A bolha is belecsíphet az elefántba?

Be kell vallanom így utólag - miután ma II. fokon is megnyertem a pert - álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy valóban megnyerhetem ezt a pert. Mindvégig tudtam hogy nekem van igazam, de nem hittem hogy engedik hogy nyerjek... Bár az egész ügy - ideértve magát a móri nyomozástis - alapjaiban recsegett-ropogott, az igazságszolgáltatás most mégis a helyén volt és valóban igazságos döntést hozott. A mai tárgyalásról: A tárgyalást 09.30-ra tűzték ki, és előreláthatólag - a kiírás szerint - 11.00-ig be is kívánták fejezni. Korábban érkeztem mint ahogy szoktam. Az épület előtt futottam össze az RTL-es fiúkkal, akik arról faggattak, mit várok a mai naptól. Igazságos ítéletet,és azt hogy ma egyáltalán ítélet szülessen - válaszoltam a kérdésre. A szokásos "becsekkolás" a fémkereső kapun, majd gyalog a II. emeletre. Az "ellenfél" már megérkezett, de láthatólag ügye sem vetettek ránk... Nagyjából 5 perc várakozást követően megérkezett a mindig csinos Rita, kedvenc ügyvédem, barátom kedvese. Kis időnk volt még beszélgetni, miközben sorra érkeztek a Tanács tagjai. Pontban 09.30-kor beszólítottak minket a tárgyalóba. Most egyik félnek sem volt kifogása hogy a sajtó is jelen legyen, így az RTL stábja is forgathatott. Az eljárás elején felolvasták az I. Fokú Bíróság ítéletét, majd az erre érkezett fellebbezéseket, végül a mi ellenkeresetünket. Majd szót kaptak sorban az ORFK, a Magyar Posta Zrt. és a Veszprém-Megyei Rendőr főkapitányság jogi képviselői. Ők kérték a keresetem elutasítását, az I. fokú ítélet megsemmisítését, és egy rendőr tanú meghallgatását, akit szerintük az I. Fokú Bíróság helytelenül, de elmulasztott meghallgatni. Sérelmezték továbbá, hogy ebben az ügyben szerintük nem a PTK idevonatkozó szakaszát kell alkalmazni, hanem a rendőrségi törvényt, amely szerintük felülírja a PTK-t... A megtalált tárgyak szerintük nem vezettek el a tényleges elkövetőhöz, az arra vonatkozóinformációkat az NN5 számú védett tanú szolgáltatta. Összegezve tehát: szerintük tehát a megtalált bizonyítékok önmagukban nem vezettek volna el a tettesek kilétéhez. Jogi képviselőm Bárdos Rita erre reagálva kifejtette, hogy valójában az NN5 sz. tanú sem tudta megnevezni az elkövetőket, csupán személyleírást tudott adni, és egy rendszámtöredékre emlékezett. Ráadásul 2002 és 2006 között egyáltalán nem jelentkezett a rendőrségen, annak ellenére sem, hogy számos felhívást tettek közzé a sajtóban. Csak azután jelentkezett, miután a médiában robbant a hír, hogy a Tarjánhoz közeli erdőben fegyverekre, lőszerekre bukkantak. Továbbá a nyomravezetői díj kiírása úgy szólt, hogy "aki bármilyen információval az elkövetők elfogásához hozzájárul" - vagy valami hasonló - tehát nem írták le, hogy közvetett, vagy közvetlen információt szolgáltat. Azaz a szöveg nem volt pontos, és azt utólag megváltoztatni az én hátrányomra, nem túl korrekt... Ezt követően szót kért nekem is, de ezt elsőre a Tanács elnöke megtagadta azzal, hogy II. fokon ezt nem szokták. Végül mégis szót kaptam... köszönet érte. Elmondtam, hogy az elhangzottakkal több helyen nem értek egyet, azok kiegészítésre szorulnak. Pl. hogyan is indult újra a nyomozás? Hogyan vett fordulatot? Két alkalommal jelentettem be a találást, majd ezt követően e-mailt írtam az NNI-nek. Ebben azt is leírtam, hogy a megta fegyvereknek szerintem közük van a Veszprémi postásgyilkossághoz. Ezt követően telefonáltam is, és ekkor közölték hogy az NNI átvette a nyomozást. Ez után nem sokára elfogták az elkövetőket, és a megtalált fegyvereken, lőszerhüvelyeken talált DNS megegyezett a móri vérengzésnél rögzített DNS mintával. Álláspontom szerint, ha az eseményeket egységes láncolatban képzeljük el, akkor ha kivesszük belőle az általam talált fegyvereket, és egyéb bizonyítékokat, egészen bizonyosan nem jutnak erre az eredményre! Továbbá méltatlannak tartom azt, hogy egyáltalán itt, a Bíróságon kell érvényt szereznem az igazamnak. A Bíróság ezt követően ítélethozatalra vonult vissza, majd kis idő múlva meghozta a következő ítéletet: Valójában teljes egészében helyben hagyta az I. Fokú Bíróság ítéletét, és elmarasztalta az ORFK-t, a Magyar Postát, és a Veszprém Megyei Rendőr főkapitányságot egyaránt. Úgy tűnik tehát hogy néha a bolha is belecsíphet az elefántba!