Ringbe szállunk immár a móri mészárlásra kitűzött díjért

Az elmúlt héten immár beadásra került a bíróságra a nyomravezetői kitűzés iránt indított keresetem.
A rendőrség hivatkozása miszerint nem közvetlen bizonyítékot szolgáltattam, véleményem szerint téves álláspont.
Bár valóban nem neveztem meg a tényleges elkövetőket, a móri bankrablás tényleges elkövetőinek elfogása azonban nem történt volna meg az általam megtalált fegyverek, lőszerek, és lőszerhüvelyek nélkül.

Idézek néhány elgondolkoztató tényt a kereset szövegéből, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az elkövetők elfogásában kulcs szerepem volt, annak ellenére hogy ezt az ORFK ma sem ismeri el:

2006. október 3-án a Tatabányát Tarjánnal összekötő út menti erdős területen fémkeresőmmel egy hátizsákot, a zsákban egy Skorpió géppisztoly válltámaszt, mellette ruházatot és borítékdarabokat találtam a földben elásva. A rendőrségen bejelentést tettem, melynek nyomán tűzszerészek a területet átkutatták, csigatárakat és hozzá tartozó adagoló lőszereket is megtalálták. A Tatabányai Rendőrkapitányság nyomozást rendelt el lőfegyverrel való visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen elkövető ellen, majd 2006. október 4-én tanúként hallgatott ki.

Ezt követően a szóban forgó területen folytattam fémkereső segítségével a kutatást, aminek eredményeként 2006. október 8-án lőfegyvereket és lőszereket találtam. A Tatabányai Rendőrkapitányság értesítette az erdőben talált tárgyakról a Nemzeti Nyomozó Iroda azon előadóit, akik a 2003. június 24-én postások sérelmére elkövetett bűncselekményekkel foglalkoztak. A Tatabányai Rendőrkapitányság 2006. október 9-én helyszíni szemlét tartott a Nemzeti Nyomozó Iroda képviselőjének részvételével. A szemle során a postások sérelmére elkövetett támadásokkal, illetve a móri üggyel összefüggésbe hozható különböző bűnjeltárgyakat, ezeken szőrszálakat, hajszálakat, elemi szálakat rögzítettek. A megtalált tárgyakon daktiloszkópiai nyomtöredék és DNS volt rögzíthető.

A DNS azt hiszem meglehetősen kézzelfogható bizonyíték ugye?

A 2006. december 5-én készült fegyverszakértői vélemény az október 9-én talált lőszerhüvelyekkel kapcsolatban megállapította a móri és a veszprémi helyszíneken talált lőszerhüvelyekkel való egyezést.

A Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztály Különleges Ügyek Osztály 2007. január 17-én tanúként hallgatott ki egy nevének és adatainak zártan történő kezelését kérő személyt (a továbbiakban: NN5. számú tanút). Az NN5. számú tanú a kihallgatása során elmondta, hogy hobbi szinten fémkeresőzéssel foglalkozik. A móri vérengzés után néhány héten belül egy ismerőse megkereste, hogy annak barátja számára adja át a fémkeresőjét, mert egy elhagyott vagy elrakott dolgot szeretne megkeresni. Mivel az NN5. számú tanú a fémkeresőjét nem akarta idegen személy kezébe adni, ezért időpont egyeztetést követően egy fegyvert viselő ismeretlen férfival – akire a postás gyilkosság kapcsán közzétett személyleírás illett –, kiment a Tatabányáról Tarján felé vezető út melletti erdős területre, ahol a részére a fémkeresőjét átadta. Az ismeretlen férfi bement az erdőbe egy üres szimatszatyorral, kifelé jövet pedig a szatyor láthatóan tele volt.

Az NN5. számú tanú az ismeretlen férfi személygépkocsijának típusát és színárnyalatát, valamint a rendszámok betűit fel tudta idézni. Emlékezett arra, hogy a férfi kereste őt telefonon. Vallomásában elmondta, hogy azért jelentkezett a rendőrségen, mert a hírekben elhangzott, hogy az elkövető Tarján környékén rejtegette a dolgait és ő is arra járt az ismeretlen személlyel.

Ezt követően az NN5. számú tanú megmutatta a rendőrségnek azt a helyszínt, ahol az ismeretlen férfi a gépkocsijából kiszállt és megmutatta, hogy milyen irányban indult el befelé az erdőbe. Ez a helyszín pár száz méterre található az általam megtalált tárgyak feltalálási helyétől.

