nyomravezetői jutalom tárgyában.
A tárgyalást a Bírónő időben megkezdte. Mindkét fél - azaz mi, és az ORFK, ill. a Magyar Posta - fenntartotta korábbi álláspontját.
Az ORFK jogi képviselője előadta, hogy egy tanút szeretne beidéztetni, az ügy egyik korábbi főnyomozóját, aki ismételten elmondaná a rendőrség álláspontját, illetve megindokolná, szerintük miért nem jár nekem a kitűzött összegből.
Mi a Magyar Posta korábbi vezérigazgatóját szerettük volna beidéztetni, aki akkoriban a megtalálás időpontját követően felhívott engem telefonon, és megköszönte a közreműködésemet az ügyben. Biztosított arról, hogy korrekt lesz a kifizetés. Nem így történt...
Jogi képviselőm az ORFK által beterjesztett tanú meghallgatást ellenezte, elmondta semmi értelme őt meghallgatni, érdemi információt az ügyben nem tudna előadni, csupán a rendőrség álláspontját.
Az általunk korábban beterjesztett keresethez csatoltuk az akkori kiírás teljes szövegét, amely szerint a kitűzés annak jár, aki az ügyben bármilyen érdemi információval szolgál.
Mi ezt messzemenően teljesítettük!
Nekem is volt ezután alkalmam hozzászólni, elmondtam hogy nagyon méltatlannak tartom ezt az egész ügyet, illetve hogy egyáltalán itt a bíróságon kell "kunyerálnom" azért ami jogosan megilletne.
Mi több forgathatjuk a szavakat, keresgélhetjük a kiírásban utólag a kibúvókat, de amit én tettem az tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a rendőrség 2002. és 2006. között egyik ügyben sem tudott felmutatni semmit!
A postásgyilkost nem tudták kézre keríteni, a móri ügyben pedig nem a valódi elkövetőket dugták rács mögé.
Ezek tények!
Majd 2006.-ban, akkor vett fordulatot mindkét ügy, és vezetett megoldáshoz, amikor én megtaláltam, bejelentettem, és erőszakoskodtam hogy ezt meg azt találtam, tessenek komolyan venni, és nyomozni ebben!
Rövidesen bejelentették, hogy a rendőrség elfogta a postásgyilkost, és a móri mészárosokat, akik közül az egyik személy mindkét ügyben érintett.
Ezek után a Bírónő bejelentette: a tárgyalást berekeszti, 2011.november 30.-án azaz mához egy hétre ítéletet hirdet!
A döntés szinte még minket is meglepett! Szinte el sem akartam hinni ezt a számunkra úgy tűnik igen kedvező bejelentést!
A Független Magyar Bíróság úgy fest kiköszörüli ebben az ügyben a korábbi csorbákat?
Végre igazságot szolgáltatnak ennyi év után?
Jövőhéten minden kiderül!
A tárgyalást a Bírónő időben megkezdte. Mindkét fél - azaz mi, és az ORFK, ill. a Magyar Posta - fenntartotta korábbi álláspontját.
Az ORFK jogi képviselője előadta, hogy egy tanút szeretne beidéztetni, az ügy egyik korábbi főnyomozóját, aki ismételten elmondaná a rendőrség álláspontját, illetve megindokolná, szerintük miért nem jár nekem a kitűzött összegből.
Mi a Magyar Posta korábbi vezérigazgatóját szerettük volna beidéztetni, aki akkoriban a megtalálás időpontját követően felhívott engem telefonon, és megköszönte a közreműködésemet az ügyben. Biztosított arról, hogy korrekt lesz a kifizetés. Nem így történt...
Jogi képviselőm az ORFK által beterjesztett tanú meghallgatást ellenezte, elmondta semmi értelme őt meghallgatni, érdemi információt az ügyben nem tudna előadni, csupán a rendőrség álláspontját.
Az általunk korábban beterjesztett keresethez csatoltuk az akkori kiírás teljes szövegét, amely szerint a kitűzés annak jár, aki az ügyben bármilyen érdemi információval szolgál.
Mi ezt messzemenően teljesítettük!
Nekem is volt ezután alkalmam hozzászólni, elmondtam hogy nagyon méltatlannak tartom ezt az egész ügyet, illetve hogy egyáltalán itt a bíróságon kell "kunyerálnom" azért ami jogosan megilletne.
