Indokolatlan, törvénysértő eljárások Magyarország-2012!

Mint az egyik legnagyobb amatőr hadszíntérkutatókat tömörítő szervezet vezetője, kénytelen vagyok ismét felemelni a szavam a számos esetben indokolatlan, mi több törvénysértő hatósági intézkedések ellen, amelyet gyűjtők, kutatók kárára okoznak.

Sajnálatosnak tartom, hogy koholt vádak, és alapos gyanú nélkül egyáltalán lehetősége van a rendőrségnek 2012-ben betörni magánlakásokba, zaklatni az ott élő sok esetben családos embereket, hátha találnak valamit elven?

Majd ezt követően évtizedek alatt összegyűjtött magángyűjteményeket teherautóra pakolnak, elszállítják, elkobozzák!
Már a "bűnjel" fotók alapján azután azok a köreikben lévő magasrangú ugyancsak gyűjtők utasítják a szintén az Ő öreikhez tartozó igazságügyi szakértőt, hogy ennél, vagy annál a darabnál találjon valamit, hogy az elkobozható legyen.
Miután pedig elkobozták, az Ő gyűjteményében köt ki.
A szakértő killít az eljárásról egy borsos számlát, amit azután a szerencsétlen károsult gyűjtővel fizettetnek ki amennyiben megáll ellene a vád.
Ha pedig nem, a szakértői díj a bűnügyi költséggel együtt az Állam terhén marad, amiből azután kifizetik a szakértőket.

Nem elég hogy a károsult szegényebb lett egy néhányszázezer forintot érő tárgytól, de még a borsos szakértői számlát is fizetheti!

Mi ez, ha nem a gyűjtők szervezett lehúzása?!

Ha nem áll meg a vád mondjuk lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés, vagy lőfegyverrel visszaélés tárgyában, akkor jön a titkos adu!
Haditechnikai eszköz birtoklása...
Erre aztán már szinte mindent rá lehet húzni, a csajka, kulacs, kanálgép, bajonett, sisak, de akár még a katonai sátrat is el lehet ez alapján kobozni, hogy azután a tulajdon "törvényesen" gazdát cseréljen.

Ha valaki ki meri nyitni a száját, megfenyegetik, ne raklamáljon, örüljön hogy megúszta az eljárást börtön nélkül!

Egyesületünknek jelenleg is számos hasonló esetről van tudomása, és nem vagyunk hajlandóak hallgatni ezekről a törvénytelenségekről!

Ha kell, a sajtó, és a nyilvánosság segítségét fogjuk kérni ezekben az ügyekben!

A jog mindenkinek jár?

Címem ellenére, úgy tűnik a jog nem mindenkinek jár.
A nyáron a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság jogerős határozatban rendelkezett a korábbi rendőrségi eljárásban lefoglalt gyűjteményi tárgyaim egy részének visszaadásáról.

Most november végét írjuk, és még mindig nem történt semmi.

A tatabányai rendőrség bűnjelkezelője tegnap telefonon közölte velem, hogy nem fogják kiadni, mert a Készenléti Rendőrség levélben kereste meg őket, és a Bíróságot, mert szerintük a tárgyak jórésze nem kiadható, mert nem tarthatom.

Kérésemre sem volt hajlandó a levelet sem megmutatni, sem annak részleteiről nyilatkozni.

Éppen ezért ma felkerestem az Ügyészséget, kértem az ügy mielőbbi kivizsgálását!

A rendőrség ebben az ügyben gyakorlatilag 2012. július 10-e óta törvénysértő módon jár el, nem is beszélve arról, hogy felülbírálja az ügyészség, és a bíróság döntését!

Az Ügyészség arra kért, írásban nyilatkoztassam a rendőrséget, mi az oka annak, amiért nem hajtja végre a jogerős határozatot?

Vissza mentem tehát a rendőrségre, és átvetettem velük az alábbi felszólító levelemet:

A bűnjeles természetesen nem volt hajlandó semmit aláírni, ezért elszaladt megkérdezni a felettesét.
Miután vissza jött, megkért fáradjak vele.
Egy rendőri vezető fogadott, aki enyhén szólva szabadkozott, mondván nem Ők nem adják ki, nem tehetnek róla, de a Készenléti Rendősrég utasította őket.
Miután elmondtam engem nem érdekel ki a felelős, csupán egy bélyegzőre, és egy aláírásra van szükségem ahhoz hogy bepanaszoljam őket, aláírta a papírt.