A nyomozó hatóság leválogatta a gépjármű-nyilvántartásából a tanú által megjelölt betűkarakterű rendszámokat, melyek között 12 db NN5. számú tanú által megjelölt típusú, és ahhoz közel álló színárnyalatú gépkocsi volt. Beszerezték az NN5. számú tanú által használt telefon híváslistáját. Ezek közül a móri bűncselekmény időpontja körüli időben benyújtott beszélgetések hívószámait leválogatták, azokból kiszűrték a tanú vallomása alapján kizárható hívószámokat. Ilyen módon összesen 23 db különböző telefonszám maradt fenn. Ezen telefonszámok előfizetőit összevetve a kiválogatott gépkocsik tulajdonosaival terelődött a rendőrség figyelme Nagy László tatabányai lakosra. 2007. január 30-tól kezdve a nyomozás kifejezetten Nagy László személyére koncentrálódott.    

A nyomozó hatóság Nagy László mobiltelefonjának cellainformációját ellenőrizve megállapította, hogy az általam 2006 októberében megtalált helyszínről a mobiltelefon a bűncselekmények elkövetése előtti és utáni időpontokban rendszeresen forgalmazott. Az általam megtalált buszjegyről kimutatta a nyomozó hatóság, hogy az a Nagy László lakóhelyét érintő útvonalon közlekedő buszokról származik.

A Nemzeti Nyomozó Iroda 2007. február 16-án őrizetbe vette Nagy Lászlót, akit a Fódi György postai kézbesítő elleni emberölés elkövetése mellett a móri bűncselekmények elkövetésével gyanúsított. A beszerzett hemogenetikai szakértői vélemény megállapította, hogy az általam 2006. október 9-én megtalált bűnjelekről kimutatott DNS Nagy Lászlótól származik. Nagy László 2007. július 13-án öngyilkosságot követett el, ezért vele szemben a nyomozást megszüntették. Nagy László ismeretében jutott el a Nemzeti Nyomozó Iroda Weiszdorn Róberthez, aki – mint utóbb arra fény derült – a móri bűncselekmények másik elkövetője volt.

 2011. szeptember 30-án jogi képviselőm útján levelet intéztem alpereshez (ORFK) (F/3), amelyben kértem a nyomravezetői díj 50 %-ának, azaz 12.500.000 Ft-nak, és annak 2007. január 30-tól a kifizetésig számított, Ptk-ban meghatározott késedelmi kamatainak a részemre történő kifizetését.

Alperes a 2011. november 23-án kelt válaszlevelében (F/4) előadta, hogy megítélése szerint az általam talált „tárgyi eszközök, illetve az arról rögzített daktiloszkópiai nyomtöredék és DNS profil önmagában az elkövetők kilétére, személyazonosságának megállapítására, tartózkodási helyének felkutatására vonatkozó adatokat nem hordozott, azokból az elkövetők személyi adataira, tartózkodási helyére következtetni nem lehetett.” Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint „a nyomravezetői díj feltétele olyan információ szolgáltatása volt, amelyek alapján közvetlenül megállapíthatók voltak az elkövetők személyi adatai és tartózkodási helyük.” Tájékoztatott továbbá, hogy 2004 szeptemberében sor került a nyomravezetői díj kifizetésének engedélyezésére és a nyomravezetői díjkitűzés visszavonására.

A jogi képviselőm által alperes részére küldött, 2012. január 24-én kelt levélben (F/5) egyebek mellett alperes tájékoztatását is kértem azzal kapcsolatban, hogy a nyomravezetői díj visszavonása pontosan milyen időpontban, módon és körülmények között történt.

A fentiekkel összefüggésben alperes a 2012. március 19-én kelt levelében (F/6) csupán annyit adott elő, hogy a rendőrségi honlapon keresztül meghirdetett nyomravezetői díjat – annak kifizetése okán – az országos rendőr-főkapitány 2004. szeptember 27-én vonta vissza, így álláspontja szerint az a tárgyi bizonyítási eszközök megtalálásakor már nem volt érvényben. A visszavonás pontos körülményeit ugyanakkor nem részletezte, annak megtörténte igazolására pedig semmilyen okiratot nem csatolt.