Mi több forgathatjuk a szavakat, keresgélhetjük a kiírásban utólag a kibúvókat, de amit én tettem az tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a rendőrség 2002. és 2006. között egyik ügyben sem tudott felmutatni semmit!
A postásgyilkost nem tudták kézre keríteni, a móri ügyben pedig nem a valódi elkövetőket dugták rács mögé.
Ezek tények!
Majd 2006.-ban, akkor vett fordulatot mindkét ügy, és vezetett megoldáshoz, amikor én megtaláltam, bejelentettem, és erőszakoskodtam hogy ezt meg azt találtam, tessenek komolyan venni, és nyomozni ebben!
Rövidesen bejelentették, hogy a rendőrség elfogta a postásgyilkost, és a móri mészárosokat, akik közül az egyik személy mindkét ügyben érintett.
Ezek után a Bírónő bejelentette: a tárgyalást berekeszti, 2011.november 30.-án azaz mához egy hétre ítéletet hirdet!
A döntés szinte még minket is meglepett! Szinte el sem akartam hinni ezt a számunkra úgy tűnik igen kedvező bejelentést!
A Független Magyar Bíróság úgy fest kiköszörüli ebben az ügyben a korábbi csorbákat?
Végre igazságot szolgáltatnak ennyi év után?
Jövőhéten minden kiderül!
2011. november 5., szombat
Kopjafák a hősöknek!
Már-már azt hittem, hogy korábbi felhívásom süket fülekre talált, de nem!
Amint azt talán tudjátok, egy felhívást tettem közzé nemrégiben három katonasír megmentése érdekében.
A sírok Kömlődön, (Komárom-Esztergom Megye) a Református Egyház temetőjében találhatók.
Sajnos fogott rajtuk az idő, állaguk meglehetősen leromlott. Gondozzák ugyan a jóérzésű helyi lakosok, de arra sajnos nincs forrás, hogy ezen kívül bármire is futná.
Ezért intéztem felhívást weboldalunkon, illetve egyesületünk Facebook oldalán, aki tud segítsen a hősök részére tisztességes emlékművet állítani.
Örömmel jelentem, hogy társoldalunkról megkeresett Kovács Zsolt (MORMOGI) tagtársunk, aki felajánlotta hogy térítésmentesen megfarag három egyforma kopjafát erre a nemes célra. Csupán annyi a kérése, szerezzük be az erre alkalmas faanyagot.
Ezek után megkerestem egyik partnerünket, a Vértesi Erdő Zrt.-t, akik úgy tűnik szintén szívükön viselik az ügyet, és adományoznak a részünkre három darab erre alkalmas fát.
Amennyiben minden a terveink szerint alakul, úgy a tavaszi Nap első sugarai már a megszépült, megújult, rendbe hozott, a hőseink tetteihez méltó emlékhelyre süthetnek le.
Ezúton is köszönöm Kovács Zsoltnak, és a Vértesi Erdő Zrt.-nek hogy meghallották a hívó szót!
Amint azt talán tudjátok, egy felhívást tettem közzé nemrégiben három katonasír megmentése érdekében.
A sírok Kömlődön, (Komárom-Esztergom Megye) a Református Egyház temetőjében találhatók.
Sajnos fogott rajtuk az idő, állaguk meglehetősen leromlott. Gondozzák ugyan a jóérzésű helyi lakosok, de arra sajnos nincs forrás, hogy ezen kívül bármire is futná.
Ezért intéztem felhívást weboldalunkon, illetve egyesületünk Facebook oldalán, aki tud segítsen a hősök részére tisztességes emlékművet állítani.
Örömmel jelentem, hogy társoldalunkról megkeresett Kovács Zsolt (MORMOGI) tagtársunk, aki felajánlotta hogy térítésmentesen megfarag három egyforma kopjafát erre a nemes célra. Csupán annyi a kérése, szerezzük be az erre alkalmas faanyagot.
Ezek után megkerestem egyik partnerünket, a Vértesi Erdő Zrt.-t, akik úgy tűnik szintén szívükön viselik az ügyet, és adományoznak a részünkre három darab erre alkalmas fát.
Amennyiben minden a terveink szerint alakul, úgy a tavaszi Nap első sugarai már a megszépült, megújult, rendbe hozott, a hőseink tetteihez méltó emlékhelyre süthetnek le.
Ezúton is köszönöm Kovács Zsoltnak, és a Vértesi Erdő Zrt.-nek hogy meghallották a hívó szót!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)