Elmondtam, hogy ez egy jogerős ítélet, ezt kötelesek végrehajtani. Ha mégis úgy gondolják, hogy szerintük nem tarthatok hasonló tárgyakat a gyűjteményemben, szíveskedjenek egy új szabálysértési eljárást indítani ellenem!

Úgy gondolom ez az ügy is nagyon szépen példázza azt amit már hosszú évek során hangoztatok minden fórumon.

Bizonyos esetekben bizonyos rendőri vezetők azt képzelik, hogy a törvény felett állnak.

Innen üzenem: ez nem így van...

Lesz az ügynek folytatása is szerintem, készülök sok mindent borítani ezekben az ügyekben a sajtó nyilvánosságának bevonásával.

Vissza kaphatok valamit?

Korábbi bejegyzésemben beszámoltam már arról, hogy a rendőrség által lefoglalt dolgaim ügyében hol is tartunk.
Időközben megérkezett a nyár folyamán egy számomra végre kedvező bírósági végzés.

Sok elkobzás mellett, valamit végre sikerült visszaszerezni.

Csatolom a hivatalos végzést:

A végzésből, és az ügyészi indítványból egyértelműen kiolvasható hogy miért is rendelték kiadni a tárgyakat.
A társadalomra való veszélyességi fokuk nulla!

Természetesen itt még nincs vége az ügynek.

Folytatás következik!

Tévedés történt?