A jelen üggyel szorosan összefüggő jogerős ítéletek

Hivatkozni kívánok a Veszprémi Városi Bíróság 2.P.20.646/2009/7-I. számú, 2009. június 19-én kelt jogerős ítéletében (F/13) foglaltakra, amely a Herend Város Önkormányzata által a postások sérelmére 2002. és 2005. között – Veszprémben, Győrben és Tatabányán – elkövetett bűncselekmények ismeretlen elkövetőjének elfogásához vezető információért járó nyomravezetői díj 50 %-ára való jogosultságomat állapította meg.

Az ítélet az NN5. számú tanú vallomásában tett azon kijelentést is rögzítette, hogy a rendőrségen azért jelentkezett, mivel a híradóban elhangzott, hogy az elkövető Tarján környékén rejtegette a dolgait – mely rejtekhelyet én találtam meg – és ő is éppen arra járt az ismeretlen személlyel. Ezt követően mutatta meg a nyomozóknak azt a helyszínt, ahol Nagy László gépkocsijából kiszállt, továbbá megmutatta, hogy milyen irányban indult el befelé az erdőbe. Ez a helyszín pedig egybeesett az általam megtalált tárgyak feltalálási helyével.

 Bár számtalan információ jelent meg a médiában a postásgyilkossággal kapcsolatban, azokra az NN5 számú tanú nem jelentkezett, arra csupán az általam megtalált fegyverek, egyéb tárgyak és a találás helyszínének nyilvános közlése után került sor, tehát nélkülem továbbra sem hozta volna a bűncselekménnyel összefüggésbe a tanú azt, amiről tudott (nem azt, hogy Nagy László volt az elkövető, csupán azt, hogy milyen autóval mentek a Tarján környéki erdőhöz).

Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az NN5. számú tanú sem nevezte meg konkrétan Nagy Lászlót, csupán az addig ismeretlen férfi személygépkocsijának típusát, valamint a rendszámának néhány karakterét tudta felidézni, tehát ő sem közvetlenül jelölte meg az elkövetőt.

Miután az NN5 számú tanú a fentieket előadta, a nyomozók a gépjármű-nyilvántartásból számos, a tanú által megjelölt leírás szerinti gépkocsit gyűjtöttek ki, melyeket még a híváslistájában szereplő telefonszámokkal kellett egybevetniük, mire egyáltalán a nyomozó hatóság látókörébe kerülhetett Nagy László, és csak a helyszíni szemle során rögzített bűnjeleken található DNS-maradványok alapján volt az elkövető – elfogását követően – egyértelműen azonosítható, miután a beszerzett hemogenetikai szakértői vélemény megállapította, hogy az általam megtalált bűnjelekről kimutatott DNS Nagy Lászlótól származik.

A fentiekkel egyezően a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P.96.698/2012/28. számú, 2011. november 30-án kelt, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 56.Pf.630.909/2012/6. számú ítéletével helybenhagyott jogerős ítélete (F/14) is – amely a Magyar Posta Zrt., a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság , valamint alperes által a postások sérelmére 2002. és 2005. között elkövetett bűncselekmények ismeretlen elkövetőjének elfogásához vezető információért járó nyomravezetői díj 50 %-ára való jogosultságomat szintén megállapította –kimondja, hogy:

„a tanú nyomozó hatóságnál történő jelentkezését közvetlenül a rejtekhely ismertté válása eredményezte. E nélkül korábban az NN5. számú tanú nem jelentkezett a rendőrségnél, annak ellenére, hogy a II. r. alperes (azaz alperes) érdemi védekezésében kifejtette, hogy már korábban is voltak vadászok által fellelt csomagok, illetőleg korábban talált tárgyak, amelyeket egyértelműen a postai kézbesítők sérelmére elkövetett bűncselekmény sorozat során tulajdonítottak el.”

„(…) a felperes által talált tárgyak kapcsolódtak a nyomozáshoz, mégpedig a felhívás szövegezésének megfelelően az elkövető elfogásához vezető tárgy és egyben információ volt és az is megállapítható volt, hogy ezek bemutatását követően jelentkezett az NN5. számú tanú, akinek a felismerése az általa tapasztalt korábbi események kapcsolata vezette a nyomozó hatóságot Nagy László személyéhez, személyének beazonosításához és az elkövető elfogásához. Amennyiben a felperesnek a cselekményét, a tevékenységét ezen láncolatból kivennénk, úgy az NN5. számú tanúnak a megjelenése is kétségessé vált volna.”