Korábbi bejegyzésemben már írtam egy eljárásról, amelynek következtében gyűjteményem egy részét lefoglalták, majd elkobozták. Valójában kezd elegem lenni abból, hogy ebben az országban ha valaki gondol egyet, és kilátogat egy gyűjtőhöz, kénye kedve szerint mazsolázhat a ritkaságokból, és azt mondvacsinált okokból hatósági jóváhagyással lenyúlhatja, hogy saját gyűjteményét gazdagítsa ingyen! Mivel a ránk vonatkozó jogszabályi háttér meglehetősen hézagos, ezért az eljáró bíró jogi értelmezésére van bízva hogy az eljárás alá vont tárgyakról éppen hogyan rendelkezik? Tudomásom van arról, hogy sok esetben az így elkobzott gyűjteményi fegyverek, és egyéb relikviák bizonyos magas rangú "gyűjtők" vagy nevezzük inkább BEGYŰJTŐK birtokába kerülnek. Állításaimat nem írnám le, ha nem tudnám bizonyítani! Történetesen tőlem is foglaltak le pl. Mg-42-es villámgéppuskát korábban, ami szerkezetileg hiányos (zárszerkezet, rugó nélküli)azaz teljesen használhatatlan volt, de benne volt egy váltócső, ami nem volt ledugózva. Vagyis egy működésképtelen vas, de rá lehetett húzni egy szabálysértést, és el lehetett kobozni, hogy azután valaki ingyen hozzá juthasson... Nagyjából 3 évvel ezelőtt, amikor az utolsó előtti lefoglalás zajlott le nálam, egy halom dolgot elvittek. Megvádoltak ezzel-azzal, de végül semmi nem állt meg a bíróság előtt, így felmentettek a vádak alól. Az eljáró bíróság mint kiderült, "elfelejtett" rendelkezni a lefoglalt tárgyaimról. Nagyjából három évet vártam, levelezgettem, mire végül a Bíróság egy pótlólagos eljárásban - amit nélkülem tartott,- úgy határozott, elkobozza a tárgyaimat. A hivatkozás alapja ez volt: "A Btk. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik. A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a robbanóanyagok gyártását - ideértve a robbanóanyag helyszíni kezelését is -, megszerzését, tárolását, felhasználását a tevékenység helye szerint illetékes bányakapitányság engedélyezi. A 6.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint robbanóanyag gyártási, forgalmazási, felhasználási, illetve megsemmisítési munkát, valamint e munkák irányítását nem végezheti az a természetes személy, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlati feltételekkel nem rendelkezik. A 2.§ 9. pontja szerint robbanóanyagoknak minősülnek a pirotechnikai termékek kivételével azok az anyagok és tárgyak, amelyek a 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak. A 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak, a 2.2.1.1.1.a) pontja alapján a robbanóanyagok és pirotechnikai termékek, b.) pontja alapján a robbanótárgyak, c.) pontja alapján azok az előzőekben nem említett anyagok és tárgyak, amelyek arra a célra készültek, hogy gyakorlati hatásukat robbanás vagy pirotechnikai jelenség formájában fejtsék ki. A rendelet "A" melléklete szerint ilyen, az I. osztályba tartozó robbanóanyagoknak, robbanószereknek minősülnek különösen az aknák, a nitrocellulóz alapon felépített anyagok, a nitroglicelines lőpor, a feketelőpor, a gránátok, gyújtószerkezettel vagy anélkül, a gyakorlógránátok és gyakorlólőszerek, a gyújtáserősítők, a gyújtók, a gyújtózsinórok, gyújtóelosztók, a gyújtózsinórgyújtók, a gyutacscsövek, gyutacsszelencék, a gyutacsok, villamosak és nem villamosak, az indítógyújtók, a detonátorok, a kézifegyvertöltények, a csappantyúk, a lőporpaszták, a nyomjelzőlőszerek. Megállapítható, hogy a rendelkező részben felsorolt és elkobozni rendelt, egyébként a 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" mellékletében felsorolt bűnjelek megszerzésére, illetve birtoklására sem N.L. I.r, sem Szebenyi István II.r. terhelt a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerinti engedéllyel a 6.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján nem rendelkezett, így azok terheltek általi birtoklása jogszabályba ütközik. Emiatt a bíróság - figyelemmel az ügyben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekre is - a fenti lőszerek, lőszeralkatrészek, robbanóanyagok, robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök elkobzásáról rendelkezett." Már amikor megkaptam a határozatot, láttam, hogy ez egy marhaság! A határozat értelmében fellebbezésnek helye nem volt, de tárgyalás tartását kérhettem. Kértem... A tárgyaláson próbáltam ésszerű érvekkel elmagyarázni a T. Bíró úrnak, hogy nekem nem kell Bányakapitánysági engedélyt kérnem, hiszen nem tartok robbanóanyagot, nem gyártok tűzijátékot, petárdát, stb. És nem kell ADR mellékletben szereplő veszélyes tárgyakra vonatkozó engedély sem, mert nem tartok, szállítok hasonlókat sem! Nem érdekelte az okfejtésem, és ismételten elkobzásra ítélte azokat. Nagyjából sejtem, hogy 3 év alatt ezek a tárgyak már "elvesztek" valahogy, ezért ki kell találni valamit, illetve egy Bíró a saját hibáját egy eljárásban nehezen vallja be, ami érthető... Ezért tovább mentem, és megkértem az ítéletben szereplő hatóságoktól a hivatalos állásfoglalásokat, kell-e nekem bármiféle engedélyekkel rendelkeznem a hatástalan fegyverek, robbanótestek tárolásáról, megszerzéséről, vásárlásáról kapcsolatban? a válasz a következő:

Amikor a Veszprémi Bányakapitányságot megkerestem ezzel, szabályosan kiröhögött az Úr! Nagyjából azt gondolta hülye vagyok, mi a francért zaklatom őket ezzel a baromsággal, hiszen a hülye is látja hogy ezekhez az üres, rozsdás vasakhoz nem kell semmiféle engedély, de kiváltképp nem tőlük! Most akkor kérdezném, ebben az ügyben ki a hülye? Tudom... persze hogy én... A francnak kell ilyen dolgokat gyűjteni! Miért nem gyűjtők bélyeget, vagy szalvétát! Most mindenesetre beszéltem az ügyvédemmel, elküldtem részére az állásfoglalásokat, és újra bekopogtatunk a Bíróságra. Megkérdezzük, hogy miután nem kell az a két dolog amire hivatkozott, akkor miért is kobozta el a dolgaimat?