Álláspontom szerint az adatok, bizonyítékok Nagy Lászlóhoz vezető logikai láncolatban mind az általam, mind az NN5. számú tanú által szolgáltatott információk kihagyhatatlan láncszemét képezték. Az NN5. számú tanú jelentkezése és a láncolat újra összeillesztése közvetlenül az általam szolgáltatott információnak volt köszönhető. Enélkül az NN5. számú tanú feltehetőleg nem jelentkezett volna a nyomozó hatóságnál, így nem váltak volna a nyomozás során ismertté azok a vallomásból nyert adatok, melyek alapján az elkövető személye azonosíthatóvá vált. Nagy Lászlónak, a postásgyilkosság és a móri mészárlás elkövetőjeként történő azonosítása sem lett volna lehetséges az általam megtalált rejtekhelyek és bűnjelek hiányában.

Amennyiben a nyomozást és az annak során felderített és rögzített bizonyítékokat egységes láncolatként tekintjük, akkor a fent előadott tényállás alapján egyértelműen kiderül, hogy a láncolat megszakadt, illetve hiányos volt mindaddig, amíg 2006 októberében elő nem kerültek az általam fellelt bizonyítékok és bejelentést nem tettem a rendőrségen. Ezt követően a nyomozó hatóság rekord gyorsasággal, alig néhány hónap alatt oldotta meg az előtte éveken át vakvágányra futott ügyet. Hangsúlyozandó, hogy Nagy Lászlón keresztül azonosították Weiszdorn Róbertet, a móri bűncselekmények másik elkövetőjét, tehát az általam szolgáltatott információk közvetve a másik móri elkövetőhöz is elvezettek.

Várom tehát a per kitűzését, amelynek kimenetele talán igazságot szolgáltat az ügyemben...

Indul a második per!

Sokat kellett várni erre, de most végre beadjuk a második pert, amelynek tárgya a móri bankrablásra kitűzött nyomravezetői díj.
A veszprémi postásgyilkosságra kitűzött díj sikeres megnyerése, és a Bíróság hivatalos állásfoglalása,indoklása egyértelművé tette, hogy kulcs szerepem volt az ügy felderítésében, és a valódi elkövetők elfogásában.
Mindezek csupán megerősítettek abban a hitemben, hogy a móri nyomravezetői kitűzés díja is egyértelműen jár, annak ellenére hogy az ORFK megtagadja annak kifizetését különböző indokokra hivatkozva.

A napokban egyeztettem ügyvédemmel Dr. Dezső Antallal, és úgy döntöttünk nem levelezgetünk tovább az ORFK-val, a napokban beadjuk a keresetünket.
Véleményünk szerint a keresetünk megalapozott, így kedvező ítéletre számítunk.

Indokolatlan, törvénysértő eljárások Magyarország-2012!

Mint az egyik legnagyobb amatőr hadszíntérkutatókat tömörítő szervezet vezetője, kénytelen vagyok ismét felemelni a szavam a számos esetben indokolatlan, mi több törvénysértő hatósági intézkedések ellen, amelyet gyűjtők, kutatók kárára okoznak.

Sajnálatosnak tartom, hogy koholt vádak, és alapos gyanú nélkül egyáltalán lehetősége van a rendőrségnek 2012-ben betörni magánlakásokba, zaklatni az ott élő sok esetben családos embereket, hátha találnak valamit elven?

Majd ezt követően évtizedek alatt összegyűjtött magángyűjteményeket teherautóra pakolnak, elszállítják, elkobozzák!
Már a "bűnjel" fotók alapján azután azok a köreikben lévő magasrangú ugyancsak gyűjtők utasítják a szintén az Ő öreikhez tartozó igazságügyi szakértőt, hogy ennél, vagy annál a darabnál találjon valamit, hogy az elkobozható legyen.
Miután pedig elkobozták, az Ő gyűjteményében köt ki.
A szakértő killít az eljárásról egy borsos számlát, amit azután a szerencsétlen károsult gyűjtővel fizettetnek ki amennyiben megáll ellene a vád.
Ha pedig nem, a szakértői díj a bűnügyi költséggel együtt az Állam terhén marad, amiből azután kifizetik a szakértőket.

Nem elég hogy a károsult szegényebb lett egy néhányszázezer forintot érő tárgytól, de még a borsos szakértői számlát is fizetheti!

Mi ez, ha nem a gyűjtők szervezett lehúzása?!

Ha nem áll meg a vád mondjuk lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés, vagy lőfegyverrel visszaélés tárgyában, akkor jön a titkos adu!
Haditechnikai eszköz birtoklása...
Erre aztán már szinte mindent rá lehet húzni, a csajka, kulacs, kanálgép, bajonett, sisak, de akár még a katonai sátrat is el lehet ez alapján kobozni, hogy azután a tulajdon "törvényesen" gazdát cseréljen.

Ha valaki ki meri nyitni a száját, megfenyegetik, ne raklamáljon, örüljön hogy megúszta az eljárást börtön nélkül!

Egyesületünknek jelenleg is számos hasonló esetről van tudomása, és nem vagyunk hajlandóak hallgatni ezekről a törvénytelenségekről!

Ha kell, a sajtó, és a nyilvánosság segítségét fogjuk kérni ezekben az ügyekben!

A jog mindenkinek jár?

Címem ellenére, úgy tűnik a jog nem mindenkinek jár.
A nyáron a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság jogerős határozatban rendelkezett a korábbi rendőrségi eljárásban lefoglalt gyűjteményi tárgyaim egy részének visszaadásáról.

Most november végét írjuk, és még mindig nem történt semmi.

A tatabányai rendőrség bűnjelkezelője tegnap telefonon közölte velem, hogy nem fogják kiadni, mert a Készenléti Rendőrség levélben kereste meg őket, és a Bíróságot, mert szerintük a tárgyak jórésze nem kiadható, mert nem tarthatom.

Kérésemre sem volt hajlandó a levelet sem megmutatni, sem annak részleteiről nyilatkozni.

Éppen ezért ma felkerestem az Ügyészséget, kértem az ügy mielőbbi kivizsgálását!

A rendőrség ebben az ügyben gyakorlatilag 2012. július 10-e óta törvénysértő módon jár el, nem is beszélve arról, hogy felülbírálja az ügyészség, és a bíróság döntését!

Az Ügyészség arra kért, írásban nyilatkoztassam a rendőrséget, mi az oka annak, amiért nem hajtja végre a jogerős határozatot?

Vissza mentem tehát a rendőrségre, és átvetettem velük az alábbi felszólító levelemet:

A bűnjeles természetesen nem volt hajlandó semmit aláírni, ezért elszaladt megkérdezni a felettesét.
Miután vissza jött, megkért fáradjak vele.
Egy rendőri vezető fogadott, aki enyhén szólva szabadkozott, mondván nem Ők nem adják ki, nem tehetnek róla, de a Készenléti Rendősrég utasította őket.
Miután elmondtam engem nem érdekel ki a felelős, csupán egy bélyegzőre, és egy aláírásra van szükségem ahhoz hogy bepanaszoljam őket, aláírta a papírt.

Elmondtam, hogy ez egy jogerős ítélet, ezt kötelesek végrehajtani. Ha mégis úgy gondolják, hogy szerintük nem tarthatok hasonló tárgyakat a gyűjteményemben, szíveskedjenek egy új szabálysértési eljárást indítani ellenem!

Úgy gondolom ez az ügy is nagyon szépen példázza azt amit már hosszú évek során hangoztatok minden fórumon.

Bizonyos esetekben bizonyos rendőri vezetők azt képzelik, hogy a törvény felett állnak.

Innen üzenem: ez nem így van...

Lesz az ügynek folytatása is szerintem, készülök sok mindent borítani ezekben az ügyekben a sajtó nyilvánosságának bevonásával.

Vissza kaphatok valamit?

Korábbi bejegyzésemben beszámoltam már arról, hogy a rendőrség által lefoglalt dolgaim ügyében hol is tartunk.
Időközben megérkezett a nyár folyamán egy számomra végre kedvező bírósági végzés.

Sok elkobzás mellett, valamit végre sikerült visszaszerezni.

Csatolom a hivatalos végzést:

A végzésből, és az ügyészi indítványból egyértelműen kiolvasható hogy miért is rendelték kiadni a tárgyakat.
A társadalomra való veszélyességi fokuk nulla!

Természetesen itt még nincs vége az ügynek.

Folytatás következik!